Hétfőn irodámba kezdtem a napot. A tölgy asztal zsúfolásig volt papírokkal. El se kezdtem , de már Luka lépett be és még egy adagot helyezett rá.

-Ha bármire szükséged lesz csak szólj-mosolygott rám.

-Annyit tudni akarok, hogy ezeket meddig kell megcsinálnom?-néztem rá kérdőn.

-Egy hónapod van rá, de még gyűlni fog úgy hogy igyekezz-felelte bíztatás képen.-Akkor ebédnél.

-Itt fogyasztom, majd holnap reggelikor találkozunk.

-Komolyan veszed a feladatod. Ez tetszik- össze csatintotta a bokáját, és egy meghajlással kilépett az ajtón. Erre akaratlanul is megforgattam a szemem.

Levetettem a hatalmas kötegek tetejéről az elsőt és elkezdtem olvasni. Valami kérvényről volt bolt kérvényezéséről volt szó. Többször átfutottam, mérlegeltem a helyzetet és végül aláírtam. Egy ilyen művelet úgy tíz percembe került, így lassan de precízen haladtam.Olyan délkörül kopogtattak, és lehelyezték az ételt a kanapém előtti ki asztalra. Az élelmet gyorsan el is fogyasztottam, és ültem is vissza a papír halomhoz. Olyan hat körül az egyik oszlop negyedével végeztem, ami miatt boldog lehettem volna, de én még többet akartam. Éjfélre járt az idő amikor felemeltem a fejem. Biztos elaludtam. Megdörzsöltem a szemem, és megpillantottam a sófán ülő Lord Agrestet. Két oszlop volt mellette, és  észrevevésemkor is egy kiáltványt olvasott.

-Hát maga?-tekintettem rá két ásítás közben.

-Olyan hét körül bekopogtam, és csak azt láttam, hogy felséged alszik. Gondoltam segítek kegyednek, mert tele van munkával. Így leemeltem egy stócot, és ketté szedtem. Ez -mutatott a kisebbre-ami szerintem el lehetne fogadni, de majd felséged is olvassa át. Ez-mutatott a magasabbra-amit nem kéne.

-Köszönöm-böktem ki csak ennyit.

Megtöröltem szám szélét, és észre vettem, hogy a kezem fekete lett. Asztalomon a tinta ki volt folyva, de szerencsére semmi sem károsult meg.

-A szakramentumát-káromkodtam el magam, és zsebkendőmet kerestem. Kijelentésem a lord elnevette magát, és saját kendőjével megtörölte a számat.

-Ne hajszolja túl magát, mert...

-Gyenge nő vagyok. Bla bla bal-feleltem unottan.-Tudja attól, hogy nem nadrágot viselek, lehet erőteljes.

-Azt akartam mondani, hogy nem tesz jót az idegeinek. Bele lehet halni az agyondolgozásba is.

-Oh-pirultam el-Köszönöm-motyogtam orrom alatt.

Persze erre mozdulatomra ő csak mosolygott. Hirtelen azt vettem észre, hogy elvesztem zöld szemeiben, és az illendőnél kicsit tovább vizslatom. Gyorsan elkapta tekintét, felegyenesedett és tovább akart menni, de elkaptam a kezét. Gyorsan felálltam és közelebb léptem. Lábammal kicsit feljebb emelkedtem, és behunytam a szemem. Számmal az ő ajkai felé közeledtem és azok össze értek. Másodpercekbe se telt bele amikor vissza süppedtem a szintemre, és a szemébe néztem. Kezeim nyaka köré voltak fonva, és egymás tekintetében vesztünk el. Percek teltek el, és mi csak néma csendben vizslattuk egymást. Se szó se beszéd, csak tekintet.

-Azt szeretném kérni tőled... öntől, hogy ha nem bánod.. bánja, esetleg ha nincs ellene kifogásod... kifogása. Maradhatnál... maradhatna az egyik vendégszobába-hebegtem össze vissza.

-Természetesen maradok-mosolyodott rám, és kezét kecsesen állam alá tette. Én autómatikusan elfordítottam a tekintetem, de ő tett ez ellen.Gyors csókot kapott, és kimentem a szobából, hogy a hálómba siessek. Ott átöltözés nélkül vetődtem be az ágyba.

Reggelről kiadtam, hogy készítsék el a szobát Lord Agrestnek, és az étkezőbe siettem. Luka már ott volt, és kellemesen társalgott Adriennel.

-Mari-üdvözölt engem, és folytatták a beszélgetést.

-És bevetette egy este alatt. Kérdés sem volt, hogy maradt-fejezte be Adrien.

-Miről van szó ha szabad tudom?-kérdeztem miközben lágytojásom tetejét kopogtattam meg.

-Csak arról, hogy Adrien egyik munkás mit meg nem tett, hogy felvegyék őt-mesélte jókedvűen Luka.

-Értem-mosolyogtam vissza, és pirítósomba haraptam.

-Mára mit tervezel?-pillantott rám bátyám.

-Munka munka és még több munka.

-Kell segítség?

-Nem kell nincs rá szükség-mondtam volna, de abból sértődötség lett volna, mert tudta, hogy a lord is ezt fogja tenni, így ezt válaszoltam.

-Azt megköszönném.

A nap nagy része a segítség miatt gyorsan eltelt, és így a végére az egyik stóc feléig eljutottunk. A két fiú egy-egy vicces kérvény felolvasásával kicsit hangulatosabbá tette a dolgokat.

-Köszönöm nektek-mosolyogtam partnereimre.

-Nincs mit, de nekem most mennem kell-koccintotta össze sarkát Luka.

Amint az ajtó becsukódott én Adrien kezei közé rohantam. Mivel egész nap nem tudtam, így most adtam meg neki a csókot.

-Felség ez helyes?-nézett rám óckodva.

-Miért tán problémád van velem?

-Semmi. Én csak azt kérdezem, hogy a mi kapcsolatunkat mennyire fogja az állam jó szemmel nézni?

-Nem veszélyeztet senkinek se a kilátását. Egy országgal se fogunk tudni össze veszni, mert esetleg ellenséges ország hercegéhez mentem feleségül.

-Akkor mire várunk még?

-Időre-feleltem kimérten.-Ne érts félre, de a házasság komoly dolog, és három hónap után nem ugrok bárki karjába-szögeztem le.

-Akkor állok elébe a dolgoknak-vigyorgott rám.

Én is boldogan tekintettem rá, és innentől kezdetét vette az uralkodás elhanyagolása. Mit minden romantikus nő nem foglalkozik a külvilággal, és élete párját helyezi előnybe, és ez volt a legrosszabb dolog, amit tettem ugyan is.......