Szóval történetünk a koronázás előtt egy hónappal történik. Bátyámat kérlelve le utazhattam vidékre. Ő rosszallóan nézte a dolgokat, de más szándékaim voltak. Meg akartam lesni a dolgokat, hogy a tanács majd szemembe fogja mondani az igazat a jövőben.

-Nem helyeslem az ötleted-fogta a fejét- de legyen. Én nem megyek veled, ha nem haragszol.

-Nem, köszönöm-és egy puszit nyomtam az arcára.

Lefele vezető társam Ninó volt. A hintóba ülve olvasgattam, és persze a történelmet lapozgattam. A palota, amiben vendégeskedtünk pazar volt. Amint behozták a csomagjainkat, és az utazás fáradsága ellenére barna utazóruhába bújtam, és egy köpenyt szorongattam. Ninó ajtajához léptem és kopogtattam.

-Most?-kérdezte.

-Igen-feleltem.

Kedves barátomat én már beavattam a helyzetről, így tudta a teendőjét. Észrevétlenül kisurrantunk a kapun, és a faluba mentünk. Köpenyem eltakarta az arcom, így azok se tudtak felismerni, akik esetleg láttak volna rólam festményt. A helység kicsit kihalt volt, de azzal nyugtattam magam, hogy biztos otthon vannak. Beléptünk egy kis mindenes boltba, amolyan körbe nézünk, de persze közben kérdezgetni akartam. A kereskedés aranyos volt, de kifosztottként hatott nekem.

-Jó napot. Segíthetek valamiben?-kérdezte az eladó.

-Csak nézelődünk-felelte Ninó.

-Rendben ha bármit akarnak itt leszek, csak szóljanak-felelte, és én lágyan mosolyogtam az eladóra.

Pár perc sem telt bele, de egy rongyos ruhában lévő 14 év körüli fiú jött be.

-Jó napot, orvosság kéne-felelte.

-Fizetsz, és adok-felelte a nő mogorván.

-Nem lehetne részlegre. Beteg a mama és a papa is. Nem tudunk dolgozni, így fizetni sem-felelte szomorúan.

-Lódulj-erre a fiú kiment az épületből. A szívem facsarodott össze kicsin darabokra.

Végül egy kicsi dísz mentes brosst néztem ki.

-Ennyi lesz?-kérdezte.

-Igen-feleltem. -Elnézést, tudom nem az én dolgom, de több család van úgy ahogy a kisfiúnak a szülei?

-Eszerint maga nem ide valósi-jött le a kérdésemből.

-Nem, ez igaz-feleltem.

-Van egy pár család, de ez ellen mi apró emberek nem tudunk tenni. Ha felsőbb osztályok segítenének minket akkor esetleg meglehetne fékezni-válaszolta.

-Értem-mondtam.

Amint kiléptünk az utcára tovább sétáltunk. Benéztünk az udvarokra, és amit ott láttunk az még jobban elszomorított.

-Szörnyű ez a látvány-feleltem.-Ha hatalomra kerülök első dolgom ez lesz.

-A kisasszony tényleg tudna nekünk segíteni?-kérdezte a boltba észre vett fiú.

-Attól függ mennyit hallottál-felelte Nino.

-A kisasszony valami hatalomról beszélt, ami arra utal, hogy felsőbb osztálybeli a másik, hogy már láttam az arcát az újságból. A kisasszony az lennek akire gondolok?-kérdezte, amire bólintottam.- A másik meg az uraság ruhája. Nem viselünk erre fele ilyeneket.

-Jó megfigyelő vagy fiú. Talán a titkos rendőrség is tudna alkalmazni.

-Tényleg?-csillant fel a szeme.

-Kérlek mondj el mindent amit tudsz, és ezt nem csak azért, mert elmondasz nekem dolgokat. A családodnak-feleltem, és erszényemből kezembe akartam szórni valamennyi pénzt.

-Ne itt kisasszony. Egy köpésnyire lakunk innen. Jöjjenek velem-felelte.

Mit volt mit tenni, elindultunk arra. Egy takaros kis kunyhóba mentünk. Bent egy asszony sertepertélt a tűznél.

-Maximus már meg is jöttél?Ők meg kik?-nézett ránk.

-Jaj ők a jótevő tündéreink.

-Túl sok mesét olvasol-felelte.-Mondanám hogy üljenek le, de most nem tudok szol.. khm khm.

-Mama -futott oda hozzánk egy 15 év körüli kislány.

-Igen Mary-mosolygott rá.

-Nem maradunk sokáig-feleltem, mert időközben elkezdett sötétedni. -Szóval minden mondj el amit tudsz-néztem vissza a Maximusnak nevezett gyerekre.

-Mibe keveredtél -nézett rá a lány.

-Semmibe, csak nekem segít-mosolyogtam rá.

-Mit akar tudni?-nézett rám.

-Mindent amiben tudnák segíteni a jövőben.

-Háát. A faluban járvány terjeng. De nem csak itt. A környéken is. A közeli főurak nem segítenek nekünk. Magukkal foglalkoznak. Néha ha magunk arisztokra lények gondolnának ránk, és nem csak nekünk kéne adóznunk akkor jobb lenne.Ha kicsit több pénzünk lenne, akkor jobban élnénk. Reméljük majd a királynő tenni fog a  mi érdekünkbe.

-Fiam ne legyél ilyen szókimondó-förmed rá az anyja.

-Te gyerek-nézett rá testőröm.-Majd ha  nagykorú leszel, kérlek ezzel a tőrrel keresd fel a királynőt a palotában. Biztos hasznodat vesszük-mondta egy mosollyal.

-Én meg ennyit tudok tenni-hagytam ott erszényemet.-Egy darabig biztos egész lesz. Remélem majd a jövőben jobb soruk lesz- mosolyogtam rájuk.

-A kisasszony igen bőkezű.

-Csak szolgálom a népem-mosolyogtam rájuk, mert már értették, hogy mire akarok célozni.