Vicces , hogy egy két apró esemény hogy tönkre tudja tenni emberek életét.. Talán, ha pár dolog máshogy alakult volna.. Talán az egész létem egy más irányba megy el.. Egy boldogabba. De nem én tehetek arról, hogy már az elején megtörtem. És míg amíg kívülről úgy tűnt felépültem, legbelül piszkosul szenvedtem. Az volt életem első mélypontja. Szomorú, hogyha akkor tovább léptem volna ,vagy már csak azért is a legjobbra törekszem , akkor ma nem itt tartunk. Bár még mindig nem értem miért kínzom magam. Hisz nem tudom megváltoztatni a múltat.

Az emberek hibáznak. Gondolom nem mondtam most újdonságot. Én is hibáztam. Nem is egyszer, és az utóbbi időben egyre többet. Sőt, ha teljesen őszinte vagyok az utóbbi években. Annyi mindent megbántam.

Nem hiszem, hogy nagyon felkeltette az érdeklődésed ez a történet, de azért elmondom, mindent az elejéről kezdek. Előre szólók ez nem az az aranyos szerelmi történet, amire mindenki vágyik. Én sem az a lány vagyok, aki minden srác álma, aki aranyos, kedves és ártatlan.

2009. 05. 27. :

Ma van a tizedik szülinapom. Apa nemsokára ide fog érni, és akkor gyümölcs tortázunk. Bár anya nem hiszi el, de én tudom, hogy hozni fog egy pónit, aki fekete színű lesz, és én nevezem majd el. Darkness-nek fogják hívni. Rajta fogok a suliba menni, és majd csak akkor simogathatják meg a gyerekek, ha megengedem. És csak a barátaimnak fogom megengedni, és Sara néninek, a matek tanárunknak. Mert ő jó fej, és őt szeretem. A két nap múlva lévő szülinapi bulimon is majd mindenki lovagolhat rajta.

Amúgy biztos vagyok benne, hogy apa el akarja hitetni velem, hogy nem jön, hiszen már délután 5 van. De én akkor is itt fogok várni, engem nem ver át. Hisz apa nagyon szeret engem. Én vagyok a hercegnője. Lassan egy hete nem láttam. De megértem, így sokkal hatásosabb a meglepetés. Meg hát, lehet a környéken nincs jó póni, és messzire ment venni.

Nagyon hamar elment az idő. Arra lettem figyelmes, hogy rám sötétedett, és Aaron jön ki a házból.

-Beth, mindjárt 10, bent is tudsz Charles-ra várni.

-De hatásosabb, ha itt várok apura.

-Miért vagy ilyen biztos benne, hogy eljön?..

-Mert apa nagyon szeret engem, én vagyok az ő egyetlen hercegnője, és ma van a 10. szülinapom. Még hatásos megjelenést is tuti tervezett magának, hiszen eltűnik, és majd ma előbukkan. Én tudom.

-Ha te mondod. - És ezzel bement..

-Bunkó.. - Suttogtam magam elé.. Majd megint nyílt az ajtó, és megint Aaron volt az, egy takaróval a kezében. Fogta magát, majd leült mellém. Nem szóltunk egy szót se, csak betakartuk a lábunkat, és rádőltem. Megint nyílt az ajtó. Majd be is csukódott. Szerintem anya volt. Lehet kicsit unja, hogy olyan dél óta itt ülök már, de én akkor is megvárom apát.

Olyan 11:30 körül már igencsak álmos voltam, meg ideges. Ugyanis össze vesztem anyával, hogy már pedig én nem megyek be. Hála égnek Aaron kint maradhatott velem. Hiszen apa most már mindjárt itt van. Biztos éjfél előtt pár perccel fog ideérni. Milyen menő.

-Beth. Charles biztos jön?.. - Kérdezte igencsak bizonytalanul a per pillanat párnámként szolgáló Aaron. Ekkor elképzeltem azt, ahogy apa ideér, a pónival, a nyakába ugrok, és azt suttogja nekem, hogy 'Boldog szülinapot, Betty.' Igen, biztosan ez lesz.

-Mindjárt ideér. - Ült széles mosoly az arcomra. - Mennyi az idő?

-Mindjárt mondom. - Kezdte az óráját vizslatni. Annyira király órája van. Egy szimpla fekete óra, de mégis iszonyatosan jól néz ki. Mindig is irigyeltem. - 9 perc és éjfél.

-Akkor már csak pár perc. - Kezdtem bezsongani.

-Na és most mennyi az idő? - Kérdeztem egy kis idő elteltével.

-Még mindig 9, vagyis már csak 8 perc és holnap.

-Na.. Na és most? - Tettem fel megint egy kicsit több várakozás után a kérdést.

-12:57 van.

-Pár perc, és megláthatod Darknesst. - Vigyorogtam.

-Ki az a Darkness?

-A lovam. Apu veszi nekem szülinapomra. Majd te is ráülhetsz.

-Miért vagy ebben ilyen biztos?

-Miért vagy ilyen bizonytalan?

-Nem tudom..

-Hát én sem. - Mondtam még mindig vigyorogva. - Mennyi az idő?

-1 perc.. - Nem is hagytam befejezni Aaronnek a mondatot, az utcára rohantam, de sehol senki.

-Hol vagy már apu?.. - Suttogtam magam elé.

-Beth..

-Mivan már? - Rivalltam rá szegényre.

-1 perccel múlt éjfél..

-Mi? - Nyögtem ki. A könnyeim folyni kezdtek.. Akkor apa nem köszönt fel.. Nem hoz gyümölgy tortát? Nem ad nekem egy pónit? Nem hív Bettynek? Nem jön el?

Arra lettem figyelmes, hogy Aaron karjai ölelnek át.

-Semmi baj. - Suttogta. - Ne sírj.

◾️◽️◾️◽️◾️◽️◾️◽️◾️◽️◾️

So here is my prologue. :D Ne tudom, hogy ki az aki esetleg olvasta ezt, amikor I really wanna be good volt a címe, de mivel a storym kissé más irányba ,ment el, ezt jobbnak találtam, ráadásul nem voltam meg elégedve az első fejezettel, ami amúgy kisebb-nagyobb átírásokkal a második fejezettel együtt nemsokára felkerül. Addig is további szép napot, ne felejtsd el megnyomni a kis csillagocskát, ha tetszett, és írd le a kommentbe a véleményed. :)