When you fall asleep
tonight just remember
That we lay under
the same stars

Öt nap  telt el az ominózus randevú óta. Akkor este Midnight hazaszaladt, már nem értem utól őt.  Később hívott a mamája, hogy a lánya kisírt, vörös szemekkel, kifulladva esett be az ajtón, mit csináltam vele. Töviről -hegyire elmeséltem neki a történteket, mire egy sajnálom kíséretében letette a telefont.

Azóta sem Mrs.Spencer sem a lánya nem keresett. 

Pár napig még a média is azon csámcsogott, hogy felültettek, de Andrew sikeresen elintézte őket, nekem csak a szilveszter esti koncertemre kellett készülnöm.

Ami pont ma van.

Még a randi előtt, Mid megígérte, hogy eljön a koncertemre, ezért a postaládába bedoptam egy VIP jegyet, minden mindegy alapon.

Mérhetetlenül hiányzik.

Az, hogy nemet mondott, le sem tudom írni milyen szívszorító érzés. Mintha kést fúrtak volna a szívembe, három pisztolylövés  kíséretében.

Borzalmasan fáj.

Lehet , hogy gyengeség, de fiú létemre egy egész éjszakát átsírtam, hisz több időm önmarcangolásra nem maradt.

Andrew tett róla, hogy egy kis ideig is, de valami lefoglaljon, s a koncert után pedig soha többé nem  jövök vissza Torontóba.

Soha...

— Shawn, gyere. Kezdünk. – dugta be fejét Andrew az öltözőm ajtaján.

Ránéztem, mélyet sóhalytottam és a gitárom felkapva kirontottam a színpadra.

— Hello Torontó! Hogy vagytok? – hangos sikoltás, a tömeg tombol s a háttérben felcsendül a There's nothing holdin' me back dallama.

A stadionban összegyült embertömeg még nagyobb sikoltást hallat, én pedig az összes magabiztoságomból erőt merítve elkezdem a dalt. Jól szórakozom, mindaddig amíg tudatosul bennem, hogy hamarosan vége a  koncertnek, de Midnight nincs itt.

Mostmár biztos, nem szeret. Ha vége a koncertnek az első géppel irány New York, hisz nincs értelme itt lennem.

— Srácok! Tudjátok, egyszer mindennek vége. Elérkeztünk az utolsó számhoz. Köszönöm nektek a mai fantasztikus estét. Boldog új évet! – a templomok hangos harangszója kísért minket át az új évbe.

Az égen a tüzijátékok színes kavalkádja rajzolódott ki, lehunytam a szemem és énekeltem.

— I promise that one day I'll be around...– kinyitom a szemem és akkor megpillantom őt.

Ahogy mosolyogva állt Andrew mellett és engem nézett. Egy kinyütt melegítőnadrágos, felcopfozott hajú, vastag pulcsis lány bámult rám. Nem volt a legszebb, mégis a maga egyszerűségével volt elragadó .

A dal felénél járhattam, mikor Midnight előkapta a mobilját és pár perc mulva sírva rogyott le a padlóra.

A dal végét meg sem várva rohantam ki hozzá, a mikrofont jól ledobva a földre, így egy hangos sípolás visszhangzott  az egész stúdióban  A rajongók nem értették mi van, hangoskodni kezdtek, a nevem kántálták és mindenki azt találgatta, miért hagytam abba a Never be alonet.

Mikor odaértem Midhez, felemeltem és a karjaimba vettem. Keservesen zokogott, egész testében remegett.

— Shhhh, mi a baj?

— M-m-m-mehghallt. – ordított fel fájdalmában, ha most nem tartanám  újra a padlóra zuhant volna. — D-d-Daniel meghalt. – lehet önzőség, de nem hatott meg a halála.

Daniel elment, ettől csak a világnak jobb. Megszabadult egy beteg, agresszív állattól.

Bár, az érzéktelenségem nem mutattam Midnightnak, nem tudtam megnyugtatni.

Andrew mindeközben elrendezte a közönséget, azt mondta, hogy egy közeli ismerősöm rosszul lett s érte szaladtam ki, a rajongók pedig csalódottan kiszivárogtak a stadionból. Én beültettem Midnightot az autóba és az anyjához vittem. Ott már Jack vígasztalta az özvegy anyát.

___________

— De hogyan halt meg? – tettem fel végül azt a kérdést, ami engem foglalkoztatott.

— Drogtúladagolásban. – hitetlenül nézett rám Mrs. Spencer, Mid pedig üveges tekintettel meredt maga elé.

— Óh.

— De érted? Az én fiam! Drogtúladagolásban! Az én édes kicsi fiam, nem volt drogos! Ez félreértés.

— Nem anya! – csattant fel Mid, így mindenki felé fordult. —A te kisfiad nem volt egy olyan szent, mint ahogy azt te gondolod! A te fiad lopott! És csalt! Mitöbb még sikkasztott is. De tudod mit? Hagyjuk. Isten nyugtassa a bátyámat. – azzal felviharzott a szobájába, lent hagyva a sokkolt anyát és bátyjt.

— Ez nem lehet igaz! – rogyott össze Mrs.Spencer. — Hogy lehettem ilyen vak?  – temette arcát kezei közé, majd rám nézett. — Shawn, felmennél légyszíves hozzá? – bólintottam.

Az ajtó előtt megállva vártam pár percet. Bentről kínkeserves zokogás hallatszódott.

Lenyomtam a kilincset és benyitottam. Midnight az ágyán ült, arcát párnái közé temette és sírt.

— Mit akarsz Shawn?

— Megvígasztalni. Tudod, sajnálom ami a bátyáddal történt. – sétáltam felé.

— Pont erre nincs most szügségem Mendes! Dugd a sajnálatodat a béka segge alá. Felforgattad a kicseszett életemet azzal, hogy ide visszajöttél! Azzal, hogy elvittél randizni! Azzal, hogy szerelmet vallottál! Inkább takarodj innen, nem kell, hogy több vizet is zavarj! Minden miattad van! MINDEN! – ordított.

— Ezt most csak azért mondod, mert szomorú vagy, hogy Daniel elment. – ráztam a fejem.

— TAKARODJ INNEN! SOHA NEM AKARLAK TÖBBÉ LÁTNI! –  kérésed számomra parancs.

__________

Két és fél órával később.

— Megkérjük a New York-i járat utasait kapcsolják be öveiket. A felszállást megkezdtük.