2016.10.16 ~7évvel és 5hónappal később

Magamat elnézve a tükörben rájöttem, hogy micsoda jó dolog ez a smink. Nem csak a bőrhibákat ,hanem az érzéseimet is eltakarja. Így én is azt láttam a tükörben, mint mindenki más. Egy érzéstelen ribancot, aki játszik mindenkivel, és boldog. Elmosolyodtam. Esküszöm, ha nem lennék tisztában a saját érzéseimmel , még el is hinném. Vajon a többiek elhiszik? Elhiszik, hogy egy boldog , szívtelen alak vagyok, amikor mondják? Ők nem tudják, hogy szívesen lennék az, de ez nem ilyen egyszerű. Bár mit tudnak mások rólam? Nekik csak egy minden héten bulizni járó, piáló, cigiző hülye picsa vagyok. Még jó , hogy nem lehet átlátni az emberen, hisz a kisírt szemeket elfedhetem, és nagy mosollyal az arcomon mászkálhatok ,de akkor is egy két lábon járó lelki roncs leszek. Ezen nemigen lehet változtatni.