12. Fejezet

Jungkook szemszöge. 

Amint realizáltuk a helyzetet Taeminnel bepattantunk a kocsiba, és gyorsan Jiminék háza felé vettem az irányt. Út közben elfogott egy rossz érzés, ami egyre jobban nőt benne, ahogy közeledünk a célunk felé. A házuk előtt hamar kipattantunk a járműből és sietve tettük meg a távot a beállóról, a bejárati ajtóig. Egyszerre kezdtünk el kopogni, és csengetni mire a házvezetőnő ajtót nyitott. 

-Jó napot fiatal urak. Miben segíthetek?- amivel nem foglalkoztunk csak félre toltuk az idős hölgyet, majd be sietünk a házba. 

Taemin Jimin szüleit kereste én meg Jimin szobájába szaladtam. 

-JIMIN!?? - nyitok be fenn hangom a szobába, de csak az üresen álló helyiség fogadott, ami a hangomtól kongott. Ekkor vissza lementem a nappaliba ahol már Jimin szülei próbálták elérni a fiúkat, sikertelenül. 

-Taemin gáz van nincs a szobájába sem.- lépek be az említett helyiségbe. . 

-Tudom a szülei sem tudják jól van. - jegyzi meg aggodalmasan.

-Elnézést, de be kell jelenteni az eltűnését!- lépek Jimin anyukája mellé, aki zokogva ül a kanapén. Majd rám néz könnyáztatta szemeivel. 

-Szívem hívd fel a rendőrséget! Most! - hangzik el a nő szájából, majd a egy zsebkendővel elkezdi törölgetni a szemeit. Erre felállt a férfi és  kiment a nappaliból ott hagyta minket a kétségek között. Én leültem Jimin anyukája mellé és próbáltam nyugtatgatni kisebb-nagyobb sikerrel. Kis idő múlva az idős férfi is visszatért, majd a kanapéra rogyott le. - Mi az? Beszélj már? - szólítja fel a felesége őt hisztérikus állapotban. 

-Szóval azt mondták, hogy 24 órát kell várni mivel kiskorú. Utána be lehet jelenteni az eltűnését. - a mondat végére kezeibe temette az arcát a férfi. Taemin és én gyorsan egymásra néztünk, majd egy bólintással jelztük egymásnak, hogy menjünk. 

-Mi most elmegyünk. Holnap jövünk újra. - mondom a két szülő felé és egy meghajlás után ki sietünk a házból. Ekkor szöget ütött valami a fejemben, aminek hangot is adtam. 

-De Jimin nem jönne el a suliból egyedül önszántából. - jegyzem meg a mellettem sétáló barátomnak. 

-Nem bizony. Én ismerem régóta, ha azt mondja neki valaki maradjon ott akkor ő egy tapodtat sem mozdul. - nézek rá kikerekedett szemekkel. 

-Te ho… honnan ismered ennyire őt? - kérdezek rá az igazságra, amit tudok, de nem említem szó szerint a dolgot. Mire vesz egy mély levegőt és rám vezeti tekintetét. 

-Ezt még senkinek nem mondtam el. De… Szóval Jimin és én… mi egy árvaházban voltunk. - fejezi be a mondatot, és ezzel el is halkul. 

-Hogy mi van? Te is árva voltál? - kérdezek vissza csodálkozva. 

-Igen… és innen ismerem Jimint. Ő soha nem tette ilyet. Pedig elég sok szart kapott eddig az élettől. - jegyzi meg minden tudóan, és közben beszálltunk a kocsiba. 

-Haza vigyelek?- fordulok felé kérdően. 

-Hát félútig jó lenne. Köszönöm. - majd ezek után csend telepedett ránk. Hamar odaértünk a nagyobb kereszteződéshez itt barátom hamar kipattant a járműből, és egy intés után el is ment. Végre egyedül lehettem a gondolataimmal és azzal a tudattal, hogy Taemin is árvaházi gyerek volt. Ekkor fejbe csapot a felismerés így hamar félre álltam és barátomat tárcsáztam be. Amint rányomtam a zöld kis ikonra alig csörgött 2 már fel is kapta a készüléket. 

-Szasz Kook! Mi a pálya.? - jön egyből a kérdése. 

-Hali Nam. Te figyi meg tudsz úgy találni valaki, hogy ki van kapcsolva a telefonja?- térek egyből a lényegre. 

-Persze… csak kell a telefonszáma. Az tök lényegtelen, ha kivan kapcsolva. - válaszol nekem ami kicsit megnyugtat.

-Fasza...el...el mehetek hozzád? 

-Hát… nem is tudom!! És ha követ valaki? 

-Kerülő úton megyek… oké? Fontos lenne! - jegyzem meg neki. 

-Rendben. Akkor várlak. Hali. - ahogy letettem a készüléket egyből beindítottam a kocsit. A fél órás út helyett, vagy 45 perc volt mire oda értem. Hamar kipattantam a járgányból, és szaladtam az 5 emeletes tömb felé. Sietve rontottam be az épületbe ami elhagyatott volt, de a léptem miatt zengett az egész lépcsőház. A kívánt ajtó elé érve kezdtem el eszeveszetten kopogtatni, mire a nálam jóval magasabb barna hajú srác ki nem nyitotta. Egy biccentéssel betessékelte, és egyből a nappaliba rontottam be. 

-Na mi olyan sürgős? - jött utána nyugodtan, majd az ajtó félnek támaszkodva nézett rám. 

-Emlékszel arra a srácra aki után nyomoztál nekem? 

-Várj, hogy is… Park igaz? 

-Igen Jimin. - mondtunk ki egyszerre a nevét. 

-Szóval eltűnt. De ő nem szokott ilyet csinálni. A barátja állítás szerint. Szóval meg kéne keresd.

-Hmmm ez teszik egy kis nyomozósat kell játszani. -nevette el a mondat végét, és hamar elfoglalta a helyét a gépek előtt. 

-Mondd a számot! - szólít fel mire fejből ledarálom neki. - Huuu mióta tudod te ennyire valakinek a számát? - néz rám kérdőn. 

-Jaj most ne velem foglalkozz! - szólok rá mire elkezdi a klaviatúrán zongorázni. 

-Na meg is van. Nézd! - mutat a monitorra. - Szóval még itt be volt kapcsolva, majd elindult. 

-Te honnan tudod ezeket? - nézek rá értetlenül. 

-A mobil kibocsát egy jelet, amit a legközelebbi vevő torony vesz így pontról pontra nyomon lehet követni bárkit. Érted? 

-Nagyjából. És? 

-Szóval. Nézd Jimin itt ment végig. - mutat a monitorra. - Hohóó itt van amit te keresel! - kiált fel Namjoon nekem, mert közben kimentem a konyhába egy pohár üdítőért. A hang hallatára vissza siettem és a tekintetemet a képernyőre szegeztem.

-Nézd itt megállt, és valahova beszáll! - jegyzi meg barátom. 

-Ő nem száll be csak úgy egy idegen kocsiba. 

-Hát pedig megtette.…. 

-Úristen! - kiáltok fel hirtelen dühömben. - ELRABOLTÁK!!- turok idegesen a hajban evvel próbálom levezetni a haragomat. 

-Hé Jk nyugi lehet az egyik haverjánál van! - áll fel barátom és úgy próbál nyugtatgatni. 

-NEM! HÁT NEM ÉRTED? NEKI NINCSENEK HAVERJAI! - rogyok le a kanapéra. 

- Akkor be kell  jelenteni! 

-És mit mondjak? Hhaaa? Az egyik haverom Hacker és a barátomat lenyomozta?? 

-Nem érdekel most ez sem. Ha ez neked fontos akkor bevállalom.-válaszol nekem teljes komolysággal. 

-Jóóó akkor telefonálok. - evvel elő is vettem a készüléket és be tárcsáztam az örs számát. Remélem azért hinni fognak nekünk. 

Tarts ki Jimin!! Minden tőlem telhetőt megteszek.





Sziasztok csajok. ❤️
Remélem azért tetszet és nem nyitok ki, mert Jk szemszöge van. 😅👉👈

Love ARMY. ❤️ ❤️ ❤️

Bạn đang đọc truyện trên: AzTruyen.Top