Ethan elfordította a tekintetét.

– Rohadék! – sziszegte Szeg.

– Arra lettem felszólítva, hogy uralkodjak – vágott vissza Ethan. – Bármilyen eszközzel, ami szükséges. Te az utamban álltál.

– És az utadban is maradok, te hülye...

– Fejezzétek már be, ez nem vezet sehová! – szólt közbe Amelia, karon ragadva Szeget. Mint a gyerekek...

Szeg egy pillanatig farkasszemet nézett Ethannel, de végül fújt egyet és arrébb állt.

– Igaza van a... Lánynak – mondta Sarah. – Nem harcolni jöttünk ide.

– Szép pisztolyok – jegyezte meg Noah.

– Lehetnének akár színházi kellékek is, hiszen mind tudjuk, hogy haszontalanok. – Sarah előhúzta a pisztolyát és a földre dobta. Ethan nem követte a példáját.

Kíváncsi vagyok, engem meg lehet-e ölni.

– De ha nem tudunk meghalni... Akkor mit akartok? – kérdezte Min bizonytalanul.

– Fegyverszünetet.

– Helyet kínálunk nektek – vette át a szót Ethan. – Béták vagytok, akárcsak mi. – Egyértelműen csakis Minnek és Noah-nak címezte szavait. Amelia úgy érezte, Szeg mérge rá is átragad. – A béta-pácienseknek nyilvánvalóan vezető szerepet kell betölteniük.

Noah ismét bólintott, Min azonban szemmel láthatóan viszolygott. – Úgy látszik, nem érted: én nem akarok parancsolgatni itt mindenkinek. Miért annyira fontos, hogy diktátor legyen az ember?

– Speciálisan erre kaptam felszólítást – fortyant fel Ethan. – Nem tudjuk, minek nézünk elébe, de én készen fogok állni.

– Nem kell hadúrrá válnod pusztán azért, mert a felnőttek eltűntek – replikázott Min. – Engem nem érdekel az orvosotok levélkéje. Ledöfted Szeget mindenk előtt, csak mert nem értett egyet veled. És nem tudtad, hogy vissza fog jönni. Gyilkos vagy, nem vezető.

Na, ebben egyetértünk.

– Megmondtam neked, hogy nincs értelme – fordult Ethan Sarah-hoz.

A lány felsóhajtott és Noah-ra nézett. – Gyere vissza velünk, Noah. Nem illesz te ezekhez. Te érted, hogy mit kell tenni. Látom a szemedben.

Amelia magában jót nevetett, mikor Noah visszautasította Sarah-t.

– Meg kellene, hogy öljelek mindannyiótokat – morogta Ethan, előhúzva a pisztolyát. Ez a srác tetteti, vagy tényleg ilyen hülye? Arról beszélnek már vagy tíz perce, hogy senkit nem lehet megölni.

Szeg Sarah földre dobott pisztolyához szaladt és felkapta, majd győzedelmes mosollyal hátrahúzta a szánt.

– Háborút akartok? Megkapjátok. – Amelia kezdett attól tartani, hogy Ethan megőrült a diktátorként töltött napok alatt.

A pisztoly felemelkedett. Szeg nyomban belelőtt egy golyót a földbe, amitől mindenki összerezzent.

– Négy kettő ellen – figyelmeztette Ethanéket.

Minden alkalmat meg fog ragadni, hogy bosszút állhasson.

Bár, igazság szerint én is.

– Menjünk – tette Sarah Ethan karjára a kezét. – Visszalátogathatunk majd több barátunkkal.

– Putriházas söpredék – vetette oda Ethan. Szánalmas. – Meg egy kis elkényeztetett gazdag gyerek. – Mert te nem az vagy véletlenül? – Szét foglak tépni mind a négyőtöket.

– Én nem így csináltam volna ezt – jegyezte meg Sarah, miután Ethan öles léptekkel elindult a fák felé. – Nagyon komolyan veszi ezt a messiásdolgot.

– Miért segítesz neki? – kérdezte Min.

– Mert célom van vele. Bármi is ez az egész, túl akarom élni. – Sarah Noah-ra mutatott az ujjával. – Nagyon gyenge vagy, Noah. Úgy gondolkozol, mint egy gyerek. Miért lepődöm meg mindig? – Noah elvörösödött, a lány pedig megfordult és lassan Ethan után ballagott. – Érezzétek jól magatokat a rétemen. Én mindig... Megnyugtatónak találtam ezt a helyet. Olyan, mint egy régi barát – kiáltott hátra a válla fölött.

– Micsoda ribanc – suttogta Szeg, de Amelia nem figyelt rá.

Az járt az eszében, hogy Sarah kifejezetten szimpatikusnak tűnő lány.

***

– Készen álltok? – kérdezte Noah a katonai épület előtt állva.

– Persze, de menjünk már – forgatta meg a szemét Amelia, átvéve a vezetést.

Már éppen megkísérelte kinyitni az ajtót, mikor Min megszólalt: – Tudni akarom, mik voltak azok a fények a minap.

Szeg vállat vont. – Járjuk körbe. Úgy megleshetjük, mi van a kanyarulat után, aztán belopózhatunk.

A többiek beleegyeztek.

Semmiféle riasztó nem szólalt meg, miközben a négyes megkerülte az épületet. Meglepő látvány tárult a szemük elé.

Egy jó focipályányi területen kivágták a növényzetet és tucatnyi lámpával körülvett parkolót létesítettek a helyére.

Szeg halkan füttyentett. – Azt hiszem, megtaláltuk a konvojokat.

– De hol vannak a katonák? – tette föl a már-már költőinek minősülő kérdést Min.

A parkoló melletti, szintén csupasz részen a katonák ittlétére utaló, ideiglenes épületek álltak: sátorsorok, egy tábori konyha, raktárak.

– Legalább eggyel okosabbak lettünk – mormogta Amelia.

– Mire gondolsz? – kérdezte Min.

– Hogy az embereket kényszerrel evakuálták-e. Valószínűleg a katonák is eltűntek.

– Hogyan hagyták el a völgyet híd nélkül? – kérdezte Szeg, de nem kötekedve vagy gúnyosan, hanem teljesen ártatlanul.

– Ahogyan helyreállították egy kettéhasadt hegyet – vágta rá Noah.

Szeg lesújtó pillantást vetett rá.

Min sarkon fordult. – Talán mind odabent vannak – mutatott a földszintes épületre.

Már majdnem elérték az ajtót, mikor Szeg hirtelen megtorpant. – Hogyhogy Sarah és Ethan még nem voltak itt? Azt ugye észrevettétek, hogy Sarah újraindulási pontja a kerítésen belül volt?

– Igazad van – felelte Melly, az ablaktalan épület falát fürkészve, hátha talál rajta valami rendelleneset. – Az első napon az egész völgyet átvizsgáltatták velünk, de ide nem jött senki.

– Senki sem vádolja Ethant azzal, hogy egy zseni – motyogta Szeg.

– De Sarah nem hülye. – Min megrázta a fejét. – Nem tudom biztosan, ki irányít valójában kettejük közül.

– Ethan azt mondta, hogy feltúrták a pszichiáter rendelőjét – vetette közbe Noah. – Lehetséges, hogy ez, meg a kis birodalmuk kormányzása nem hagyott nekik időt.

– Vagy már réges-rég megelőztek minket – vont vállat Amelia.

A négy fiatal az ajtó felé vette az irányt. Min mindenféle teketóriázás nélkül próbát tett a kilinccsel. Az ajtó mindenféle akadály nélkül kinyílt.

Odabent egy rövid, fehér falú folyosó húzódott, egy balra nyíló ajtóval. Noah megkísérelte kinyitni, de ezúttal nem jártak sikerrel.

– Valami van ott elöl – mutatott Szeg a folyosó végére. Egy fémtábla, amihez billentyűzet tartozott.

Meglepő módon a fémajtó minden további nélkül engedett. A falon túl egy lefelé tartó csigalépcső volt.