Az előző sikeres beszélgetéseim miatt a Parlamentbe már lett egy hírnevem, így ezen a csodás napon jött az elkerülhetetlen. Találkoztam bátyámmal, aki később le leplezett.

Amint leültünk a helyünkre, ő be is lépett. Elmondta, hogy mit akarok közölni, és a témánk végleg is a nép lett.

-Húgom szerint törődjünk azokkal akik kenyeret adnak nekünk.

-Egy tudatlan nőről beszélünk-ordibálta be egy vörös hajú úr. Olyan ötvenes évei közelében járhat, de jól tartja magát a korához képest.

-Mit tud ő a politikáról-folytatta egy barna, bajszos férfi.

-Uraim csendet-mondta Luka.

-Szerintem a királynőnek van igaza-folytatta Lord Agreste .

-Támogatom a dönétését- kiáltott be Ninó.-Őt nem a cicoma érdekli, hanem a nép sorsa- nah ebbe próbáltam nem bele pirulni, ami nagyjából sikerült.

-A királynő gyerek még-folytatta Mr. Miller. Ez volt a mondta, ami engem is ténykedésre késztetett.

-Maguk szerint igen-kiáltottam fel, és csak dőlt belőlem a szó.-Láttam mi zajlik oda kint. A nép éhezik, aminek a járvány az alapja. Felnőttek és a gyerekek is fertőződnek. Ez akkor pech ha a felnőttek kapják meg, mert akkor nincs ki dolgozzon. Uraim látják a fát, de nem látnak mögé.

-Igazat beszél-jött segítségemre Lord Agreste.

Luka véget vetett az egésznek, és gyorsan tudtam volna vissza rohanni, de ő megállított.

-Mr. Smith.

-Igen felség-néztem rá.

-Beszélhetnénk négyszemközt?

-Természetesen.

Amint elvitt szem elől rám tekintett. Elismerő tekintettel fogadott, de hangjából a haragot lehetett kivenni.

-A parlamentbe nők nem léphetnek be.

-Nem értem miről beszél-néztem rá játszva az érthetetlent.

-A színjátszást apánktól örökölted-mondta, és lekapta a parókámat.-Hogy képzelted?-förmedt rám.

-Jogom van hozzá, Én vagyok a királynő és az uralkodó. Én vagyok az ország feje, és nem te. Én irányítom az országot. A kabinet döntéseiről elsősorban akarok tájékozódni. Nincs több hazugság.

-Mutatok valamit-felelte.

Elvitt, és megnyitott egy titkos ajtót, ami felfele vezetett. A folyosó tetején egy kis szoba volt, amiből rá lehetett látni a belső részre.

-Innen nézheted a dolgokat. Nem szólalsz meg-felelte.

-Legyen-néztem rá köszönetképpen, és vissza húztam parókámat.

Lent már kevesen voltak.Amint eltávolodtam bátyámtól Lord Agrestehez léptem, köszönetet nyilvánítani.

-Lord-néztem rá.

-Mister. Szép beszédet mondott-nézett rám elismerően.

-Én köszönöm, hogy segített.

-Nincs kedve lejönni a birtokomra. Kicsit borozgatni, vadászni?

-Sajnálom, de egy jobb ajánlatot kaptam, és elhagyom az országot-füllentettem.

-De mielőtt elmenne, nem akar tényleg lejönni.

-Legyen-feleltem.

-Hétvége?

-Rendben-mondtam.-De kérem hívjon Maxnak.

-Engem mag Adriennek.