Pain, but I won't
          let it turn into hate      
           No, I won't    let it change me

Shawn Mendes szemszöge

Rég ébredtem ennyire kipihenten. Midnight jelenléte teljesen megnyugtató volt, s ettől az éjszakától úgy érztem, innentől kezdve sinen haladunk és hamarosan minden felém irányuló mérge elszáll.

Mikor tegnap az anyja idegesen felhívott, hogy a lánya elment bulizni, de rossz előérzete van, elsőre nem akartam utána menni. De aztán elgondolkodtam azon, hogy előnyömre válhat, ha leissza magát. Úgy nem mehet haza, itt alszik, így reggel nagyobb az esély arra, hogy végighallgasson.

Eleinte a tervemben volt, hogy én itatom le, de hála isten erre semmi szügség nem volt.

Mondjuk, legvadabb álmaimban sem gondoltam volna, hogy még egy ágyban is alszunk, de meg kell hagyni, hogy nincs ellenemre.

Most is édesen szuszog, én pedig őt nézem. Szemei alatt lila karikák húzódnak, nyakán pedig 3 jókora szívásnyom van. Fogalmam nincs, hogy lesz ez kimagyarázva az anyja előtt, de mindenesetre szurkolok neki.

-—Jó reggelt álomszuszék.–mielőtt kinyitotta volna a szemét, kinyújtózott, ezzel a tőlem kapott póló allja felcsúszott s láttatni engedte fedetlen combját.

Nem szép dolog, de férfi volnék így egyből beindult a fantáziám.

-—Uram isten! Mondd, hogy nem csináltunk semmit!-–amilyen gyorsan csak tudott ülőhelyzetbe tornázta magát s ijedten rámnézet.

-—Most, hogy mondod, de. Csináltunk valamit.–úgy gondoltam húzom egy kicsit az agyát.

Ennyi  örömem nekem is lehet na!

-—Ugye mi nem? Mondd, hogy nem! Ugye nem?

-—De Spencer. Mi ketten, az éjjel, csináltunk valamit, amit alvásnak neveznek.–nem bírtam tovább, elnevettem magam, Midnight pedig rácsapott a vállamra.

-—Te seggfej.–-akármennyire is sértődöttnek akart tűnni  a szeme sarkában előbujtak a nevetőráncok.-—Izé, figyelj. Öhm, sajnálom Shawn. Úgy értem, sajnálom, hogy anyám utánam küldött, elnézést, hogy betolakodtam az ágyadba és ne haragudj az orrodért.

-—Anyukádnak tettem szivességet. A többiért pedig nem kell bocsánatot kérned, én voltam egy önző dög, én nem értettelek meg. Kettőnk közzül nekem lenne okom arra, hogy bocsánatért könyörögjek.-–kék szemeibe néztem.

Mellettem ült az ágyon, de másodpercek alatt a nyakamban kötött ki. Szorosan öleltem magamhoz, mélyen beszívtam finom illatát, fejem a nyakhajlatába temettem.

-—Hiányoztál.–suttogtam alig hallhatóan.

-—Hidd el, te is nekem. Három nappal ezelőtt, ott a kávézóban, türtőztetnem kellett magam, nehogy a nyakadba ugorjak.–vallotta be, de továbbra sem engedte el a derekam.

-—Shawn, ideje lenne...Óhhh. Megzavartam valamit?–-Andrew hangjára amilyen gyorsan tudtunk, szétrebbentünk. Mid édes arca pírba szökött, én pedig a tarkóm vakargattam.

—Ööö... Midnight bemutatom a menedzseremet, Andrew Gertler ő itt Midnight, tudod a csaj aki betörte az orrom.-–világosítottam fel az ajtóban álló barnaságot.

-—Hát kislány minden tiszteletem a tiéd. Tökös kiscsaj vagy.-–nézett rá szemüvege mögül.—-Viszont el kell rabolnom tőled a dalospacsirtát, mert megbeszélésünk lesz.–nevetve kihátrált a szobámból.

Szomorúan néztem a mellettem ülő lányra.

—Ismerem ezt a nézést.–emelte fel mutatóujját.—Tudom mi jár a fejedben, hidd el, miután elhoztál egy buliból majd veled aludtam, nem leszek távolságtartó. Amint befejezted a fontos dolgaid hívsz, én átjövök és mindent de mindent átbeszélünk. Kurvára hiányzott a legjobb barátom, szóval ha már minden így  alakult állok elébe. Viszont te most szépen felszeded a fenekedet, levánszorogsz, és elintézed a  dolgaid. Én pedig hazamegyek.–már állt volna fel az ágyról, de visszaszóltam.

—Én a helyedben először vetnék egy pillantást a nyakamra.–nevetnem kellett a rémült arckifejezésétől

—Ugye neem? Shawn most komolyan? Mi? Neeeee. Ugye te nem látod? Mondd, hogy halucinálok. Óhh jézus. Anyám ki fog nyirni.–pánikolt a tükröm előtt állva. Én a hasamat fogva röhögtem, majd úgy gondoltam eleget szenvedett, kihúztam a fiókot és átpasszoltam a korrektorom  az alapozómmal együtt. —Szerintem most duplán halucinálok, megyek alszom még egy kicsit, jó?

—Mid, nem halucinálsz. Neked lila a nyakad, nekem meg van alapozóm. Szerinted a tökéletes arc magától terem? –hitetlenül nézett rám, majd nekilátott eltüntetni az előző este nyomait testéről.

Én addig bevonultam a fürdőmbe gyorsan felöltözni, mert Andrew sms áradatai nem hagytak tovább szórakozni az esetlen Midnighton.

Komolyan ez a csaj egy kész keresztrejtvény, a hangulatingadozásaitól pedig kiráz a hideg. Régen is mindig ilyen volt, ezért szerethettem bele akkor olyan hamar. Valamiért vonzott az, hogy nekem kellett megfejtenem. Remek megfigyelőképességei is vannak, olyan hamar kiismeri az embert, hogy az már rémisztő. Néha olyan érzésem volt mellette, mintha olvasna a gondolataimban.

És visszatérve a korrektorokhoz.

Komolyan mondtam, hogy azokat én használom. Mielőtt bárki félreért valamit, nem, nem vagyok meleg, csak szeretem eltüntetni a bőrhibákat, mert ki tudja mikor akar lekapni egy paparazzi s tökéletesnek kell kinéznem, felkészülve mindenre.
  
                              

____________

Miután már teljes harcidíszben visszaballagtam a szobába, a lánynak  hűlt  helye volt. De ahogy közelebb masíroztam az ágyamhoz megláttam a tükrömre írt telefonszámot. Máskor  tombolnék, mert tönkretette a korrektorom, de jelen esetben elkezdtem ugrálni a szoba közepén, mint egy tinilány valamelyik romantikus filmben.

Ebben két apró bökkenő volt: e nem vagyok lány és ez nem egy film, hanem a csúf valóság.

Na mindegy.