Ain't no crying in the club
        Let the beat carry
             your tears as they fall baby

Midnight Spencer szemszöge

Este volt már, én az ágyamban feküdtem. Fogalmam sem volt mit kéne csinálnom.  A gondolataim megállás nélkül az elmúlt napok eseményeit pörgették le előttem.

Annyira fájt újra látni őt. Előhozta az összes elrejtett érzést bennem. Amikor ott ült a kávézóban hirtelen újra azt a tíz éves kisfiút láttam. Először nem hittem a szememnek, de mikor elém állt, biztos voltam benne, hogy ő az.

Türtőztetnem kellett magam, nehogy a nyakába ugorjak.

Hiányzott, de mérhetetlenül haragudtam rá.

Aztán meg betörtem az orrát...

Esküszöm, nem akartam olyan nagyot ütni, mondjuk most belegondolva megérdemelte!

Nem fogok bűntudatot érezni, amiatt, mert visszafizettem neki azt a fájdalmat amit nekem okozott.

Kamatostól kapja vissza azt, amit éreztem.

Mégis mit képzel magáról?

Anyám előtt adja a kis ártatlant, hogy én legyek a rossz. Olyan önző!

Mintha te jobb lennél Midnight... 

Ana: Mizu csajszi? Lenne kedved egy kis bulihoz?

Az önmarcangolásomból telefonom képernyőjén felvillanó sms szakított ki, és ennek mérhetetlen örültem.

Miért is ne? Attól feltehetőleg jobb kedvem lenne, s nem tépném szét belülről magam. Legalább egy kis időre nem éreznék késztetést Shawn után rohanni.

Kezembe véve a készüléket, válaszoltam barátnőmnek, majd készülődni kezdtem.

Én: Persze, kislány. Fél óra és előtted vagyok.

_______________

Az utca végéről hallani lehetett már a zenét, csodálom, hogy a közelben lakók nem hívták ki a rendőrséget.

Ana, a szőke hajú barátnőm, most is csinos volt. Haját laza kontyba fogta, a hideg decemberi éjszaka sem tántorította el rövid koktélruhájától. Én mellette úgy éreztem magam mintha szalmazsákot viselnék. Barna hajam kiengedtem, s egy szürke nadrágot vettem fel egy tapadósabb felsővel.

Tudom, kész diszkópatkány szerelés.

Na mindegy.

Bent már csak a levegőtől le lehetett részegedni. Utáltam az alkoholt, nem is azért jöttem el a buliba.

Ki nem álhattam, amikor tizenhét -húsz éves fiatalok a sárga földig isszák le magukat, majd arra sem emlékeznek kivel bújtak ágyba.

Akárhová néztem, ritmusra vonagló testeket láttam. Olyan fülledt levegő volt a helyiségben, hogy kezdtem megbánni az öltözékem.

—Figyi, megyek szerzek valamit inni. Később talizunk.–ölelt meg Ana, majd továbbállt.

Én viszont esetlennek éreztem magam. Fogalmam sem volt minek jöttem el bulizni, ha egyszer nem iszom és a táncoláshoz meg béna vagyok.

Az izzadságtól vizes hajamba túrtam, majd a hosszú pulthoz sétáltam, leültem a legközelebbi bárszékre s kértem egy limonádét. A mellettem ülő srác, furcsán méregetett, de nem tulajdonítottam neki különösebben figyelmet. Elvoltam a saját magam gondolataival. Eközben a pultos csávó kihozta az italom.

Belekóstoltam és elhúztam a szám, elfelejtettem, hogy ilyen helyen keverik a limonádét az alkohollal. De ha már megrendeltem, megiszom.

_____________

Épp pár csepp ital maradt a poharam alján, amikor két erős kar felrántott a székről és a tánctérre vezetett. A lépteim nem voltak már stabilak, az agyam sem tudott már tisztán gondolkodni. Fogalmam nincs mivel keverték össze a citromos löttyöt, de rohadt erős az biztos.

 A karok tulajdonosa maga felé fordított, majd kezeit lennebb  vezette a csípőimre, melyeket ritmusra ringatni kezdtem.

Ha józan lennék, az agyam már tiltakozna ez ellen. Viszont most annyi mennyiségű alkohol volt bennem, hogy a vészjelzőm nem működött. Az előttem álló, zöld szemü srác pedig ezt kihasználta. Hatalmas tenyereit fenekemre tette, majd a nyakam kezdte apró puszikkal borítani. Normál helyzetben undorodnék tőle, de most jól esett a közelsége. Puha ajkai néhol megszívták a nyakam, amire egy halk nyögés szalad ki a számon.

Megragadta a kezem és kihúzott a klubból. Egy sötét sikátor falának nyomott, majd erősebben kezdte csókolgatni a nyakam. Mikor kezei felvándoroltak pólóm aljához, valaki lerántotta rólam a srácot és behúzott neki egyet.

—Midnight, jól vagy?–olyan ismerős volt a hangja, de hirtelen nem jutott eszembe, ki volt az.

Majd egy pillanat alatt, villámcsapásként ért a felismerés.

Ez Shawn.

—Mi a francot keresel itt?-kérdeztem, bár a nyelvem megbicsaklott.

—Megmentelek attól, hogy valami vadbarom megerőszakoljon!–vágta rá.

-—Nem erőszak ha hagyják.–persze örültem neki, hogy kivételesen itt volt és megmentett attól, hogy hülyeséget csináljak.

Viszont  Shawnnak erről nem kell tudnia.

—Ismerlek Mid, nem tennél ilyet.–ezzel ölbekapott.

-—Tegyél le te paraszt!–veregettem a hátát.-—Süket vagy? TEGYÉL LEE.-–ordítottam a fülébe, de ez sem hatotta meg. Berakott a kocsiba, beindította a motrot, majd kikanyarodott az utcából.—Hova a francba viszel?–kérdeztem.

—Na vajon? Hozzám. Meg szeretném kímélni anyád a  részeg lányától.

—De hát én nem is vagyok részeg.-–vágtam rá.

Nem akartam nála menni, sőt még egy légtérben sem akartam vele lenni.  Tudtam, ha ez megtörténne, nem lennék képes visszautasítani többet.

-—Nem Mid, tényleg. Csak majdnem lefeküdtél egy idegennel, alig állsz a lábadon és messziről bűzlesz a pia és a cigiszagtól.-–mondta, de szemét továbbra sem vette le az útról.

-—Dehát csak egy limonádét ittam.-–fűztem össze karjaim a melleim alatt. —- Amúgy te mi a szart kerestél ott?–-kérdeztem pár perc kínos csönd után.

-—Úgy gondoltam, leiszom magam a sárga földig, hogy kiverjelek a fejemből, majd ebből az lett, hogy nem ittam semmit és a te feneked furikázom.-–pár percig csendben maradt, majd folytatta.-—Amúgy nem.  Anyukád kért meg rá, hogy jöjjek el s vigyázzak rád. Először azt mondtam, hogy elég nagy vagy ahhoz, hogy megvédd magad de mint látod, tévedtem.-–szörnyen elszégyeltem magam.

Azok után, hogy betörtem az orrát és kidobtam a házunkból, ő anyám egyetlen kérésére utánam jön, hogy  vigyázzon rám.

Lassan megérkeztünk a házunkhoz. De Shawn nem engedte, hogy hazamenjek. Azt mondta, ha anya így látna szörnyen csalódna bennem.

És ebben igaza volt.

Szófogadóan követtem be a lakásukba. Shawn hozott nekem egy pulcsit, majd elküldött zuhanyozni.

A hideg víztől kicsit ki is józanodtam.

A fekete pólója a térdemig leért s finom menta illatom lett Mendes tusfürdőjétől.

—Gondolom tudod, hol a vendég szoba.–bólintottam.—Rendben, a bal oldaliba menj be kérlek, a másikban Andrew alszik azt hiszem. Aludj jól, Mid.-–azzal elindult a szobájába.

-—Te is Shawn, te is.-–suttogtam immár magamnak.

Lassan bementem a szobába. Sötét volt, így semmit nem láttam, de nem volt erőm ahhoz, hogy felkapcsoljam a villanyt. Elbotorkáltam az ágyig, majd kidőltem, mint egy zsák krumpli.

De nem tudtam aludni, mivel az ég hatalmasatt dörgött.

Na neeee ne ne ne! Ez csak egy vicc ugye?

Utálom a viharokat. Kiskorom óta félek tőlük, soha nem tudok elaludni egyedül olyankor.

Ó édes isten, mit csináljak?

Bumm.

Még egy dörgés. Megugrodtam, majd gondolkodás nélkül átrohantam Shawnhoz. Édesen szuszogott, nem volt szivem felébreszteni.

—Akarsz valamit? Vagy csak egy beteg kukkoló lettél, aki alvó hirességeket vizslat?-–a hangjára hirtelen megijedtem, majd beljebb mentem a szobába.

—Izé, Shawn. Tudom, hogy paraszt voltam veled meg minden, de kint vihar van és..és...-–be se tudtam fejezni, mert közbevágott.

-—És te még mindíg félsz a viharoktól. Gyere ide Nighty.-–paskolta meg maga mellett a helyet. De nem mozdultam.-—Az isten szerelmére, gyere már ide, nem eszek embert.-–nevetett.-—Most komolyan ott akarsz szobrozni?-–megráztam a fejem, bár ő ezt a sötétben nem láthatta.

Most le merem fogadni, hogy paradicsom piros a fejem.

Lassú léptekkel indultam meg Shawn felé, majd a tisztes távolságot megtartva tőle, bemásztam az ágyba. De erre újra dörgött, s akaratlanul is közelebb bújtam Mendeshez.

-—Nyugi kislány, nem lesz semmi baj.-–duruzsolta, miközben a hajamat simogatta.

Aztán szemeim ólomsúlyúvá  nehezedtek, s elaludtam.

Még mindig utálok női szemszögből írni.

A.