A tegnapi nap nagyon felhúzott. Nem bírtam aludni és csak rajtuk gondolkodtam. Legalább három órát forgolódtam, mire eltudtam aludni. Reggelről hányással keltem.

-Oh basszus-káromkodtam el magam.

-Mi a baj?-futott be Alya.

-Hol van, a tudod mi-mondtam neki, mire kiment a szobából. Tíz perccel később bejött a búzával, mint terhességi tesztemmel.

-Nem biztos ez Marinette. Lehet csak elrontottad a gyomrod. Nem biztos, hogy egyből ez lesz....

-Alya találkoztunk így, és nem csak egyszer-förmedtem rá. Eláltam a csokor felől, és nem történt semmi.

-Hála ég-feleltem.

-Rendben akkor segítek-jött hozzám Alya.

Sötétkék ruhámba bújtam bele, hajamat kontyba kötötte, és halvány vörös rúzst kaptam. Míg ő öltöztetett én összeszedtem a gondolataimat.

-Kész vagy-mosolyog rám bíztatóan.

-Köszönöm. Akkor me....-és a növényre néztem, amely kék színbe pompázott.-Ne, ne ne -kaptam kezemet a szám elé.

-Ez nem jó, most mi lesz.

-Csak egy dolog, és ahhoz semmi kedvem sincs.

-Nálad a döntés, de most menj és csapj oda az asztalra- felelte biztató mosollyal.

A trónterem felé mentem. Megálltam az ajtó előtt nagy levegőt vettem, és beléptem. Adrien és Luka már ott várt. Ahogy láttam ők sem igen aludtak az éjjel. Megfeszült merev arccal mentem a trónhoz. Leültem reá, és a két férfi szemébe néztem.

-Ezt nem így akartam-kezdtem el.-Kezdem veled Luka, mert te egyszerűbb eset vagy-erre aprót bólintott.-Egy ideig kizárlak a politkából. Meghallgatom a tanácsod, de nem vehetsz részt a gyűléseken. Nem olvashatsz dokumentumokat azzal kapcsolatban, és erről a személyzet is fog tudni.

Nagy levegőt vettem. Nem tudtam, hogy nézzek Adrienre, mert ha a szemébe nézek azok a bizonyos éjszakák jutnak az eszembe, amikor végig simította az arcom, a karom. Megköszörülöm a torkom, és neki vágok.

-Ezt nem így tervezetem. Lord Agreste magát elküldtem volna jó messzire a palotától. Nem engedtem volna be többé ezen az épületen.

-Ezt meg értem-mondta halkan.

-De ezt nem tehetetem az én érdekemben-erre felvonta a szemöldökét.-Várandós vagyok-nyögtem ki az igazat.-Két opció van. Vagy elvetetem, ami a jövőben nem lenne a legjobb, vagy jövő héten össze házasodunk-a két férfi ledöbbenten áll előttem.

-Mari mit képzeltél amikor....-kezdi Luka de a szavába vágtam.

-Én mit képzeltem. Tudtommal nem tartozok neked számadással-néztem a szemembe.-Jövő héten menyegző. Annyit fognak tudni az újságok a tegnapihoz, hogy Lord Agreste engem pártolva ment oda, és meg akarta szüntetni a dolgokat. Ennyi vitát nem nyitok-feleltem, és kiléptem a teremből. Alyának szólva elkezdtem a szervezkedést. Gyors dolgokat papírra firkantva elküldtettem, hogy mit kívánok tudatni a sajtóval.Ezek után lementem ebédelni. Az étkezőben senki nem volt, így nyugodtan el tudtam  fogyasztani azt. Evés után dolgozó szobámba mentem, és az iratokat olvasgattam.

-Ne sokáig legyen itt-hallottam egy hangot.

-Ne mondja meg , hogy mit tegyek és mit ne-néztem rá morcosan.-Amúgy is ez az én dolgom.

-Én csak segíteni akarok-felelte Lord Agreste.

-Maga segítsége nem számít semmit-néztem mélyen a szemébe, és ő tudta mire gondolok.

-Tudom akarja tudni, hogy mit kerestem ott-kezdte el.-Én magam se tudom. Luka herceg mondta, hogy szoktak ilyet, én meg miért ne nézzük meg-felelte bűnbánó tekintettel.

-És ezzel engem vagy magát akarja becsapni?-néztem rá kérdőn.

-Egyikünket sem-lépett oda hozzám,erre felálltam, kicsit feljebb emeltem a tekintetem. Igen kicsi vagyok, de ez van.

-Akkor miért? Ettől van jobb indoka- mondtam még mindig villámló tekintettel.

-Szeretem önt-nyögte ki, és megcsókolt a nyomorultja. Gyorsan elhúzódtam, és egy pofont vágtam le.-Ezt megérdemeltem. De az igazat nem mondhatom el-simogatta meg a helyét.

-És most  menjen és az esküvőig látni sem akarom-feleltem mogorván.