A levelet letettem az ágyamra, és türelmesen vártam hogy elaludjanak a csládtagjaim. Megfogtam a bőröndöm, a jegyem, valamint a pénzem, és útnak indultam. Felkevttem fekete bakkancsom, és kiléptem abból a házból, ahogy felnőttem. Nem tudom hogy mi lesz velem. Tovább élem-e az életem, vagy szinplán hiányozni fog anya, valamint az öcsém. Nagyon sajnálom hogy itthagytam őket. Nem akartam, de muszáj. Nem élhetek abba a városba, ahogy felnevelkedtem, ameddig itt van Luke. Utálom Lukeot. Hogy megszeressem, hatalmas dolgot kell neki tennie. Sőt. Csak azért nagy dolgot kell tennie, hogy az utálatom alap szintre térjen, mintha semmi nem történt volna. Este volt, és éles kutyavonyításokat hallgattam, baglyok huhogását, valamint tücsökéneklést. Ki ne hagyjam a bakancsom kopogását és a bőröndöm húzását a nyomomba. Hamarosan a repülőtérhez érek, de meg kell hagyni, egy kicsit hűvös lett. Nem vészesen, ki lehetett bírni. Betértem egy kis utcába, amivel le lehet vágni az utat. Nem kellett volna..
Egy fekete ruhás, maszkban lévő két ember fogta be a számat, és kötötte be a szemem. MÁR MEGINT?
A fenekembe szurtak valamit, biztos altatót, és elkábultam tőle.
***
Amikor felébredtem a szemkendő nem volt a szememen. Egy teljesen más helységbe voltam, ami kétlem hogy pince lett volna. Talán egy környékbeli faház. Le fogom késni a repülőm, na várj, HOL VANNAK A CUCCAIM?
-VALAKI!!-kiabáltam torkom szakadtjából.-SEGITSÉG!! ELRABOLTAK, CAROLINE FORBS VAGYOK, VALAKI SEGITSEN!
Nem tudtam mást kiabálni, hátha valaki meghallja és szól a rendőröknek. Bejött valaki.
-Kussolj ribanc.-mondta elváltoztatott hangon.
Megrémültem.
-SEGÍTSÉG!-kiabáltam.
Egy pisztolyt húzott elő a zsebéből, és a fejemhez tartotta. Összerezzentem amikor valaki berúgta az ajtót és verekedni kezdett az elrablóval. Nem láttam ki volt az mert korom sötét volt. Amikor kiütötte a fickót, nyújtotta a kezét, hogy felhúzzon a padlóról.
-A kezem kikötözte.-mondta, és egy pillangókéssel elvágta a kötelet, majd az utcára futottunk.
A fényben láttam meg ki volt az illető.
-A bőröndöm.-túrtam bele a hajamba és elindultam a házba.
-Ne menj. Majd én. Szerencséd hogy kurvára egy ember volt már ott.-Mondta a srác.
-De Luke, egyedül leszek az utcán és a másik lehet visszajön.-mondtam idegesen, és a szemébe néztem.
-Sietek.-futott be.
Nagyon féltem, hogy Luke rohadtul bántani fog, de nem védett volna meg. Na várj. LUKE MEGVÉDETT? Úristen. Ha Luke nincs, engem a fickó fejen puffant és megdöglök.
Láttam egy fütyörésző, feketeruhás embert. A szívem összeszorult és megilyedtem. Luke kijött, és átöleltem. Meglepődött de karjait a derekam köré kulcsolta.
-Egy fickó.-érezhette hogy a karjai közt remegek.
-Caroline, nyugodj meg.-puszilta meg a homlokom ér gyors léptekkel elindultunk.
-Mondj egy időt kérlek.-mondtam Lukenak.
-22:58-mondta.
-TESSÉK?-ragadtam ki a kezéből a böröndöm és futni kezdtem a repülőtérre. Közbe a farzsebembe megnéztem a jegyet, ami már nem volt ott.
Nekidöltem a falnak, és végigcsúszt rajta, leültem a földre.
-Nem hiszem el.-húztam fel a tértem és rákönyököltem, homlokom a tenyerembe fúrtam és idegeskedtem.
Se a pénzem.
Se a jegyem.
Semmi..
-CAROLINE!-üvöltötte Luke amikor meglátott.
Oldalra pillantottam..