Midoriya szemszöge:

Mikor Uraraka visszajött Aizawa-senseiel és RecoveryGirlel úgy éreztem mintha eltört volna az egyik bordám. Még hangosabban felordítottam.

-Midoriya-san mi a baj?-kérdezte Yaoyorozu.

-Azt..Azt hiszem...El....Eltört.-mondtam volna tovább, de egy újabb rúgás jött, amit az én ordításom követett.

-Todoroki hívd fel az orvosotokat.

-Igen is!-mondta Sho és elkezdte tárcsázni a doktornőt. Alig fél perc múlva fel is vette a telefont. Todo nem is várt semmit, csak elkezdte mondani a helyzetet. Doki egyből a lényegre tért.

-Midoriya-kun.. Egy 10-skálán milyen erős a fájdalom?

-10/10..Vagy....Vagy legalább 9..-mondtam ki nagy nehezen.

-Értem. Valami súlyosabb gond van?-kérdezte a doktornő. Vettem egy nagy levegőt és egyszuszra kimondtam.

-Szerintem eltört az egyik bordám.-mondtam ki. Ezt a mondtatomat egy ordítás követte. Shoto összeesett a földre miközben mindenki döbbenten bámult rám.

-Akkor meggyógyítalak!-mondta RecoveryGirl de a Doki közbe szólt.

-Ne!!

-Miért ne?!? -kérdezte Kacchan felháborodva.

-Tudom mi Midoriya-kun baja. Ha most meggyógyítjuk akkor csak nagyobb fájdalmai lesznek. Ha jól gondolom olyan mintha a gyermek helyett csinálna magának.

-Ezt, hogy érti??-kérdezte Kirishima-kun, de egy pillanatra se vette le rólam a tekintetét, ahogy senki más se.

-Mivel a férfi és a nő test, igaz nem sokkban de különbözik. A női test vagy az olyan férfiak akik a képességük miatt tudnak teherbe esni azoknak általában a szervezetük át alakul egy kicsit a gyermek számára viszont Midoriya-kun egyik esetbe se tartozik.. Meg kell várni míg a baba abba hagyja.

-Addig nem tehetünk semmit csak hallgatjuk azt ahogy szenved??-kérdezte Sho.

-Felgyorsíthatjuk egy kicsit. Viszont elöbb adjatok Midoriyának fájdalom csillapított.-mondta a doktornő. RecoveryGirl már ki is vette a táskájából és Todo segítségével be is vettem őket.

-Be vette őket.-mondta Todo.- És most?

-Hőt termelő képessége van valakinek a szobában?

-Igen, az enyém de azt most nem tudjuk használni.-mondta Todo és a lila-kék foltos bal kezére nézett.

-Akkor majd én segítek.-mondta Kacchan és aktiválta úgy a képességét úgy, hogy ne robbantson, de hő áramlott a kezéből.-Hova tegyem a kezem??-kérdezte olyan hangerőn, hogy a doki hallja.

-A gyomrára. Picinek egy kis hő majd jót tesz. Midoriya-kun ha tudsz aludj el, vagy legalább pihenj. Ha bármi komolyabb baj van hívjatok vissza. Van egy kis dolgom de majd később jelentkezek még. Visszhall.-mondta doki és már le is tette.

-Sensei. Midoriya-sant le kénne fektetni. Úgy jobban tudna pihenni.-mondta Yao-momo. Ezután sensei, Kacchan és Uraraka-san segítségével át vittek engem a háloszobánkba és lefektettek az ágyunkra. Kacchan visszatette a kezét a pocakomra és ezek után hamar el is aludtam.

Bakugo szemszöge:

Igaz, hogy nem vagyunk jó kapcsolatban Dekuval de ezt nem kívánnám senkinek. Főleg neki nem. Borzasztó látni, ahogy szenved és nem tudott egyikünk se semmit se tenni. Én is csak annyira voltam jó, hogy melegítsem a gyomrát.. Komolyan ennyit kell szenvednie a saját gyereke miatt??

Todoroki szemszöge:

Izukunak remélem nem lesz komolyabb baja.. Nagyon rossz nézni, ahogy szenved a mi gyerekünk miatt. De ezek szerint később már nem lesznek ilyen bajok..Ugye?? Kérdeztem magamtól de persze erre nem kaptam választ. Jelenleg nézem, ahogy Izu alszik miközben RecoveryGirl ellátja a bal kezem. Az arca néha még összerándul a fájdalmak miatt, de ezt leszámítva nagyon nyugodtan alszik. Bár többet tudtam volna segíteni neki.. Hiszen az én gyerekem is, aki épp szenvedést okoz Midonak.

-Srácok, köszönöm, hogy segítettetek. És persze köszönöm sensei, hogy maga és RecoveryGirl ide tudtak most jönni.

- Ez alap.- mondta Kirishima és hátba veregetett. Többiek csak bólintottak.

-Nekünk meg ez a munkánk része. Ha az egyik diák bajban van, egyből indulunk a segítésére.- mondta Aizawa-sensei. Ezek után senseiék elmentek míg Yao-momoék ott maradtak.

- Yaoyorozu biztos nem lesz már baja Deku-kunnak?- kérdezte Uraraka.

-Szerintem nem. De szerintem mennyetek el lepihenni. Ha nem baj Todoroki-san én megvárnám amíg Midoriya-san fel kell.-mondta Yao-momo.

-Dehogy is baj.

-Akkor én is maradnék.-mondta Kirishima.

-Mi is maradunk.-mondták egyszerre Bakugo és Uraraka.

-Rendben. Hozok ennivalót és innivalót. Nyugodtan üljetek, le ahova akartok.- mondtam és elindultam a konyhába. Mikor le értem észrevettem, hogy páran lent ülnek a nappaliban. Név szerint: Kaminari, Jirou, Ashido, Tokoyami, Ojiro, Sero, Hagakure, Aoyama.

-Ti mit csináltok itt?- kérdeztem őket.

- Ó, semmi különöset. Csak...- kezdte Kaminari.

-Hallotuk az ordítozást és nem tudtunk aludni.- mondta Jirou.

-Ugye nincs semmi baja Midoriyának és a babának?!?!?!- kérdezte Ashido miközben elém állt. Láttam a szemében az aggódást, de nem csak az övében. Mikor jobban szemügyre vettem a többieket akkor láttam az ő szemükben is.

-Már semmi baja sincs elvileg.- mondtam nekik de nem tudtam a szemükbe nézni. Én magam se tudom miért.

- Hála égnek!! Azt hittük, hogy valami nagyon nagy a baj mikor Yao-momoék elrohantak.- mondta Kaminari és a többiekkel együtt egy megkönnyebbült sóhaj hagyta el a szájukat.

- De mi történt??- kérdezte Ojiro.

-Hát....Hogy szépen fogalmazzak...A baba szétrugosdta magát Midoban.-mondtam. Bár lehet nem épp ez volt a legszebb megfogalmazás... Mindegy is. Döbbenten figyeltek engem a többiek.

-Lett valami komolyabb sérülése??- kérdezte Aoyama.

-Elvileg nem lesz. Igaz azt mondta, hogy az egyik bordája eltört de- mondtam volna tovább, de valakik közbe ordítottak. Ez nem volt más, mint Ashido, Hagakure és Jirou.

-ELTÖRT!??!?!?!?!?

-Igen.. De amint lehet RecoveryGirl visszajön és meggyógyítja Izut. Szóval nem lesz semmi komoly sérülése..Elvileg.. De ha nem baj én most megyek vissza.- mutattam a szobánk felé, de persze előbb bementem a konyhába és vittem mindent, amit kellett. Mikor vissza érte leültünk a többiekkel beszélgetni míg Izuku aludt. Kb 2 és fél órát beszéltünk, amikor egy nyöszörgésre lettünk figyelmesek. Mindenki arra kapta a fejét és egy kómás Izukuval találtuk szembe magunkat.

- Elmegyek szólni senseiéknek!- mondta Uraraka és el is ment.

-Izuku jobban vagy?- kérdeztem és oda mentem mellé és végig simítottam az arcán. Sápadt volt és a haja az arcára volt tapadva mivel leizzadt.

-Sokkal jobban. Köszönöm a segítséget srácok.- montda miközben a többiek felé pillantott.

-Ez természetes Midoriya! Todoroki nem kéne felhívnod a dokit?- intézte a kérdést nekem Kirishima .

-De. Hívom is.- mondtam és kivettem a zsebemből a telefont, utána meg elkezdtem tárcsázni a doktornőt. Hamar fel is vette.

-Midoriya-san hogy érzi magát?

-Sokkal jobban. Kicsit még fáradt vagyok de már nem fáj semmim.

-Rendben. Akkor most már meg lehet gyógyítani. Nekem már ezek szerint nincs is semmi dolgom. De szeretném ha jövő héten eljönnének egy vizsgálatra. Hívnám magukat hamarabb csak rengeteg dolgom lesz addig. Viszont ne erőltessem meg magát Midoriya-san!!- mondta egy kicsit hangosabban a végét a doktornő.

-Rendben! Köszönjük a segítséget!- mondta Izu.

-Ez a munkám. Visszhall. - mondta és le is tette. RecoveryGirl használza a képességét Dekun majd elment Aizawa-senseiel és a többiekkel. Én átöltöztem pizsamába és befeküdtem Mido mellé és átöleltem.

-Nagyon megijedtem. Ne csináljatok ilyet még egyszer.

- Nem csinálunk nyugalom..-mondta és ez után mind a ketten hamar álomba zuhantunk.

-Hewwo!!!! Na itt az új rész!! Bocsi, hogy a többihez még nem jött csak annyi dolgom van általában és ez a 2 rész már volt félig írva... Igyekszem hozni a többiből is. Új részig HEWWO!!!-