Dylan.
Mindig is rossz érzés volt bevallani, hogy fontosabb volt számomra mint Lucy. Egyszerűen annyira szerettem, hogy nem voltak rá szavak. Többször is gondoltam arra, hogy esetleg szerelmes is vagyok belé, néha úgy éreztem, viszont máskor meg nem tudtam elképzelni, hogy ez lehetséges lenne. Összeségében nem tudom eldönteni, de remélem nem, ugyanis nem hinném ő bármilyen ilyen érzéseket táplálna irántam, neki egyszerűen ez egy fiú lány barátság, vagyis ez nem biztos, de mi az?
Volt még egy dolog , aminek szintén nem szerettem a gondolatát, még pedig, hogy azóta ismerem őt, mióta megváltoztam.

Majdnem 16 voltam, amikor ez történt, annyira ki kívánkozott már belőlem , hogy felhagyjak mindennel, ami addig egy kicsit is érdekelt. Mióta apa elment, azóta ugyanis csak olyan dolgok hajtottak, amik igazából nem is érdekeltek, csak a figyelmemet próbáltam elterelni vele. Nem csak arról , hogy ő nincs többé, minden másról is. Legfőként anyáról. Teljesen szétesett akkor. Mintha az első sorból nézhetem volna a filmet , melyben az élete az egyik pillanatról a másikra darabokra törik. Szörnyű volt, ami pedig még ennél is , hogy ezek után teljesen más lett. Elviselhetetlen volt, folyton veszekedtünk, és amikor azt mondom folyton, akkor azt szó szerint értsétek. Szinte nem telt el nap, hogy nem lett volna valami vitánk. Főleg nekem volt anyával, de nagy ritkán még Richyvel is össze veszett.

Beengedett, én pedig nagy öleléssel üdvözöltem. Felkapott és beemelt a házba.

Fel mentünk a szobájába, rögtön az ágyába vetettem magam. Ez az egyik kedvenc helyem. Igen, a legjobb barátom ágya. Ez nem tudom mennyire elfogadható, de ez tulajdonképpen semmi ahhoz képest , amiket csinálok. Amúgy is , csak szeretek benne lenni, semmi erotikus nem történt itt köztünk.

-Szóval. - Kezdett bele a mondandójába, én meg kíváncsi szemekkel néztem rá, ezzel jelezve , hogy hallgatom. - Tudod elköltözünk.

-Mi? Ez tök jó, új ház, új és jobb szomszédok, mondjuk remélem nem túl messze, mondjuk alapból ezen a környéken vannak a szép házak, nem de?

-Beth, Beth , lassíts egy kicsit. - Nevetett, majd elkomorodott. - Kanadába költözünk. Apa kapott egy nagyon jó ajánlatot, nem akarta elfogadni, de az itteni állásával gondok vannak.

Nem tudtam mit mondani, csak féltem nehogy bekönnyezzek. Nem hagyhat itt. Tényleg annyira fontos nekem, hogy nem tudom szavakba önteni.

-Vicc volt te hülye, ne kezdj már bőgni. - Gondolom látta mennyire megviselt, amit mondott, hogy ilyen hamar el mondta , hogy viccel.

-Hát kurva vicces vagy mondhatom.. -Hozzá vágtam egy párnát, amire csak röhögni kezdett. Én tényleg nagyon megijedtem. - Most komolyan ennyit akartál mondani, seggfej?

-Nem, tényleg van valami.

-Mi van , ha már nem is akarom hallani? - Játszottam a sértődöttet.

-Az egy alternatív univerzum, ahol te nem akarsz tudni valamit. - Röhögött. - Jó , azért ne vedd magadra. Szóval, hát ez elég kellemetlen. Nem tudom pontosan hogy kéne ezt elmondanom, úgyhogy csak gyorsan kibököm. Kavartam Mrs.Carthyval.

-Az előző sztori hihetőbb.

-Komolyan, a jegyeimről mentem be beszélgetni, majd rám nyomult, és hagytam.

-Kibaszott hülye vagy! Mrs.Carthy meg egy pedofil ribanc. Van férje, és a diákja vagy, Jézusom. Eddig azt gondoltam magamról, hogy én sem vagyok semmi, de ehhez képest.. Ugye tudod azt, hogy ezért kirúgathatnád? - Először azt hittem most is viccel, de nem. Hogy lehet ekkora idióta? Lehet nem kellett volna rá kiabálnom, de nem tudtam kontrollálni a dühöm.

-Nem! Nem akarom, én is bele mentem. Tudom ez elég gáz, de jobb jegyem lesz legalább?

-Csinálj amit akarsz.

-Mi ez a hangnem? Most megsértődtél?

-Nem.

-Szóval igen.

Igen. Mert ez kiakasztó. Ennyire meg én sem vagyok durva. Nem is akarom tudni meddig jutottak el. Undorító. Szívem szerint most felhívnám az igazgatót.

-Mindjárt itt van értem Aaron. - Nyögtem be egy pár perc frusztrált csend után. Nem akartam látni per pillanat.

-Máris mész? - Nem tudom min lepődött meg, hogy magamtól megyek ilyen korán, vagy hogy Aaron jön.

-Igen, átjön hozzám Mr.Peterson tanárúr, és tart egy kis extra töri órát, de nyugi, azt mondta majd ő hozza a kotont. - Feleltem szarkasztikusan.

-Gyerekes vagy.

-Neked meg anya komplexusod van.

-Hagyd már abba! - Kicsit megemelte a hangját. Kezdett ő is ideges lenni.

-Annyira idegesítő vagy, te jó ég. Én hagyjam abba? - Elpattant valami nálam ekkor. - Nem én döngetem a kémia tanárt , cseszd meg!

-Nem mentünk tovább a... - Félbe szakítottam.

-Nem! Nem akarom tudni! Te tényleg teljesen hülye vagy!

Még sosem akadtam ki ennyire Dylanre, persze, nekem is vannak dolgaim, de nem ennyire durvák. Voltak már egy éjszakás kalandjaim, de nem annyira sok, mint egyes emberek gondolják. Sajnos jó érzés leinni magam, és megfelejtkezni mindenről egy kis ideig. Sokszor megfogadom, hogy legközelebb nem iszom annyit, de ezt sosem sikerül betartanom.

-Most nem fogsz hozzám szólni? -Kérdezte egy sértődött hangnemben.

-Most haza fogok menni. Szerintem 5 perc és itt vannak értem. - Valószínűleg több.

-Rendben, szia.

-Még itt vagyok, ha nem zavar, nem akarok kint várni a hidegben.

-Nem lehetne, hogy nem veszekekszünk?

-De, de ígérd meg, hogy nem csinálsz többet ilyet. És ez a tanár. Jézusom. Undorító.

-Nem hiszem, hogy lesz több ilyen alkalom. - Halkan beszélt.

-Mi az, hogy nem hiszed? Ez nem olyan, mint amikor egyszer egy busszal mentek és régi baráttal és utána mondod, hogy nem hiszed, hogy lesz több ilyen alkalom. - Az előbb megnyugodtam volna?

-Befejezted most már baszki? - Emelte fel a hangját, még sosem beszélt ezelőtt így velem. - Az anyám vagy? Én nem tudok róla, szóval nincs jogod kioltatni.

Egy pillanatra sokkos állapotba kerültem. Durva volt, ahogy ennyire felemelte a hangját, inkább furcsa. igaza van, nem vagyok az anyja, de mégis úgy érzem ezért le kellett szídnom.

-De, hogyha ekkora hülyeséget csinálsz, akkor van. Nem érdekel, utálj meg, ha neked úgy jobb, vagy bánom is én, csak legalább térj észhez.

-Komolyan idióta vagy. Hogy tudnálak megutálni?

-Nem tudom, jó? Nem tudom.

-Ne veszekedjünk.

-Ne legyél egy barom akkor!

-Már megint kezded.

-Rendben. - Mentem bele, mert nem láttam további értelmét már veszekedni. - Lehet nem kellett volna ennyire felkapnom a vizet, sajnálom, csak ha ebbe bele gondolok. Fúj. Ne molesztáljon. Te meg tönkre tehetsz egy házasságot, ez nem zavar?

-De Bethany, zavar, de én már nem tudom visszafordítani az időt.

-Bár lehetne.

Dylan épp szólásra nyitotta a száját, amikor dudáltak.

-Akkor most már tényleg menned kell. - Elszomorodott, pedig az előbb még kiabáltunk egymással.

-Igen.

Oda léptem hozzá és megöleltem. Általában nem szorosan ölelem meg az embereket, de ez most más volt, nem akartam vele rosszban lenni.

Kiszaladtam. Meglepődtem, amikor Aaron ült a volán mögött és Richy meg sehol, azt hittem vele jön, hiszen nem nagyon szokott vezetni. Mondjuk most szerintem haragszik rám a bátyám.

Mivel már nagyon hideg volt , oda siettem a kocsihoz , és beszálltam az anyós ülésre.

-Milyen volt a szülinapi zsúr?

-Vicces vagy.

Olyan érzelem mentesen tudtuk mondtani ezeket a dolgokat, mintha mindketten a sátánnal paktáltunk volna le.

-Mellesleg jó volt , Selena is élvezte.

-Az biztos. - Vágtam rá egyből. Csak úgy kicsúszott.

-Miért?

Ahj drága egyetlen ártatlan Aaronom, ha veled töltheti ezt a napot , boldog lesz, mert úgy rád volt akadva, mint az iskolában a rágók a padok aljára. De ezt mégsem akartam elmondani neki.

-Miért, nem? -Kédeztem vissza.

-Hagyjuk, mit akarsz nézni?

-Nem tudom, ezen nem gondolkoztam még. Amúgy is te ajánlottad fel, hogy nézzünk valamit.

-Igaz, vicces lenne Így jártam anyátokkalt nézni. - Ajánlotta fel a volt kedvenc közös sorinkat.

-Jézusom, igen! Milyen régen néztük már közösen.

Pár éve ez folyamatosan ezt néztük, egyszerűen imádtuk.

-Benne vagyok, melyik évad?

-Az utolsó. - Jelentettem ki. Erre csak mosolygott. - Richy is..

-Nem, a barátnőjével van.

-Oh. - Mondtam kicsit csalódottan. - Vagyis Oh. - Váltottam egy perverz hangnemre.

-Szörnyű vagy. - Jegyezte meg.

-Most úgy mondod mintha ez valami újdonság lenne.

Lassan megérkeztünk. Bementünk és leültünk a kanapéhoz. Mivel le volt töltve az egész évad, nem kellett sokat fáradoznunk vele, azonnal el is indítottuk.

Kb 10cm lehetett közöttük, én a lábamat felhúzva ültem.

-Mi van veled mostanában? - Kérdezte pár perc csend után.

-Szóval emiatt akarsz velem lógni mi? - Mosolyogtam rá, de azért rossz volt belegondolni, hogy amúgy nem lenne velem. Mondjuk nem meglepő.

-Nem, de szeretném tudni, nehogy már baj legyen , ha érdekelsz. - Kedvesen mosolygott.

-Tudom mit gondolsz. De nem úgy van. - Elkomolyodtam.

-Mire gondolok?

-Arra, hogy bármelyik pillanatban felállhatok és kiborulhatok, majd elmegyek, és majd pár óra múlva vissza jövök. Arra, hogy történt velem valami, amit nem mondok el, mert nem merem vagy csak úgy érzem nem tartozik rád.

Nem mondott semmit, inkább csak csöndben ült. Tudtam, hogy igazam van, és ő meg tudta , hogy hiába .

-Nem láttad azt, ahogy rám néztél a kocsiban. - Törte meg a feszült hangulatot , hiába ment már vagy 15 perce az így jártam anyátokkal, nem azt figyeltük.

-Nincs semmi baj.

Olyan őszintének hangzott amit mondtam, mondjuk tényleg nincs világvége.

Elkezdtük ténylegesen a tv-t nézni, és egy 5-10 perc múlva megint megszólalt Aaron.

-Együtt vagytok?

-Kivel?

-Dylannel.

-Ez hogy jött? - Megmosolyogtatott a gondolat, hogy van, aki nem egy ribancnak gondol, hanem hogy kapcsolatban vagyok.

-Hát most is együtt voltatok, meg úgy amúgy is sok időt töltesz vele. És hallottam is valakitől..

-Oh, hát nem, nem vagyunk.

Hogy őszinte vagyok meg sem lepett, ez csak még egy pletyka a sok mellé. Úgy alapvetően nem is lenne baj a pletykákkal, hogyha az emberek nem képzelnének bele túl sokat, nem vennék alapvetőnek, és nem gondolnák, hogy az emberek tetteik mögött nincs hattértörténet. Ja, és nem gondolnák, hogy ők ismerik az embereket, akikről amúgy semmit sem tudnak. Ezek miatt utáltam az összes pletykás embert, akiknek valamiért ez érdekesebb, mint hogy a saját életükkel foglalkozzanak. Azzal nincs baj, ha valaki tudni akar egy pletykát, azzal inkább, ha ő terjeszti, vagy mindent elhisz.

Mondjuk ez egy kellemesebb és elfogadhatóbb pletyka , de ezért meg mégis olyan rossz. Mi közük van az embereknek ahhoz, hogy én kivel mikor miért leszek?

Egy kicsit elgondolkoztam, majd hangosan kezdtem el gondolkozni. -Ki mondta? Tuti valaki, aki itt volt most, mert ha nem előbb is rá kérdeztél volna.

Meglephette amit mondtam , mert egy kicsit csöndben maradt, szinte biztos, hogy azon gondolkozott, hogy jobban jár e, ha elmondja, vagy ha elhallgatja.

-Az egyik csaj mondta Richynek, hogy amúgy hallotta, hogy együtt vagytok, és igaz e. - Bökte ki végül.

-Hát oké, mindegy, nem ez a legrosszabb pletyka rólam. - Nevettem végül.

-Miért , mi a legrosszabb? - Vagy nagyon jó színész, vagy tényleg nem hallotta a peltykákat rólam, bár gondolom nem olyan körökben mozog ahol a pletyka számít szentírásnak.

-Nem fontos.

-De az, hiszen emberek ezeket mondják rólad és nem is biztos, hogy tudják, hogy pletyka. - Úgy mondta, mintha bármit is lehetne tenni ezzel szemben. Kicsit mintha fel is dühítette volna magát.

-Igen, és mit tudok ezzel kezdeni? Semmit.  Jobban tenném, ha ezen aggódnék? Nem. - Már régóta mennek rólam a pletykák. Nem tudok rájuk mit mondani. Vagy elfogadom, vagy depizek.

-De.. Végülis igazad van, ahogy gondolod.

-Tényleg nem éri meg erre gondolni.

-De nem fáj?

-Nem.

-És senkivel sem vagy együtt? Gondolom akkor össze keverhették Dylant valakivel.

-Hat figyelj, abban egyet értek, hogy Dylan egy senki, de azért nem keverném össze vele. - Reméltem, hogyha elkezdek viccelődni, akkor átterelődik a beszélgetés hangulata.

-Oh, hát akkor nem tudom miért mondják, na mindegy, ha engem kérdeznek majd elmondom az igazat.

-Ne! Nem kell, hagyjad.

-Rendben.

-És nálad mi van a lányoknál? - Tettem fel a kérdést, ha már erre a témára tért, akkor én is érdeklődöm.

-Nincs barátnőm.

-De van, aki tetszik? Vagy akinek te tetszel? - Tettem fel még egy kérdést, és vártam mikor hozza fel Selena nevét.

-Na most ki a pletykás?

-Haha, én rólad kérdezek, és úgy tudom nem vagyunk rosszban.

-Nem vagyunk?

-Eddig meg voltam róla győződve, de most a válaszod miatt már közel sem vagyok biztos ebben. - Eléggé össze zavart. Tény, hogy már más volt a viszonyunk mint régen, de azt hittem jóban vagyunk. Vagyis nem, hogy nagyon jóban, de azért nem is rosszban, mondjuk tény furcsa ilyen témáról beszélni Aaronnal.

-Azt hittem nem akarsz velem..

-Rosszul hitted. -Vágtam a szavába.

Egy ideig egyikünk sem szólalt meg, elég kellemetlen volt a helyzet. Végül ő törte meg a csendet.

-Boldog vagy?

-Ki az? - Nevettem fel. - Mindig lesz valami baja az embernek, de ettől még élvezni kell az életet.

Láttam a tekintetében, hogy sajnál. Sajnálja, hogy a dolgok hogy alakultak. Vagy nem tudom, de utálom ezt a tekintet, olyan szomorú és bűntudatot kelt az emberben. Mondjuk az is lehet, hogy csak beképzelem.

Pár percig, bár az is lehet, hogy csak pár pillanatig csak egymás szemébe néztünk, nem tudom mi volt ennek a célja. Meg akartam csókolni. Nem tudom hogy juthattak ilyenek az eszembe , gyorsan előre fordultam.

Nem azért nem lenne helyes, mert a bátyám legjobb barátja, mert nekem is az volt valaha, hanem. Nincs befejezése ennek a mondatnak, hogy őszinte legyek, egyszerűen nem érzem annak.

Aaron egy csodálatos srác, bár ezt (még) nem sok lány veszi észre. Én hozzá képest szörnyű vagyok. Vagy csak teljesen más.

Nem kínos volt a csend, inkább szomorú. Talán emiatt távolodtunk el, amiatt mert már annyira nem hasonlítottunk, hogy bennünk volt ez a szörnyű érzés. De most valamennyire mégis boldog voltam, ha bár nem a legkellemesebb volt ez a pillanat, de újra itt voltam vele és ez valamennyire megnyugtatott. Ez nagyon hülyén hangzik.

Hirtelen Richy csapta be az ajtót, amire összerezzentem.

-Barom. - Mormoltam az orrom alatt.

-Hát ti? - Lepődött meg. Jogosan, hogy őszinte legyek.

-Ülünk a kanapén és tv-t nézünk? Tudom elég vad és nem szabadna, sajnálom, többet nem fordul elő.

-Nem hozzád beszéltem Bethany. - Aha, tényleg haragszik. - Mindegy én felmentem.

-Hát még milyen lesz, ha meg tudja, hogy terhes vagyok. - Jegyeztem meg halkan.

-Mi? - Döbbent le Aaron.