A dzsip végighaladt a városon. A központban állt meg, egy csapat tanácstalanul álldogáló másodéves gimnazista mellet. A dühös hozzátartozóikat katonák és csőre töltött fegyvereik tartották sakkban. Myers a négyesre parancsolt, hogy szálljanak ki.

– Ti négyen, maradjatok ott. Ne is próbálkozzatok semmivel. Az ellenszegülés keményen meg lesz torolva – kiáltotta Sutton parancsnok, mikor Ameliáék csatlakoztak évfolyamtársaikhoz.

Egy ember furakodott melléjük hirtelen. A megpördülő Melly felismerte benne a hírhedt Dr Lowellt. Szánalmasan állt rajta a katonai egyenruha.

A férfi Noah-hoz fordult. – Figyelj rám, Noah. Meg tudod csinálni! Hiszek benned. Csak bízz önmagadban. Bízz az ösztöneidben, az igaziakban, amiket nagyon mélyen eltemettünk. Megértetted?

Noah elképedve megrázta a fejét, s most kivételesen Amelia is egy véleményen volt a fiúval. Miről hablatyol ez?

Min dühödten Lowell-nek támadt. – Tudom, hogy mit művelt, maga szörnyeteg!

Lowell hátralépett. – Érted nem aggódom, Min. Te mindig is bátor voltál. Sok szerencsét mindkettőtöknek! Sajnálom, hogy nem tettem többet. – Azzal eltűnt a katonák sorfala mögött.

A négyes jobb híján a tér másik fele felé indult, a szökőkútnál álló évfolyamtársaikhoz.

Ethan – hát persze, ki más – eléjük sietett. Amelia attól tartott, megint balhézni kezd, de a fiú meglepően normális hangon beszélt.

– Ti is, mi? Gondoltam, talán a mobilházparkot kihagyták. – Egy Ameliára vetett, gyűlölködő pillantást azért csak megengedett magának, mielőtt a többiekre bökött. – Majdnem mindenki itt van. A teljes második évfolyam elkapva és idehurcolva, mintha bűnözők lennénk.

Amelia végignézett a téren. A katonák sorfalán mozgolódás támadt, majd rövid dulakodás után három fiú esett a fűre. Melly nem ismerte föl őket, de Szeg suttogva tájékoztatta, hogy ők Hector Quino, Benny Erkison és Darren Phelps.

A Darrennek nevezett - vézna, barna hajú srác - nekirontott az őröknek, ők azonban egy pillanat alatt fölé kerekedtek és pisztolyt rántottak rá.

A körön kívül maradt tömeg felzúdult, de látszott, hogy tartanak a fegyverektől.

Egy valakit kivéve.

– Jaj, ne! Apa – nyögött fel Szeg, mikor egy férfi három katonát is leharcolva vágott át a téren.

Két katona együttes erővel végül legyűrték Mr Russót. Vér folyt a férfi betört orrából. A hozzálépő százados arcába köpött. – Ismerem a jogaimat, cuki fiú. Nem tehetik meg ezt. Hol van a fiam?! És kik vagytok ti egyébként? Mi jogon tesztek ezt?

– Ne, ne, ne! – suttogta kétségbeesetten Szeg.

A százados letörölte a nyálat az arcáról és intett a Mr Russót tartó katonáknak. Azok elengedték a férfit és oldalra léptek.

A százados előhúzta pisztolyát, Mr Russo fejéhez szegezte és kétszer egymás után elsütötte.

– Apa!

Szeg előrevetette magát. Amelia megmarkolta a fiú karját és visszarántotta maga mellé.

– Te szemétláda! – Szeg szinte fuldoklott könnyeitől. – Fegyvertelen volt! Nem akart csinálni semmit! – Ameliáék alig tudták lefogni a fiút, nehogy a katonákra vesse magát.

– Eresszetek el! – követelte Szeg, de természetesen senki sem tette. Beletelt egy jó két percbe, mire a fiú légzése egyenletessé vált, és abbahagyta a hánykolódást. Meglepően nyugodt hangon szólalt meg. – Komolyan, eresszetek el. Nem fogok semmi hülyeséget csinálni, esküszöm. De szálljatok már le rólam, a rohadt életbe is!

Melly lassan, vigyázva engedte el a fiút, de az csak felállt és leporolta a nadrágját. Aztán felnézett, és a szenvtelen arccal a rémült tömeget pásztázó századosra nézett. – Meg fogom ölni azt az embert. Bármi áron.

Ez az, folyjon csak még több vér!

A többi másodikos döbbenten, hitetlenkedve, de nagyon ijedten nyüzsgött mögöttük.

Az egyik srác az Ethan-szektából a gazdag fiúhoz ügetett. – Ethan, csinálnunk kell valamit! Mike-nak és Derricknek van egy ötlete, de kell a ti segítségetek is. Gyertek!

Ethan bólintott, és intett Noah-nak, hogy kövesse.

Noah azonban megrázta a fejét.

Ebben a pillanatban megremegett a föld.

***

A tömeg egymást taposva keresett menedéket. Riasztók vijjogtak fel. Ám mikor éppen eluralkodott volna a pánik, a rengés ugyanolyan gyorsan, mint jött, abba is maradt.

Mikrofonrecsegés hallatszott. Amelia az odébb felállított emelvényre kapta a tekintetét. Myers igazgató állt verítékes arccal, kezében mikrofonnal.

– Hadd kérjek figyelmet!

A tér pillanatok alatt elcsendesedett.

– Egytől egyik valamennyiőtöket szeretlek. Meg... Megtettem minden tőlem telhetőt. – Myers válla beszéd közben előreroskadt. Hirtelen megtörtnek, fáradtnak tűnt, akár egy idős ember, aki az egész életét végigdolgozta. – Bármi következik ezután, az csakis az én felelősségem. Nekem tudjátok be.

A férfi elhallgatott. Két másik lépett föl az emelvényre, Amelia felismerte bennük Dr Fanellit és Dr Lowellt. Utóbbi átvette a mikrofont Myerstől. Mielőtt azonban megszólalhatott volna, a föld újra megremegett. A hegyek felől baljós morgás hallatszott.

A diákok sikoltozva spricceltek szét a darabokra töredező szökőkút elől. 

Amelia viszont nem a téren zajló eseményeket nézte. Megbabonázva meredt az egyik távolabbi hegy széthasadó csúcsára. Középen vált ketté, majd a repedés végigfutott az egészen.

A rengések aztán hirtelen megint abbamaradtak.

Egy tiszt parancsot ordított, kéttucat katona körülvett egy, a közelben parkoló teherautót. Lowell talpra állt az emelvényen, arcán rideg elszántság tükröződött. – Fire Lake-i másodévesek! Sok-sok szerencsét kívánok mindannyiótoknak! Mi immár megtettük a magunkét.

Mi a fene folyik itt?!

Lowell, Myers és Fanelli leléptek az emelvényről és beszálltak a körülvett teherautóba. Civilek, diákok és katonák egyvelege hullámzott a téren, úgy tűnt, egész Fire Lake erre a pár négyzetméterre zsúfolódott.

Noah hirtelen felüvöltött.

Amelia és Min döbbenten fordultak arra, amerre a fiú nézett.

Ne már! Pont itt? Pont ő?

A fekete öltönyös férfi a kezében tartott iPad-be pillantott, majd mondott valami a mellette álló tisztnek. Végigfuttatta a most elsötétített lencséjű szemüveg mögé rejtett tekintetét a tömegen, és megállapodott a három megkövült fiatalon.

Az a szem...

Amelia örült, hogy a férfi napszemüveget visel. Nem volt benne biztos, hogy kibírná ép ésszel, ha még egyszer látnia kéne azt a tekintetet.

Min dühödten elindult a férfi felé. Katonák céloztak rá, de Feketeöltöny egyetlen intésére leeresztették a fegyvereiket, de elállták Min útját.

– Maga egy szörnyeteg! – ordította Min.

– Tudom. – A helyzet ellenére a férfi hangja ijesztően nyugodt maradt.

– Tönkretette az életemet, maga pszichopata. Remélem, a pokolban fog égni érte!

– Úgy lesz. Sok szerencsét, Min!

Ebben a pillanatban a föld még erősebben megvonaglott. Feketeöltöny felpillantott, majd beszállt a teherautóba.

Min szemmel láthatóan elhatározta, hogy megöli a férfit, azonban egy lépést sem tehetett. A gyep szó szerint megingott, Ameliának már a látványától hányingere lett. Egy vízvezeték tört elő a földből. Épületek rogytak össze szempillantás alatt, akár ha kartonpapírból lennének.

Egy csapat szülő előrenyomult, de a katonák tétovázás nélkül főbe lőtték őket. Mit érdeklik őket még most is a gyerekeik?

A katonák szorosabbra zárták a kört a másodikosok körül. Néhány diák kövekkel fegyverezte fel magát, páran pedig imádkozni kezdtek.

Az egyik furgonból vegyvédelmi öltözetet viselő emberek léptek elő. Valamiféle "adagolószerkezet" volt náluk, hosszú csővel és tartállyal.

A rengések még erősebbek lettek. Sutton parancsnok elkiáltotta magát, közben pedig - Amelia szerint nagyon morbid módon - tisztelgett a szökőkút romjai körül álló másodikosoknak. – Csapokat megnyitni!

A vegyvédelmisek megnyomtak valamit a hátizsákjuk tetején. Zöld, ködszerű anyag gomolygott elő a csövekből, egyenesen a diákok felé.

Komolyan? Annyi lehetséges mód közül méreggel fognak megölni?

Ethant érte el legelőbb. Fulladozva rogyott össze.

Amelia a mellette álló barátaira pillantott.

Nem telt bele egy fél perc, a köd őket is elérte. Szeg, mielőtt köhögni kezdett volna, mondott valamit Mellynek, de hangját elnyelték a rengések.

Aztán a lány is megérezte. Perzselő, maró savszerű anyag volt, az a fajta, ami behatol mindenhová, csíp, viszket, és fullaszt... Legalábbis Amelia így érezte. Míg évfolyamtársai fulladozva, remegve rogytak össze mellette, a lányra valamiképpen nem hatott a köd.

Amit a lány utoljára érzékelt, az Sutton parancsnok rászegeződő pisztolya volt, majd a dörrenés, s végül a saját koponyája reccsenése.