Halványan láttam amikor felébredtem az altató hatása alól. Fogalmam sem volt arról, hogy miért pont engem hozztak ide, miért nem mást. Nem akarok itt lenni, de megszökni már semmi erőm sincs. Gyenge vagyok, és félek.
-Felébredtél hercegnőm?-közelített felém a maszkos srác.
-Menj a pokolba!-kiabáltam rá.
-Onnan jöttem.-ült le mellem.
Elnémultam, minnél közelebb van, annál jobban félek.
Egy pince szerűségben lehetek, sötét, es dermesztő helyiség.
-Miért pont engem hoztál ide?-próbáltam normálisan megkérdezni, mikozbe a kötelet próbáltam kikötözni a kezeim körűl.
-Az legyen a saját titkom.-vette elő a kését.
A gyomromba egyfajta görcs kapott el, fogalmam sincs miez.
-Meg akarsz ölni?-néztem rá.
-Talán.-mondta.
Egyre gyorsabban próbáltam a kötelet kikötözni, és siker!
De viszont vártam, vártam hogy elhagyja a helyiséget.
A kés éles helyét, a mellemről a combomig húzta, és közelített felém. Ziháltam a félelemtől, hogy a kés pár perc mulva már bennem lesz. Az allkapcsom apró puszikkal hintette.
-Huzz már innen, SEGÍTSÉG!-kiabáltam.
-fogd be.-állított fel, és szorosan a falhoz tolt.
Most jottek a kezeim. Maximális erőmből, ököllel hasba vágtam, valamint a lábammal a férfiasságába térdeltem. A rohadt anyját fogja megölni, nem engem.
A kijárat felé indultam, mikor láttam hogy igazán hatalmasabb bajba lerültem mint voltam. A három gorilla. Akik elraboltak. Az ütő megállt bennem, egy sietett a pincében lévőhőz, amí a kettő megszorította a karom és sehova sem engedett. Rettentően féltem. Visszarángattak a pincébe, ahol erősebben kikötöztek, majd egy szíjjal néhányszor a combomra csaptak erősen. A fájdalomtól már sírtam.
-Ha még egy ilyen, megölünk!-szólt az egyik a három közül, és kimentek mindannyian, de hallottam hogy kulcsra zárták az ajtót.
A fájdalomtól még mindig sírtam, a számba kendőt dugtak, hogy ne tudjak beszélni. Rettentően nagy volt a lábamon lévő fájdalom. HAZA AKAROK MENNI!

Halihó, remélem tetszik eddig a történet, és nem tartjátok unalmasnak.
Viszont nyomorék módjára nem mutattam be a főszereplőt, szóval ideje lenne.
Lalalaaa.

Caroline Forbs

16 éves vagyok. Egy nagy városban élek anyukámmal, valamint az öcsémmel, Liamel . Az életem egy hatalmas fordulatot vett, és a félelem gyötör. Soha nem éreztem még ekkora félelmet. Soha nem szeretek másoknak csalódást vagy fájdalmat okozni, mindig ők oloznak nekem. Talán mert ezt érdemlem.