Midoriya szemszöge:

Nagyon ijesztő volt Endevaor. Reméltem, hogy a picinek nem lett semmi baja. Sho mondta, hogy All Might akar velem beszélni így az iskola felé vettük az irányunkat. Mivel hétvége van és már délután biztos nem lesznek ott sokan. Egész úton néma csöndben mentünk. Láttam, hogy Shotot aggasztja valami, de nem kérdeztem rá inkább. Majd ha visszamentünk a kolliba. Egész hamar oda értünk a sulihoz ahol egyből a tanári felé mentünk.

-Jó napot!- szólt be a tanáriba Sho.

- Á, üdv Todoroki és Midoriya. Mi járatban erre?-kérdezte Midnight-sensei.

-All Mightot keressük.

- Mindjárt visszajön. El kellett mennie pár percre.

-Akkor megvárjuk oda kint.-mondtam és indutam volna ki de Aizawa-sensei bejött a másik oldalon lévő ajtón.

-Midoriya! Todoroki! Titeket kereslek!-mondta sensei nekünk.- Kaptunk egy emailt egy orvostól. Gyertek ki a folyósora kérlek ott megbeszéljük.-mondta tovább. Kimentünk és sensei egyből a lényegre tért.- Midoriya mostantól az orvosod utasítására nem járhatsz iskolába.

-Mostantól?!?!??! Múltkor még azt mondta,hogy max egy hónap múlva kell abba hagynom..

-Igen de jobb lesz neked és a kicsinek is ha most abba hagyod, ezt írta le a levélben.

-Rendben..-mondtam szomorúan. Egész nap a kolliban fogok unatkozni.

-Midoriya mivel a kolliban kell maradnod ha te is szeretnéd akkor vigyázhatsz Erire te.-mondta Aizawa-sensei. Egyből fel is csillant a szemem.

-Köszönjük sensei, hogy szólt nekünk.-mondta Todo.

-Szívesen de most mennem kell. Amúgy Midoriya All Might a tanári pihenőben vár rád. Mondta,ha találkozok veled szóljak.

-Köszönjük szépen. Akkor mi most megyünk.- mondtam és Todorokival el indultunk a pihenő felé. Amikor oda értünkén be mentem míg Sho elment kajáért és inni valóért. All Might ott ült a kanapén és az ablakon nézet ki, de mikor becsuktam az ajtót felém kapta a fejét.

-Üdv Midoriya-shonen!

-Szia All Might! Miről akartál beszélni velem?

- Felhívtam Gran Torinot és elmondtam neki is a helyzetet.

-Miért??

- Midoriya-shonen ugye tudod, hogy a képességeket a szüleinktől örököljük?- kérdezte All Might és rám nézett. Ekkor leesett, hogy miért viselkedet úgy. Döbbenten ültem vele szemben.

- De Todorokinak két képessége van! Az egyiket biztos megörökli!!! Nem de?

- Lehet de még fenn áll az esélye, hogy a gyermek ugyan olyan lesz mint te.- mondta nekem. Nem akarom, hogy ez megtörténjen.

- De...-folytatta tovább- lehet megörökli a One for All-t.

-Ezek szerint... Miután megszületett a kicsi nekem újra nem lesz képességem?

-Nem. Gran Torino azt mondta, hogy ha megörökli a One for All-t akkor neked elvileg megmarad a képességed. Hiszen te nem átadod neki, csak egy részét megörökli. De ez nem biztos. Eddig erre még nem volt példa. Mivel az eddigi örökösöknek vagy nem volt gyerekük vagy még az előtt megszületett, hogy megkapták a One for All-t. Ezt szerettem volna elmondani neked.

- Köszönöm. De ha nem lesz képessége mit mondjak Todonak?

-Nem tudom. Addig még sok idő eltelik. Majd még kitaláljuk addig. –mondta és rám mosolygott. Vissza mosolyogtam rá. Még beszélgetünk egy-két dologról s egy fél óra múlva Shotoval elindultunk végre a kollégium felé. Már mind a ketten elfáradtunk.

-Ha vissza értünk mit szeretnél enni Izu?-kérdzete Sho.

-Hmmmm..... Mondjuk.. Rament! Egy kis rament szeretnénk!- mondtam és az egyik kezemet rá tettem a hasamra. Todo kicsit kuncogott ezen.

-Miről beszéltetek All Might-al?

-Semmi különösről. Csak az alapdolgokat kérdezte meg.

-Oké......- mondta és ezek után hamar visszaértünk a kolliba. Nappali részben csak Kirishima-kun és Uraraka-san voltak.

-Ó, Császtok!- köszönt Kirishima.- Pont titeket vártunk!

-Miért?-kérdeztük egyszerre Shoval. Vajon mit találta ki most??

-Majd megtudjátok. Gyertek ide!-mondta Uraraka. Oda mentünk és amint oda értünk feltettek ránk egy szemfedőt.

-Minek kell ez??-kérdeztem és leakartam venni de valaki megakadályozott benne.

-Majd megtudod. Gyertek velünk!-mondták egyszerre. Elindultunk az egyik irányba, de nem mentünk túl sokat míg megálltunk. Hallottam ahogy kinyitnak egy ajtót és beljebb mentünk. Legalábbis gondolom.

-Todoroki, Midoriya reméljük tetszeni fog amit nektek csináltunk.- mondta Kaminari és levették rólunk a szemfedőket. De ami ott volt előttünk azt nem tudtam elhinni, hogy igaz. Egy baba holmikkal berendezet szoba volt ott. Halvány zöldre volt festve a fal. Volt egy kiságy és mellette egy fiókos szekrény amin matricák voltak. Kicsivel arrébb egy szekrény volt és azon is voltak matricák. Egy fehér fotel is volt is volt benne ami mellette pár doboz és rengeteg plüss meg játék foglalt helyett. Az egyik falon volt egy ajtó. Vajon miért?? Majd később megkérdezem. Át néztem Shotora aki tátott szájjal nézett körbe. megfogtam kezét de még akkor is a szobát nézte továbbra is.

-Köszönöm srácok!- mondtam és éreztem ahogy az öröm könnyeim folynak le az arcomról.

-Nem kell megköszönni! Vegyétek ezt ajándéknak!- mondta Ashido-san.

-De ez gyönyörű! Muszály megköszönni!-mondta Sho.

-Akkor inkább Bakugonak és Kirishimának köszönjétek. Ők csinálták a nagyrészét.-mondta Sero. Hátra fordultam ahol megtaláltam mind a kettőjüket.

-Kacchan, Kirishima-kun köszönjük szépen!-mondta és oda mentem megölelni őket.

-Ne köszönjétek meg! Tartoztunk ezzel már a múltkori tengerpartos balesett miatt.-mondta Kiri.

-De akkor is köszönjük!-mondtam és elengedtem őket.- Amúgy az az ajtó miért van ott?-kérdeztem miközben oda mutattam.

- Ó,az. Bakubro ötlete volt úgy,hogy mondja ő el!- mondta Kiri és meglökte őt.

-Ne lökdös Furahajú! Igazából Ochaco ötlete volt de én viteleztem ki. Gyertek megmutatom.- mondta nyugodtan Kacchan és elindult az ajtó felé mi követtük őt. Mikor oda értünk kinyitotta az ajtót és akkor láttunk egy másik szobát.

-Ez lesz a ti szobátok. Így nem kell sokat sétálni majd és nem kell ki menni a folyosóra ha át kell jönni majd a babához.- mondta Uraraka mögülünk. Csodaszép volt az a szoba is. Japán stílusú volt de egy kétszemélyes ágy volt benne. Meg benne voltak a mi cuccaink.

-Köszönjük szépen.-mondtuk egyszerre Shoval.

-Na de mi megyünk! Lent leszünk páran. Ti nyugodtan maradjatok.- mondta Jiro-san és mindenkivel elindultak ki a szobából. Én leültem a babaszobában lévő fotelra és simogattam a hasam miközben körbe néztem újra és újra. Shoto lement a konyhába kaját csinálni miután át öltözött. Hirtelen éreztem egy rúgást mire felszisszentem. Gondoltam, hogy hamar vége lesz de sajnos tévedtem. Egyre erősebbeket rúgott a picur és párszor pont a bordáimat találta el. Remélem Todo hamar visszaér ment nem tudom, hogy mit csináljak és egyre jobban fáj ahogy rugdos.

-Izu itt vagyok! Hol vagy?-szólalt meg 2 perc múlva Todoroki.

-Sho...Shoto..- mondtam ki nagy nehezen. Bejött a szobába és akkor vett észre engem.

-Izuku mi a baj!?!?!?!

-A...A pici....-mondtam de felszisszentem megint.- Pici rugdos...És..És nagyon fáj..-mondtam ki nagy nehezen.

-Mit csináljak!?!?!!? Szólok a többieknek!!- mondta és elakart menni de jött egy erősebb rúgás így megragadtam a kezét és megszorítottam.

-Ne...Ne menj el..

-Rendben akkor írok nekik!- mondta, elő vette a telefonját és írt a mindenkinek. Én többször is rászorítottam a kezére és ráadásul mindig egyre erősebben. Láttam,hogy fáj neki a keze ami a szorításaim miatt már elkezdett lilafoltos lenni de nem szólt csak próbált nyugtatni engem. Pár perc múlva Kacchan, Uraraka, Kirishima és Yao-momo jött be az ajtón egyből oda jöttek hozzánk.

-Mi történt??-kérdezte Yaoyorozu.

-Nem tudom. Azt mondja, hogy a pici rugdos és, hogy fáj neki.- válaszolt Shoto.

-Értem. Valaki elmenne szólni Aizawa-senseinek és Recovery Girl-nek. Nem tudom én se pontosan, hogy mit tegyek maximum csak csíllapítani tudom a fájdalmát.- mondta Yao-momo és alkotott egy törölközött és egy vizes labort.

-Majd én megyek!- mondta Uraraka és el is ment.

-Kirishima-san te fogd Midoriya-san kezát és aktiváld a képességed is. Nem akarok két kezet is le ápolni.- mondta tovább Momo miközben Kiri oda jött és Todoval helyett cseréltek, megfogta a kezem és aktiválta a képességét pont jó kor mert akkor még egy erőset rúgott a baba és felordítottam. Mindenki nagyon megijedt.

-Bakugo hoz kérlek ebbe a tálba vizet.

-Hozom.-mondta és el is ment. Két perc múlva jött vissza egy teli tálvízzel. Le tette Yao-momo mellé és leült velem szemben pont Todo mellé.

-Izuku ne félj minden rendben lesz.- mondta Sho és megpuszilta a gyomrom. A következő pillanatban újabb rúgást éreztem és újból fel ordítottam. Kapkodtam a levegőt, teljesen le voltam izzadva a srácok ott álltak előttem és nem tehetek semmit se.

-Deku nyugodj meg. Ez nomrális..Ugye??- intézte az utolsó kérdését Yaoyorozu felé.

-Igen az de nem kéne ilyennek lennie. De lehet csak azért van ez mert ez az első alkalom. De nem vagyok benne biztos..- mondat egyre hallkabban. 5 perc múlva meg érkeztek a senseik Urarakával. Ekkor mintha eltört volna egy bordám.....

-Hewwo!!!!!!!! Hú de szemét vagyok, hogy itt hagyom abba!! Na jó nem... Még egyszer köszönöm az 1K!!!!!! Pár rész és vége lesz de majd jönnek az új storyk!!!! Kövi részig HEWWOOOOO!!!-