Alyával egyszerre értünk vissza, és gyors elmagyarázta mit tudott meg. Mivel már többször csináltunk ilyet, így szokásosan mozgott az egészben, így Luka ,,kihalgatásával" se volt bajom.

-Mary, akkor a jövőheti megbeszélésen az lesz, amit mondtam-erre csak bólintottam.

Eljött ez a nap is. Felmentem az emeletre, és hallgattam az ülést. Luka elmondta, hogy a női egyenjogúságról szeretném, hogy vitatkoznának. Igen ezt meg kellett hoznom a magam érdekébe, hogy elfogadjanak. Igen ebből az egészből nagy katyvasz lett. Voltak akik melletek voltam, meg az ellene. A nagyobb volt az ellene. Nem tudtam nyugton ülni, de ezt kellet tennem. Abban a pillanatba elhatároztam, hogy a következő ülésen én fogok megjelenni. Lehetetlen, hogy így beszéljenek rólam. Legyenek akkor gerincesek, és mondják a szemembe. Persze gyűlés után megvitattuk a részleteket, de nem avattam be őket. A következő alkalom előtti estén próbáltam beszélni Lukával.

-Nem-felelte kimérten.

-Miért is?-néztem rá könyörgően.

-Mert ahogy hallottad a múltkor se fogadtak el.

-Az nem számít-mondtam.

-Nem-mondta.

Jó akkor drasztikusabb módszerhez folyamodok. Alya tudta a dolgát. Míg Luka fürdőszobájában megfürdött komornám élelmet tett be neki, és bezárta a szobát. A kulcsot nekem adta, és nem volt semmi fennakadás, mert egyedül készülődik. Bele bújtam vörös koronázási ruhámba, és hintóval a parlament felé vettem az utat. Az épületbe belépve, volt aki hajlongott, de volt aki értetlenül nézett. Beléptem a tárgyalóterembe, és leültem a trónra. A puha székből tökéletesen láttam a dolgokat. Amint láttam, hogy mindenki bent van kezdtem a tárgyalást.

-Uraim-erre senki ne hallgatott el.-Uraim csended-erre persze hallgatás lett.-Szóval kezdeném. Köszönöm. Uraim kérem nézzék el, hogy most én vagyok itt, de úgy érzem kötelességem itt lenni. Ha nem így tenném, akkor kárba veszne az elmúlt 18 évem, mert ezekben az időkben én tanultam látástól vakulásig, hogy majd ezt a helyet fogom irányítani.-és körbenéztem a terembe.-Uraim, mi volt a véleményük a pár hete felbukkant Maximus Smithről, aki arcátlanul mellém ált. Kérem válaszoljanak.

-A fiú igen felvágott nyelvű-kiáltotta be Mr. Miller.-De ezen kívül nem lenne rossz parlamenti tag.

-Nem lenne rossz? Szerintem tökéletes lenne-felelte Adrien, amit csak lágy mosollyal válaszoltam.

Ez a megjegyzés elindította a lavinát. Hát ilyen személy lettem fiúként az országházban. Míg senki sem figyelt, kiléptem turnűrömből- és csak az alatta már előre felvett nadrág látszódott- és magamra húztam a parókát.

-Uraim-mondtam újra, erre döbbent pillantásokra lettem figyelmes.-Igen uram, ez egyszerűen felháborító, szemérmetlen stb. Mr Miller köszönöm, hogy mellettem van-néztem a már vörös arcú hólyagra.-Lord Lewis örülök, hogy magával találkoztam először-biccentettem felé.-Lord Agreste, maga elkápráztatott újszerű gondolkodásával. A többi tagot nem tudtam rendesen megismerni, de ahogy láttam két alkalom alatt az urak fejébe férkőztem. Most itt álok önök előtt nőként, és ugyan azokkal az érvekkel. Miért nem képesek elfogadni. Ne legyenek ennyire konzervatívak, mert szoknyát hordok. Kérem önöket vetkőzzük le ezeket a kételyeket, és fogadjanak el. Nekem is nehéz, de az önök segítségével könnyíteni lehet. 

Körbe néztem a terembe, és a meglepődött arcokon kívül volt pár elismerő pillantás is. Miként pásztáztam az embereket észre vettem Lukát az ajtóban állni. Arca elismerést sugárzott.

-Uraim szavazást indítok. Nem nyílt szavazás lesz. Egy cetlire írjanak igent, vagy nemet. Ha igent írnak tegyenek javaslatokat afelé, amiben javítani kéne. Az ülést be rekesztem.