Yoongi szemszögéből:

A düh teljesen elvakította az elmémet, szinte felemésztett. Egyik szemem vörössé változott, az erek kidülledtek a karomon, majd teljes erőből rontottam neki annak a gyereknek, aki az én kis angyalkámat bántani merte.

Egy akkorát húztam be neki, hogy nyekkenve ért földet, de így sem hátrált meg. Szórakozottan méregette külső valómat. Bennem az ideg meg csak áradt szét, szép lassan. Kifújtam egy adag levegőt, s Taehyungra néztem aki a földön feküdt, fejéből folydogált a vére. Jungkook már ott is termett mellette, s letépve pólójából egy darabot, az omega fejéhez nyomta, próbálva elállítani a vérzést. Ilyenkor áldom az Istent, hogy a mi kis fiatal alfánk, elvégezte az orvosi egyetemet.

-Nocsak, nem is gondoltam volna, hogy egy keverék korcsba ennyi erő van -Nevetett jóízűen. Mulasson csak nyugodtan. Ha ennyire szeretné megízlelni az öklömet újra, csak hajrá.

-Ide figyelj, te kis gyerek, ha még egyszer hozzáérsz az omegánkhoz, akkor nem csak egy ütést kapsz, hanem hidegvérrel foglak megölni! -Kiáltottam, arcom teljesen mint egy bérgyilkosé, csak úgy lángolt, de ő még mindig csak nevetett. Aztán rendezte arcvonásait. Egyenesen komollyá vált.

-Jelenteni fogom a hatóságnak, hogy törvényt szegtek. Egy omegához, csak egy alfa tartozhat. Te meg amúgy is keverék vagy, szóval keress magadnak mást. Én meg szívesen harcolok azzal a gyerekkel ott, aztán meglátjuk kié lesz a gyönyörűség -Köpködte a szavakat. Amilyen ideges voltam, a felismerés és az igazság teljes mértékben öltötte ki bennem a fájdalmat. Tudtam, hogy igaza volt. Hiszen ezzel tényleg törvényt szegünk, ha mi mindketten a párja lennénk Taehyungnak. De egyszerűen képtelen vagyok elengedni. Szeretem őt is, ahogy Jungkookot is. S, hát a szerelem nagyobb erővel bír, mint a törvények.

-Inkább fogd be a pofád te vakarcs. Hiába jelentesz minket, mert úgy se fognak tenni semmit, addig amíg nincs megjelölve Taehyung. Ráadásul nem szólhat bele senki az életünkbe. -Magyarázom, pedig saját magam is tudom, hogy ez nem így van. Mégis próbálom elnyomni magamban ezt az egészet. Hiszen minden ember arra törekszik, hogy jó legyen magának. De ha mi hárman maradunk, akkor a társadalom által örökké szenvedni fogunk...

-Majd meglátjuk -Vigyorog, majd amilyen gyorsan tudja, úgy húzza el a csíkot. Én egyből odaszaladok a Taehyungékhoz, ahol már Jungkook nagyban éleszti újra az omegát, aki perceken belül magához is tér. Szemeit bágyadtan mereszti ránk, majd egy apró mosolyt ereszt.
-Fiúk ugye jól vagytok? -Kérdezi halkan, ami a szívemet megdobogtatja. Még ilyen helyzetben is miattunk aggódik, s nem saját magáért.

-Hyung nem sokára 11 óra. Te menj dolgozni, addig én beviszem a rendelőmbe a mi kis omegánkat, hogy megvizsgáljam, hogy minden rendben van. Addig te hívd fel az iskolát, hogy ma nem megy be, mert beteg lett - Mondja Kook, de nekem először is csak egy szón akad meg a felfogásom. Mi kis omegánk. Most mondta először Taehyung előtt. S hát mit is várhattunk mást. Angyalkám összehúzta szemöldökét.
-Ti kis omegátok? Ugye még mindig csak álmodom? Mert ha igen nagyon tetszik ez az álom. Örömömre szolgál. -Suttogja, majd lehunyja az szemeit, mire mi Kookkal tátott szájjal nézünk egymásra.
-Akkor most, hogy álmodok, elmondhatom végre, hogy mennyire szeretlek titeket -Szólal fel újra.
-Szerinted most agyrázkódást kapott vagy tényleg igazat beszél? -Kérdezem a fiatalabbikat, megdöbbenve.
-Nem tudom Hyung, de ez nagyon jó hallani tőle, megmelengeti a szívemet, hogy ő is viszont szeret minket -Mosolyog Jungkook, amire én is hasonlóan reagálok.

Majd ezután én elindulok dolgozni. Intézem a sulis hívást. Jungkook pedig elviszi Taehyungot a kórházba. Fogalmam sincs mi lesz még a jövőben, de az egyszer biztos, hogy ellent fogok állni a törvénynek. Hiszen Taehyung most mondta. Szeret minket. Még ha csak az agyrázkódás által mondta, biztos, hogy akkor is van igazság alapja. Azt hiszem ma lesz min rágódnom...

Jungkook szemszögéből:

-Jungkook szeretnék egy puszit az ajkaimra -Suttogja a kezemben lévő szépség, mire összevonom a szemöldökömet. Biztos vagyok benne, hogy azért beszél ilyen butaságokat, mert nincs teljesen magánál. Hiszen látom rajta, hogy teljesen máshol jár.

Lehajolok hozzá, s puha orcájára, egy puszit hintek. Érzem ahogy csokoládés illata körbe lengi az auránkat. Elmosolyodom, majd meg is illetődöm, ahogy karját nyakam köré fonja.
-Szeretlek Kookie nagyon -Szólal meg, de szemei még mindig csukva vannak. Jelen esetben örülnék ennek, hogy ezt mondja, de egyáltalán nem lehet tudni, hogy most komolyan mondja, vagy amiatt mert beverte a fejét.

-Én is szeretlek -Mondom mosolyogva, aztán többet nem szólunk egymáshoz. Amint megérkezünk a rendelőmhöz, lefektetem az ágyra és vizsgálni kezdem. Asszisztensem értetlenül néz rám. Elmagyarázok neki mindent, mire megértően bólogatni kezd.

-TaeTae, most kapsz egy kis fájdalom csillapítót és egy kis altatót. -Mondom, majd adagolóm neki a pirulákat, amiket segítek neki bevenni, majd pár percen belül, már hallom, ahogy az igazak álmát alussza.

Egy nagyot sóhajtok, majd leülök mellé. Jennie az asszisztensem, másik oldalamra telepszik,majd megszólal.

-Doktor úr, maga szereti ezt az omegát? Csak azért kérdezem, mert látom a szemeiben azt a csillogást. A színtiszta szerelmet - Kérdezi, amin keserűen elmosolyodom.

-Igen szeretem őt, de nem hiszem, hogy együtt lehetünk majd, hiszen ez egy szerelmi háromszög -Suttogom gondterhelten, mire a lány a vállamra simít.

-Nem az a lényeg, hogy kivel és miért, hanem maga a szerelem. S ha maguk hárman szeretik egymást akkor tegyenek úgy. Egyszer élünk, s ezt az érzést nem lehet elfelejteni, vagy legyőzni úgy, hogy elnyomjuk magunkba. Én azt mondom harcoljanak egymásért. Egy nap megfogja érteni a társadalom is, ahogyan a törvény is befogja látni, hogy a szerelem sokkal erősebb, mint az ösztön. -Magyarázza mire döbbenten nézek rá.

Szeretnék neki hinni, de ez nem ilyen egyszerű. Ez sokkal nehezebb. Ő nem értheti, hiszen nem éli azt át amit mi...

Sziasztok!
Meghoztam a folytatást! Remélem tetszett. Lehet ma még lesz egy rész. Mindenkinek szép napot! ❤