Ahogy kinyitottam a szemeimet csupán a világosság tárult elém,így reflexszerűen vissza is csuktam azokat.

Csepp csepp.

Mi ez?

Csepp csepp.

Egy csap? Egy csap. Ez egy csap lesz.

Hol vagyok? Itthon?

Nem... Itt nem én illat van.

Akkor meg...Mégis hol vagyok?

Nincs fertőtlenítő szag sem, ami a korházra utalna.

-Kirin!- csapta meg a fülem egy éles, rekedtes hang, így egyből felkaptam a fejem, hogy körbenézzek,mégis hol is vagyok, azonban minden homályos -Tudom,hogy odabent vagy!- Bakugou... Katsuki? -Megmondtam már,hogy ne pakolj több buta zsebkendőt az asztalomra!-zsepkendő? Hány éve szórakoztunk mi már ezzel? Talán középsuli első osztályában... -Gyere ki! Gyere ki vagy komolyan mondom,hogy én megyek be!

-B-Bakugou?-szólaltam fel halkan, miközben megpróbáltam letörölni az ismét előtörő könnyeim, azonban kezeim beleakadtak valamibe.

Mégis mi ez?

Egy szemüveg?

Óvatosan vettem le azt a fejemről, hogy jobban megnézhessem, azonban a szemeimet elfedő homály miatt jóformán csak a színét és alakját láttam.

Sóhajtva tettem azt vissza a fejemre.

Vajon most játszódik le a szemeim előtt az életem? Meghaltam volna?

Nem... Nem a szemeim előtt játszódik le... Benne vagyok. Benne vagyok az akkori testemben.

Újra élném?

Lehet.Lehet, hogy újra élem, mielőtt még véglegesen is meghalnék...

De... Miért halnék meg? Mi történt?

Csak arra emlékszem, hogy hirtelen forogni kezdett a világ,aztán utána már semmire.

-Kirin!

Bakugou?

Áhh...Bakugou Katsuki.

A temetése után Kirishima... Kirishima elmondta, hogy... Mindegy. 

Már teljesen mindegy.

Csak... Újra végig kell mennem az életem útján, hogy aztán örök békére lelhessek.

Igen.

Gondolkozz [Név]... Mi is történt ekkor?-ültem le a lehajtott Wc tetőre erősen koncentrálva, hogy felidézzem ezt az emlékemet, miközben megpróbáltam ignorálni a kint, még azóta is ordibáló szőke fiút.

Meg lesz ez. Meg lesz ez...

Kimentem kezet mosni... Igen. Azt hiszem kimentem kezet mosni és féltem kimenni az ajtón, amíg Bakugou Katsuki ordibált, így megvártam, amíg csend lesz...És aztán mentem csak ki.

Viszont ott várt, utána, pedig elkapott, hogy hagyjam abba.

Tényleg abba hagytam, így még az az egyetlen egy közös pont is eltűnt, ami kettőnk között volt.

Szóval... Nekem most csak ki kell innen mennem, hogy Bakugou Katsuki el tudjon kapni.

Igen. Ezt fogom tenni.

Nem sokára befejezi az ordibálást, én pedig elhagyhatom a mosdót.Csak ki kell várnom.Egyszer már sikerült, ebből most sem lesz probléma.

A fiú hangja után túlságosan is hirtelennek hatott a bekövetkező csend.Most kell elindulnom.

Elzárva a csapot, megtöröltem a kezemet és elindultam az ajtó felé. Nincs semmi baj. Nem kell komolyan venni, bármit is mond, hiszen azt csak figyelem felhívásból teszi. Kirishima elmondta, hogy hogyan is érez alsó-közép óta. Nem kell foglalkozni azzal amit mond...

Határozottan nyomtam le a kilincset,aztán tártam ki az ajtót, készen állva arra, hogy a fiú nekem rontson, azonban, mikor meghallottam az ajtó mögül egy koppanást lefagytam. Mi volt ez?

-Meg akarsz ölni?! Hülye némber!-jött elő a szőke fiú a homlokát fogva.

A szemeim kitágultak a reakcióján, hiszen ennek egyáltalán nem így kellett volna történnie. Egyből elvetettem azt az ötletet, miszerint újra kell élnem az életem, mielőtt meghalok. Abban nem lehetne változtatni... Ott bármit is csinálok ugyanúgy kéne történnie, mint ahogy az régen játszódott le a múltban. Azonban itt nem ez van.

-Ne ignorálj!-hajolt bele az arcomba Bakugou.

-Keresnem kell egy tanárt...Hol van Eraserhead?

-Mivan?

-Hol van Eraserhead?!

-Ne ordibálj velem!-kiabálta vissza, kitörve a sokkból,amit valószínűleg az előző hangerőm okozott-Ki vagy te itt, hogy felemeld a hangod?

-Válaszolj már!-ragadtam meg az ingujját figyelem felhívás képpen.

-Mivan?! Nem tudom! Vele lesz óránk! 

-Mikor?!

-Most!

-Mikor kezdődik?!

-Egészkor!

-R-rendben...-eresztettem ki szaggatottan az eddig bent ragadt levegőm.

-Amúgy meg engedj el...-tette hozzá halkan.

-Igaz. Bocsánat...

Végig tapogatva magamon megtaláltam az egyenruhám zsebébe rejtett telefonom, amit elővéve volt lehetőségem rápillantani az időre. Két perc becsengetésig.

-Menjünk be az osztályba-indultam el, meg sem várva, hogy a fiú bármit is reagálni tudjon.

Muszáj valakinek szólnom róla. Nem szólhatok Bakugou-nak. Most még csak egy gyerek. Nem tudná mit kell tenni. Sokkal jobb, ha Eraserhead-et értesítem. 

Kinyitva az osztályterem ajtaját egyből szemet szúrt egy személy, így a szemeim hirtelen felcsillantak, miközben ösztönösen sokszoroztam meg a lépteim, hogy aztán a nyakába ugorva a vállához fúrjam a fejem.

-Denki! Hiányoztál...-motyogtam az egyenruhájába.

-Ömm...[Vezetéknév]-san?-tolt hátrébb kissé, miközben összezavarodva kémlelte az arcomat-Mi volt ez?

-Mi?-fagyott a mosolyom arcomra.

-M-Mikor lettünk mi ilyen jóba?-tette a kezét tarkójára, kínosan elnevetve magát. 

Hirtelen értetlenség ült ki az arcomra.Nem emlékszik rám? Elfelejtett volna?

Nem...Az nem lehet.

Most meg mi van? Mi történt? Miért ilyen távolságtartó? 

-B-Bocsánat...-léptem egyet hátrébb, mikor észrevettem az osztály többi tagjától származó furcsa pillantásokat.

-Mindenkit kérek, hogy üljön le. Megkezdeném az órát-szólalt fel egy mély férfi hang, így a cipőmről egyből odakaptam a fejem.

-Eraserhea-...Aizawa-sensei! Beszélnem kell vele- önnel.

-[Név]-san? Nem ér ez rá óra után?

-Nem-néztem határozottan szemeibe-Fontos dologról van szó.

-Rendben-sóhajtott-Mi volna az?

-Lehetne négyszemközt? 

-Minden rendben?-emelte fel szemöldökét érdeklődően.

-Nem éppen.

-Legyen... Jól van osztály. Nyissátok ki a könyvet az új tananyagnál és kezdjétek el olvasni. [Név]-san,te pedig gyere velem.

Követve a fekete hajú férfit kisétáltam a folyosóra, így míg ő a falnak dőlt én megálltam előtte.

-Mégis mi ilyen fontos?