Taste the poison
from your lips
They leave, we're
as good as gone

- Mrs. Spencer, ideadná a sót?- kínos csendben ültünk a vacsoraasztalnál.

Úgy harminc perccel ezelőtt, veszekedve rontottunk be a házba, az én arcomon Midnight ujjainak nyomával, ő pedig duzzadt ajkakkal.

A jelenlevők szerencsére nem faggattak minket, viszont Mid egész vacsora alatt vérbenforgó szemmekkel nézett rám, folyamatosan azt tátogta, hogy meg fog ölni.

- Persze fiam, tessék. Mond, hogy ízlik a vacsora?

- Egy jó ideje nem ettem ilyen finomat.- hízelegtem, mire a velem szemben ülő szőkeség csak a szemét forgatta.

- Kislányom! Ne forgasd a szemed, még úgy marad.- dorgálta meg anyja, mire Mid csak fújtatott egyet, én pedig felnevettem.

- Mit nevetsz?- nézett rám szúrós szemekkel.

- Semmit, semmit.

__________

2 órával később.

A vacsora befejeztével mind átjöttünk a nappaliba, hogy kezdetét vegye az ajándékozás.

Jack és a barátja Simon a kanapén foglalt helyet, Mid a fotelban anyja mellett, én a földön és velem szemben Daniel, a harmadik Spencer gyerek.

Daniel sosem volt megbarátkozva azzal a gondolattal, hogy a húgával töltöm az időm nagy részét. Soha nem bírt, ahogy én sem őt.

Egyszer, emlékszem, hogy be voltunk zárva egy órán át "beszélgetni"...

csúnya verekedésbe torkollott.

- Anyaa, mondd miért kell ezt? Daniel nem szeret engem, én se őt. Ugyse sül el jól a dolog!- próbáltam kirángatni a kezem édesanyám szorításából, több-kevesebb sikerrel.

- Ne akadékoskodj! Itt maradtok, megpróbáltok zöldágra vergődni.- azzal behúzott Daniel koromsötét szobájába és ránkcsukta az ajtót.

- Szuper.- hátatfordítva az ajtónak leültem elé, két lábam felhúzva térdemre fektettem az állam és úgy kémleltem körbe.

Daniel a szoba közepén ült, engem bámult.

Az ágya bevetetlen, a falain poszterek hada. Tipikus fiú szoba.

- Nem tudnád halkabban venni a levegőt? Vagy jobbat tudok, egyáltalán ne vegyél levegőt.- vágott hozzám egy kemény, bőrből készült díszpárnát.

- Haha, vicces vagy. Mit reggeliztél? Humorbonbont?

- Ne is próbálkozz Mendes, gyenge vagy még ehhez. Na de, nekem nincs időm itt ülni egész nap, mi lenne, ha megígérnéd szépen, hogy lekopsz a húgomról, akkor én békén hagylak, így mindenki happy.- sétált az ablakhoz, majd felhúzva a redőt, hagyta, hogy a szobát betöltse a napfény.

- Abból te nem eszel! A húgod a legjobb barátom, nem fogok a kedvedért lemondani róla!- háborodtam fel.

- Tch... Elfelejtessz valamit Shawnie. Te már rég nem úgy tekintesz rá, mint egy barátra! Nem akarom, hogy majd összetörd a szívét! Tudod, azt mondják, hogy a bajt jobb gyökerestől kiirtani, s itt a baj, te vagy.- egyre közelebb sétált, majd megfogva ingem gallérját ,megemelt s a falnak támasztva tartott.

A lábam két centire volt a padlótol ,hirtelen köpni -nyelni nem tudtam.

- Vagy megígéred, hogy leszállsz a húgomról vagy betöröm a csinos kis pofád. Hmm...kár lenne érte.- ilyenkor gondolkodom el azon, hogy hol van anyám esze, amikor egy tizenhárom éves fiút összezár egy tizenhét éves, kigyúrt, erőszakos sráccal.

- Soha nem fogok lemondani a húgodról, főleg nem egy olyan kedvéért aki gyerekeket fenyeget.- ennyi kellett, öklét egyenesen a hasamba verte, fájdalmamban pedig felordítottam.

Két ütés után meghallottam kattanni a zárat, majd három ordító nő rohant be.

Mrs.Spencer a fiának esett, anya és Mid pedig egyenesen hozzám rohantak. Az ütések miatt vért köhögtem fel s pár percre eszméletet is vesztettem, viszont komolyabb bajom nem lett.

De Daniel egy hónapnyi szobafogságot kapott.

Szép kis emlék, nem?

Nos a kis incidens után úgy kerültük egymást Daniellel, mintha valamelyikünk ragájos beteg lenne.

Ha muszáj volt csak akkor tartózkodtunk egy légtérben.

- Na gyerekek, kezdhetjük?- tapsikolt izgatottan Mrs.Spencer, mire a körülötte lévők unottan válaszoltak.

Hiába járt el az idő Mrs.Spencer felett, még mindig egy életvidám, túlpörgött háziasszony, aki tele van energiával.

- Shawn, szeretnéd te kezdeni?

- Neeem, ragaszkodom ahhoz, hogy én legyek a legutolsó.- bólintott.

Egyöntetű szavazat alapján, a háziasszony kezdett. Nem tudom, hogy honnan volt ennyi felesleges ideje, de mindenkinek kötött egy édes karácsonyi felsőt. Tudjátok, azt a jó szúrós fajtát, ami persze nem tetszik, mégis fülig érő vigyorral veszed el, tudván, hogy az csak neked készült, hosszadalmas munkával.

Mrs.Spencer után Simon és Jack adta át közös ajándékukat. Jack meglepte édesanyját egy páros belépővel, a közeli wellness fürdőbe, Midnek egy cicás sálat vett, Daniel ajándékát pedig nem láttam, úgy gondoltam biztos valami személy és már átadta neki.

Jackék után Daniel vette el a fa alól az ajándékait. Húgának könyvutalványt, anyjának műanyag muffinformákat adott, öccsének ha jól láttam, akkor egy koncertjegyet.

- Bocsi Mendes, neked nem vettem semmit.- hanyagul ledobta magát a kanapéra.

- Így legalább nem tűnök én sem seggfejnek.- mosolyogtam rá, majd minden figyelmem Midnek szenteltem, aki lelkesen adogadta szeretteinek vett ajándékait.

Édesanyja, miután megnézte a neki szánt ajándékot, össze-vissza puszilgatta lányát. Ezt látva, eszembe jutott, hogy hamarosan fel kell hívnom a szüleim Skypeon, mert mégis csak karácsony van, már hiányzik a húgom hülye feje.

Nos, mikor Mid az én ajándékomhoz ért, elkomorodott.

- Nézd Shawn, bármi történt is közöttünk, te mindig a legjobb barátom maradsz, s tudd, nagyon szeretlek. Olyan vagy nekem, mint a harmadik bátyjám.- ez fájt.

Midnight egy apró csomagot nyújtott át. Piros, rénszarvasos csomagolópapírral díszített, fekete dobozka volt, benne egy kis bőrkarkötővel, minek a közepén egy legjobb barátok örökké felirat díszelgett.

- Én is szeretlek Mid.- felvettem a kezemre a karkötőt s a karjaimba zártam a lányt.- Ezután szeretnék veled kettesben beszélni.- súgtam a fülébe, mire rekedt hangomtól kirázta a hideg.

Most pedig én következtem az ajándékozásban. Tanácstalan voltam, nem tudtam mit vegyek Mrs.Spencernek, így egy botmixerre tettem le a voksom.

- Nos Shawn, köszönöm.- vette el tőlem a dobozt, elment, hogy feltegye a konyhai polc tetejére.

Fogadni merek, hogy felesleges dolgot vettem, dehát, a szándék a fontos.

Nem?

Pár perc múlva elértem a Midnightnak szánt ajándékomhoz.

Pár nappal ezelőtt fogalmam sem volt, hogy mit vegyek neki, de ahogy ma sétálgattunk a plázában, megakadt a szemem egy madarakat ábrázoló ezüstláncon. Eszembe jutott az, amikor Mid mondta, hogy imádja a madarakat, mert azok szabadak , bárhová el tudnak repülni. De minden tavasszal visszajönnek a régi fészkükhöz.

Régen ő is madár akart lenni, ezért ahogy megláttam a láncot, egyből megvettem.

- Azt hittem ma nem fogok sírni. De ez valami meseszép. Nagyon köszönöm.- elérzékenyülten bújt ismét karjaim közzé, én pedig szorosan húztam magamhoz, majd feltettem nyakába az ékszert.

_________

Pár óra elteltével

- Na, miről akartál beszélni?

A nagy ajándékozás után, Danielnek hírtelen halaszthatatlan dolga akadt, így elment, mi többiek pedig egy-egy forrócsoki kíséretében Reszkessetek betörőket néztünk.

Most pedig az én szobámban ülünk, az ágyon, egymással szemben.

- Arról, hogy amit ott mondtál a faháznál, annak semmi értelme sincs. Hülyeség! Nem gondolhatod azt, hogy nincs közös jövőnk, ha még esélyt sem adsz arra, hogy megpróbáljuk.

- Shawn! Nem fogom tönkretenni a barátságunkat, a te hirtelen jött fellángolásod miatt!

- Milyen hirtelen jött fellángolás Midnight? Lassan tíz éve beléd vagyok esve! Egyáltalán szoktál te arra figyelni, hogy mit mondok neked?- próbáltam nyugodt maradni, több-kevesebb sikerrel.

- Ez akkor is helytelen lenne Shawn! Te bármikor találsz magad mellé egy gyönyörű énekesnőt, modellt vagy akit csak akarsz! Én mire lennék jó neked? Csak teher lennék, aki mindig visszahúzna Torontóba s nem hagyna felszabadultan élni.- túrt bele szépen elrendezett hajába.

- Midnight! Ne beszélj ostobaságot! Nekem te kellesz, én téged akarlak! Szép vagy, okos, vicces. Minek kellene nekem egy üresfejű modell, ha itt vagy te?

-Shawn, te ezt nem ért...-

- NEM! Épp, hogy kettőnk közül pont te vagy az aki nem érti. Midnight, hányszor mondjam már azt, hogy szeretlek?- előrehajoltam, s a mai nap folyamán ismét megcsókoltam és ő ismételten ellökött magától.

- Szerintem jobb ha most megyek.- állt fel és kisétált a szobámból.

Hát ezt jól elcseszted Mendes

...megint.