-Mari le kell pihenned- fogta meg a karom Luka-Sok a stsressz egyszerre.

-Nem érdekel!- üvöltöttem a fejébe.-Hívd ide Gabriell Agrestet!

-Marinett, le kell nyugodnod- ültetett le bátyám.

-Nem, nem nyugszom- pattantam fel. -Nem fogsz megállítani- megragadtam a diktafont, és elindultam Gabriell lakosztálya felé.

A düh ami bennem volt nem csillapodott. A bizalmammal játszott és most ítéletet mondok felette.  A fájdalmaim se érdekeletek, egyedül csak a haragom. Az ajtó előtt megálltam és elkezdtem kopogni.

-Mit akar...- kezdett mogorváskodni, de amikor meglátott megváltozott.- Felség, minek köszönhetem a ...- mosolygott.

-Leül és beszél- ripakodtam rá.

-NEm értem mire gondol....- felelte higgadtan.

-Tudja engem nem lehet irányítani. Tizenöt évesen Luka rá akart venni a szardínia evésére. Fejére borítottam az egész tálat, és akár hányszor elém tettek a halból a fejére borítottam- emlékeztem vissza halvány mosollyal, és ezek után újra elkomorodtam.-Tudja amit még az árulásnál is jobban utálok ha a képességeimet becsmérelik.

-Elnézést felség, de nem emlékszem, hogy ilyet mondtam volna.

-A szemembe gyáva lenne mondani- és egy kést ragadtam.- De mindig is ezt gondolta rólam. Tudja -  emeltem rá a kést- a maga fajta embereknek a bitón a helyük, de nincs önök ellen nincs...- és egy összehúzódás miatt egy pillanatra elgyengültem. Ezt ki is használta és eltávolodott.

-Felség pihenjen le....

-Nem nem fogok míg ítéletet nem mondok. Kihasznált. Bíztam magában. Elárult. A felvétel a bizonyítékom. Adrien felvette az egészet. Nem tud ebből kimászni.

- Hah, a saját fegyveremmel szorított sarokba- nevette el magát. -És én még azt hittem gyenge- fogta a hasát, és lerogyott a földre.

Megmerevedve álltam ott. Ilyenkor az ember megijedne, hogy mit képzel, de én nem. Csak megvető néztem rá. Szánalmas egy ember, hogy ilyen dolgokat tud tenni.

-Felség- egyenesedett fel.-Tudja ön jó ember, és nem érti ennek a mocskos világnak a dolgait. Maga egész életében innen nézett ki, és nem élt nyomorban. Tudja nem lesz soha jó uralkodó- és a kezembe tartott kést megszorítottam-, mert maga gyenge. Egy gyenge nő.

-Nem vagyok gyenge- és kezemet lendítettem, de nem tudtam megtenni. A mellkasánál megállt a penge és nem döftem beljebb.

-Akkor csinálja- rivalt rám.-Öljön meg. Úgy is megérdemlem nem?

-Megérdemelné, de sokkal rosszabbat fogok önnel tenni- és a penge ki hullt az ujjaim közül. Egy összehúzódás is közbe jött a tettemre, de nem foglalkoztam vele.-Őrök- ordítottam el magam. -Vigyék az alagsorba- és karjaik közé kapták Gabriellt.- Holnap megbeszéljük a dolgokat- igazítottam meg a hajam-, de előbb el kell látnom anyai kötelességemet. Világra kell hoznom a fiamat- és a szobám felé mentem.

Nem érdekelt a hasamba lévő fájdalom. Nem foglalkoztam vele, mert a tartásomat mutatni akartam. Nem vagyok gyenge nő. Marinette vagyok, ennek az országnak a királynője felemelt fejjel fogom irányítani a népem, és ennek senki nem tehet keresztbe, főleg egy nőtől felsőbb rendű férfi, mert most én viselem a nadrágot. Én vagyok az erősebb, és az is maradok.

Folytatása következik.......

******************************************************************

Heloka. Elhoztam a könyv befejező részét, de ez nem a végét jelenti. Az alig pár részes ötletem végül egy trilógiává bontotta ki magát. A következő rész prológusa már fent van az oldalamon. A visszatartott címen találjátok meg.