¬ Tomlinson.

"Nothing wakes you up
like waking up alone"

Papírra vetett sorok. Kósza gondolat. Fájdalmas múlt, mardosó bűntudat, keserű felismerés, sötét ablakok, tömény alkohol. Egy fiú aki látni sem akar, a feleségem aki szóba sem áll velem, egy dalszöveg, ami három éve vár befejezésre. Poros gitár, elhangolt zongora, pár rossz hónap és máris te vagy a zeneipar fekete báránya.

Hogy az lettem - e? Rám kell nézni. A nagy Louis William Tomlinson, a hős szerelmes, a példás apa, a banda után is helytálló szóló énekes, micsoda remek élet. Mindenki erre vágyik.
Majd jön a rossz döntés, félreértés és a szalagcím is változik. "Válik a One Direction egykori tagja". "Eleanor Calder benyújtotta a valókeresetet Louis Tomlinson ellen". "Újabb per vár az egykori álompárra". "Kinél köthet ki a gyermek? Exkluzív interjú". Újabb alkohol mardossa a torkomat. Nem azért, mert különösen finom, hanem mert segít felejteni.
Újra és újra és újra.

Régen nemcsak azért voltam híres, mert része voltam a legnagyobb tini rajongó táborral rendelkező brit bandának, vagy mert turnéztam velük párat. De még csak arról sem, hogy a felbomlás után folytattam az utamat egyedül. Nem. Az emberek azért szerettek, mert kiálltam a saját boldogságomért amikor elítélték a döntésem, és mert aztán meghagytam magunknak az élet azon részét, amit magánéletnek hívnak. És most, hogy csupán egy ember miatt minden ami házon belül lett volna elintézendő, sőt, aminek meg kell sem kellett volna történnie, napvilágot látott, én lettem a brit zenetörténelem legálszentebb énekese, akitől nemcsak a rajongók, hanem mindenki elfordult.

Másfél évembe telt, mire a barátaim, az a négy srác akik nekem mindig a legtöbbet jelentették a családomon kívül, szóba állt velem. Azóta eltelt még másfél, de a helyzet szinte semmit nem változott. Hivatalosan is elvált apuka lettem, akit az egyetlen fia látni sem akar, mert engem okol mindenért. Hibáztatom - e ezért Freddiet? Nem. Magamat hibáztatom.

Gondolataimból a csengő szakít ki.

- Fel sem kell tenned a kérdést. Tudod a választ! - dühös voltam rá, amiért megint ezt akarja játszani.

- Nem kérdés, Louis. Jössz és kész. Nem nézzük ezt - mutat körbe - tovább. Elég! - ideges, hát persze, hogy az. A helyében én is az lennék.

- Jól vagyok, Harry. - hátat fordítottam neki, és egy újabb adag töményt döntöttem le a torkomon.

- Valóban? Vegyük sorba, jó? Három év alatt nulla zene, viszont az elmúlt másfél évben négy öngyilkossági kísérlet. Nem úgy tűnsz, mint aki jól van, te is tudod. - követ a konyhába, nem száll le rólam.

- Nem kell a kibaszott Szűz Máriát játszanod állandóan. Rohadtul unalmas. - dünnyögtem.

- Azért játszom a Szűz Máriát, mert árnyéka vagy önmagadnak, a fenébe is. Nézz rá. - kezébe fogja az öt évvel ezelőtti képet.

Eleanor és Freddie boldogan néznek a kamerába, én szorosan mellettük, a srácok körülöttünk. Az első Grammy díjunk átadóján készült a fotó.

- Elküldhetsz a fenébe, minden egyes nap, de addig nem állok le, amíg újra ezt az embert nem fogom látni. És ez nem az én érdekem. - rakta vissza a helyére. - Itt találkozunk, nyolckor.

Harry mindig is szenteskedő volt, de ezt szerettük benne. Most viszont már inkább tenyérbemászó, én ennek ellenére valamiért mégis hallgatok rá. Magam sem tudom, hogy miért.

________________________________
¬ Benett.

"Cause there we are again
in the middle of the night"

Kezdek besokallni. Újabb éjszaka egy helyen, ami csak behunyt szemmel nézve ér valamit. Itt, ahol nem számít a szó, nincs ellentmondás, de erős jellem nélkül elvesztél, véged van. Itt mindenki keselyű, várnak arra, mikor dobod oda nekik magad, hogy saját testedből lakmározzanak, mint az állatok, akik hónapok óta éheznek.

- Hé Benett, nem azért fizetlek, hogy ülj a csinos kis fenekeden. - dugulj el!

Laptop lecsuk, mosoly felrak. Sosem lesz így kész a könyv. Talán jobb is.

- Mikor lesz már vége ennek? - szinte csak magamnak suttogom, bár nem érdekel, ha körülöttem bárki hallja.

- Hamarosan Rora, ne aggódj. - persze, hogy hallotta. Ő legalább megérti.

- Te könnyen beszélsz Tommy. Jól megy a banda, nem vagy rászorulva erre. - mutattam körbe a termen, ahol férfiak sokasága bámult meg pusztán ezen tevékenységemért.

- Oh fook, engedd már meg, hogy egy kicsit lelket öntsek a kishúgomba. - jó, persze. Önts inkább fekete szurkot.

- Menj inkább, várnak a srácok. Irány a mikrofon. - legyintettem neki a színpad felé, jelezvén, hogy csak ő hiányzik onnan. Még jó, hogy ő a frontember.

Elmosolyodott, azzal a tipikus angol, Tommy féle mosollyal, aztán már fent is volt, és megszólalt a zene. Megint elmerengtem, miközben hallgattam őket, és eszembe jutott ahogy anno megismerkedtünk. Én aznap kezdtem, ők viszont évek óta itt zenéltek, és az első napomon kitörő örömmel, kedvesen fogadtak. Megmutatták a dalaikat, amikbe azonnal szerelmes lettem, és elmondták, nagy vágyuk egyszer arénákban, teltházas saját koncerteket adni. Azonnal egy hullámhosszra kerültünk, de a legjobb kötődés Tommyval alakult ki. Vele amolyan rokonlelkek vagyunk, ő is ebben a közegben nőtt fel, megtalálta velem a közös hangot. Ennek már hét éve, de azóta úgy szeretjük egymást, mintha testvérek lennénk, noha nincs valódi rokoni kapcsolatunk. Nekem azonban ők a családom, ezért is voltam nagyon boldog, mikor részben hála nekem, sikerült erről a helyről kiszakadniuk és az Ovo Arena Wembleyben adni koncertet. Nem a nagy aréna, de elindulásnak és annak, hogy onnantól lettek igazán ismertek, bőven megtette. Néha, mint pl. ma is, visszájárnak ide a főnök kérésére, és az én örömömre, mert addig sem vagyok teljesen egyedül.

- Színpadon az Only The Poets. - Andy felkonferálta magukat, ezzel kiszakítva engem a gondolataimból.

Elindult a Ceasefire, én pedig gyorsan odapillantottam a főnökömre, aki csak felmutatta a hármas számot, jelezvén hol van a helyem. Utálom azt a számot, a hapsi mindig taperol.

A lehető legszebb mosollyal a képemen vonultam be a fülkébe.

- A szokásos? - felesleges kérdés, mert mindig ugyanaz a műsor kell neki.

Felcsigázva biccentett, majd várt rám, így hát elkezdtem. És az egész alatt igyekeztem nem totálba hányni.

- Szuper voltál bébi, mint mindig. Itt egy kis plusz, vegyél belőle pár szép holmit. - vágta le az asztalra a pénzt, begombolta az ingét, majd kilépett.

Unottan vettem fel, gyors számolás után pedig elraktam. A mosdónál felfrissítettem magam, aztán én is visszamentem a helyemre, a pult mögé. Ritkán vagyok ott, de jobban szeretem, mert nem kiszolgálatott.

- Szia. Kérnénk két Martinit, két rövidet és egy Guinesst. - egy agyon tetovált nagyjából velem egykorú pasi lép elém, és adja le a rendelést.

- Hogy legyen a Martini? - nézek fel, miközben kitöltöm a sört a korsóba.

- James Bondosan. - új hang kiállt oda nekem kicsit távolabbról az első sráctól, így feltűnik az öt fős társaság.

- Szóval rázva, nem keverve. - gyorsan visszakiabálok, a kezem sebesen jár.

- Érted te ezt. Liam vagyok. - ő megmondja a nevét, noha nem kértem. - Tiéd a hely?

- Úgy nézek ki? - mutatok végig a ruhámon, ami egy eléggé kivágott vörös darab, feszülős mellrésszel.

- Relatív. Én sem nézek ki világhírű énekesnek. - von vállat.

- Nagyon világhírű lehetsz, mert életemben nem hallottam még rólad szerintem. - ami igaz, az igaz.

- Valaki le lett oltva. - egy harmadik tag. Szuper. - Zayn.

- Oké, Liam és Zayn. Itt vannak az italok. Ha a főnök kell, jobbra az első ajtó a folyosón. - biccentek oda a fejemmel, és tovább már nem is foglalkozom velük.

- Köszi. Még látjuk egymást. - intett a fekete hajú, aztán el is tűnnek a láthatáron.

Én pedig mentem vissza a dolgomra, de előbb még szépen megmutattam a középső ujjamat Tommynak, aki már tervezte az esküvőmet fejben az egyik sráccal. Ennek hangot is adott, egy dal végi "uhhhh" hanggal. Bár azon lenne, hogy magának szerez valakit. Ahogy ismerem, erre még várhatok kicsit. Az ő szerelme a zene, gitár és mikrofon.

- Hatos szoba Benett. - kiáltja oda nekem a seggfej főnököm, ám mielőtt tudomásul venném, feltűnik az előző fiúbanda, ahogy Liam vagy Zayn, tudja a fene, egy harmadik társ oldalán belép John mellett.

De mivel várt a munkám, ezt itt le is zártam. Volna, ha közben nem akad meg a szemem a társaságuk egyetlen olyan tagján, aki befelé fordulva ült magában, itta a sört és láthatóan egyáltalán nem volt kedve itt lenni.

Ő erősen kitűnt erről a helyről.

🌹Na sziasztok. Egy napot késve ugyan, de meghoztam az új történetet, Louis főszereplésével. Mint tudjátok, hozzám ő áll a legközelebb, így nem is volt kérdés, hogy a következő nagy történet róla szól majd. Én ebbe a storyba már most beleszerettem, és szerencsére rengeteg ötletem van hozzá. Most, hogy itt a nyár, remélem időm is lesz arra, hogy gyakorta elétek tárjam a részeket. Ha tetszett, kérlek hagyj egy vote - ot vagy egy kommentet magad után. Hálás lennék. Szép napot: L🌹

Nektek, akik mindig mellettem vagytok, és támogattok! Ajánlás szívből nektek:
agirlswriting
OdetteG98
letmebeyourfriend
writtenbymercy
Ladybady
SmilingCat93
N_Fanni