-Nincs felségednél szebb menyasszony-mondta Helena, az egyik öltöztető.

A tükörbe néztem és ne bírtam megállni röhögés nélkül. Ez nem én vagyok. Habos babos ruhába vagyok felöltöztetve, egy külső szemlélő szépnek mond de én csak nevetek magamon. Már csak pár simítás volt, és elindulhattam az oltárhoz vezető útig. Remek most fogom elrontani az életem, de ez az én becsületem megóvás lesz a tét. Legjobban most üvöltenék, hogy szembe megyek az elveimmel.

A templom előtt Luka várt, és lelkesen mosolygott rám.

-Mi a vigyor tárgya?-förmedtem rá.

-A húgom férjhez megy, és én már egy órája játszom a boldog embert, aki családjába fogadja Lord Agreste grófot.

-Értem-villantottam rá egy mosolyt.-Mehetek a pokolba?-sóhajtottam.

-Annyira nem lesz szörnyű-mosolygott rám biztatóan.

A terem tele volt emberekkel. Olyanokkal akiket ismeretem, és akiket meg fogok ismerni. Adrien mellett megálltam és elkezdtem hallgatni a pap beszédét. Igazából nem nagyon figyeltem rá, mert jobban izgatott más gondolat menetek. Egy óra elteltével Kimondtuk a boldogító igent, és kezdődött a lagzi. ÉS most jön a fekete leves, ami teljesen tönkre tette a napom.

-Felség az első táncot nekem adja-lépett mellém Türingia hercege.

-Kedves James, ha nem bánod -lépett mellém Adrien -a feleségemet én venném előbb igénybe.

-Khm-köhöntittem.

-Akarom mondani, én táncolnák vele előbb-javította ki magát.

-Ahogy akarod drága barátom-ütötte meg a vállát.-Csak a korona súlya ne nyomjon el teljesen.

A parkett közepére vezetett és kezdetét vette a tánc.

-Ne bízd el magad-suttogtam neki oda.

-Nem is akartam, mert tudom....

-Nem tudsz te semmit. Addig maradsz itt velem, míg a fiam meg nem szüleit.

-Ennyire biztos vagy a trónörökösben.

-Vannak női módszerek erre-feleltem.

-Értem-mondta kimérten.-Ami a rangomat illeti..

-Holnap felveszed a Córdobia hercege nevet.

-Köszönöm a rangot.

-Nem érdemled meg, de a férjem nem lehet holmi Lord-sóhajtottam.

-Lekérhetem a feleségét-lépett mellénk Luka.

-Csak természetesen sógor-adott át neki.

Nem szóltam hozzá. Haragszom Lukára, de nem fogom többet elkövetni ezt  a hibát, úgy hogy nem érdekel már. Alig öt perce táncolhattunk, de már Adrien körül ott legyeskedett Lilla Rosse. Nem szeretem azt a lányt. Minden fiúnak teszi a szépet, de közbe romlott. Persze velem szemben is kedves mert az uralkodója vagyok, de nem rajongok érte.

-Féltékény vagy-szólt hozzám Luka.

-Miért lennék az?-pillantottam rá értetlenül.

-A férjed körül Lila Rosse legyeskedik, akiről mindenki tudja, hogy egy kis cafka.

-Én se bírom azt a csajt, ez van. Nem küldhetem el, mert az apjával jóba kell lennünk. De csak egyszer hibázzon.

-Nem fog, figyel annyira a dolgaira.

-Épp ez a baj-mosolyogtam magam elé.-Ha megbocsájtasz-és oda libbentem Adrien mellé.

-Lilla kedves, de örülök a jelenlétének-szólaltam meg a háta mögött.

-Felség-pukedlizett egyet.-Az úrral éppen az eseményekről beszéltünk.

-Igen, az én drága férjem csak ilyen-vágtam fejéhez.

-Hát maga lenne Lord Agreste. Nem is tudtam, tudja hátul ülök és nem a legjobb a látásom-tette a tudatlant.

-Drágám, rajtad kívül mindenki tudta, de ha megbocsájtasz elrabolom a férjem.

-Csak nem féltékeny vagy-villantott rám egy mosolyt.

-Nem-vágtam ki gyorsan magam.-Csak Lillát kerüld. Ő nem a legjobb ember az ilyenekre.

-Értem-mondta, és arcáról lehervadt a vigyor.

Éjfél körül elhagytuk a társaságot, és a szobámba mentünk.

-Most mi legyen?-nézett rám.

-Természetesen az ágyamban alszik, hogy tényleg elhiggyék az egészet-feleltem.-Átöltözünk, és mehetünk aludni.

-Rendben-és mind a ketten beléptünk a paraván mögé, csak a fűzővel léptem ki.

-Segítene-mentem hozzá.

-Természetesen-és fürge ujjaival kigobozta azt.

A míder leesett a földre, és csak az alatta lévő alsóruha volt rajtam. Magával szembe fordított, és olyan hevesen megcsókolt, hogy nem volt időm tiltakozni. Egyre jobban elkezdett csókolni, és valamiért én se ellenkeztem neki. Hirtelen lejeb tért a nyakamra, és azokat illette lágy csókokkal. A többire már nem is emlékszem. Már csak az van a fejembe, hogy az ágyon fekve folytattuk az egészet, és engem elnyomott az álom.