Beléptem a ház ajtaján, a nappaliba rendőrök ültek, édesanyám zokogott. Nem volt kedvem senkihez és semmihez. Anya felpattant a kanapéról amikor meglátott, és magához akart ölelni szorosan.
-Anya ne most.-szóltam halkan, és hangom elcsuklott.
Felmentem a szobába, és éreztem magamon a szempárokat. Beléptem a szobámba és minden szétvolt hagyva. Nem akarok többet ebben a házban, ebben a városban élni. Bementem a fürdőbe, és egy forró fürdőt vettem. Kényelembe helyezkedtem a kádba, fülhallgatómat bedugtam a fülembe, és zenét kezdtem hallgatni. Még mindig undorítónak éreztem magam, nem akartam semmit. Szülőknek nem mondhatok el semmit. Senkinek nem fogok szólni semmiről. Nem fogok beszélni senkivel erről. Nem szabad. Nemtudom hogyan tovább. Valahogyan biztos lesz. Valaki kopogott az ajtón.
-Caronile, bejöhetek?-hallottam anyukám vékony hangját amiből sugárzott a félelem.
-Fürdök, mindjárt megyek.-szálltam ki a kádból, és felhúztam egy bugyit, majd a törölközőt magamra tekertem, kiléptem a fürdőből.
-Kislányom, hol voltál? Halálra aggódtam magam miattad.-simította meg puha kezeivel az arcom és magához ölelt.
Ölelésére szorosan reagáltam.
-Minden a legnagyobb rendbem van anya.-motyogtam és hagudtam, miközben majdnem elsírtam magam.
Anya tudom hogy tényleg aggódott értem, mondta hogy beszélnem kell a rendőrökkel, arról hogy hol voltam, mit csináltam, mi történt, stb. Mondtam hogy nem akarok beszélni senkivel. Hiszen fogalmam sincs mit tudnak mondani. Talán azt hogy megerőszakoltak, és csak ennyit akartak?
Szánalmasnak érzem még mindig magam, és egyszerűen nem tudom ezt az egészet egyhamar elfelejteni. Anya kiment a szobámból én pedig az ipadomért nyúltam, és nézegettem Luke facebook adatlapját. Megnéztem a repülőjegyek árát, és Los Angelesben lévő kibérelhető házat. Megszámoltam a zsebpénzem, amit tizennégy éves korom óta gyűjtök. Megfogtam a bőröndöm és minden ruhámat beletettem. Egy kockás inget, feketecicanadrágot és a fekete bakkancsomag hagytam kint, és amint mindent összepakoltam, felöltöztem, a hajam kiengedtem és kifésültem, a bőröndöt pedig eldugtam. Leszaladtam a lépcsőn és elmentem repülőjegyet vásárolni. Mikor ezzel megvoltam, hazaindultam. Fülhallgatóm a fülembe volt és bömböltettem a zenét. Egy pillanat alatt szembe találtam magam Lukeal. Lefagytam, és szemeim újra könnyesek lettek.
-Caroline, beszelhetnénk?-nézett rám.
-Nincs miről beszélnünk.-vágtam rá.
-Holnap a suliban fogunk.-mondta, mindenképp.
-nem leszek a városba.
Ahogy kimondtam elmentem, hazaérvén felrobantam a szobámba, és elkezdtem írni egy búcsúlevelet.
A repülőm éjjel 11-kor indul.
"Kedves anya! Először hozzád szeretnék szólni, vagyis írni. Köszönöm hogy felneveltél és gondomat viselted ideáig. Öcsinek mond meg hogy nagyon szeretem, és én vagyok a legboldogabb hogy ilyen kissrácnak lehetek a nővére. Köszönök neked mindent anya, egyszer még haza fogok térni, megigérem.
Szeretlek!
Caroline."