Kedves Lana!
Istenem, hogy pont most nem vagy itthon! Olyan fura dolog történt!
Emlékszel, amikor tavaly karácsonykor találtál az ágyam alatt egy füzetet, az oldalain egy csomó levéllel, amit egy Rosalinde nevű lánynak címeztem? Ő a kitalált levelezőtársam, vele akartam pótolni a hús-vér barátokat, mert hát olyanjaim nincsenek.
És képzeld, ma kaptam tőle egy levelet!
Be volt csúsztatva a táskámba. Tornaóra előtt fennhagytam a teremben, és Damien utánam hozta. Akartam olvasni egy kicsit a könyvemből, mielőtt becsengetnek, és a könyvjelzőm mellett ott volt ez a levél. Másolom.

Kedves Sandra!
Már két éve, hogy írsz nekem. Állati, mi? Sokkal kevesebbnek tűnt. De figyu, még sose mondtad, miért is vagy néma. Megírod a következő leveledben? Persze, csak ha nem ne-héz beszélni róla. (Bocsi a poénért, nem volt szándékos.)
Azt csicseregték a kismadarak, hogy van egy barátod. Róla is mesélhetnél ám!
Puszi: Rose

És még a levelezős füzetem is eltűnt!
Kérlek, gyere haza hamar, mert eléggé paranoid lettem. Folyamatosan úgy érzem, hogy van valaki a hátam mögött.
Félek attól, hogy aki Rose nevében írogat nekem, bármit megtud rólam, amit csak mi ketten tudunk. Értesz, ugye?
Sokszor ölellek: Cass