Taehyung szemszögéből:

Óvatosan emelem ki a kiságy rejtekéből Jeonguk apró, csöppnyi testét, ami oly pihe könnyű mint a vattacukros, puha felhők, melyen álmok utazzák be a világot. Rám mereszti bambi szemeit. Vörösen, kissé lilásan csillan meg az éjszaka csendjének világításában, kieresztve a nyugalommal kevert feszültséget.Idáig érzem a negatív erők hatását, mely egyre csak közeledik, atomokká válva, hogy aztán testünkbe hatolván jussanak el szerveinkbe, egyenesen a szív rózsájának kamrájába. 

Magamhoz ölelem kisfiamat, hajába szimatolva melyből árad a mennyei babaillat, megnyugtatva anyai ösztöneimet, varázslatot, melódiát, boldogságot okozva ereim vérplazmáiban, égig emelve hormonok izgőmozgását.

-Köszönöm, hogy vagy nekem édesem. Te vagy a mindenem.  Ígérem mindent megfogok adni neked, a legboldogabb leszel. -Ringatom lágyan, mindaddig, míg még be nem alszik. Vissza is fektetem az ágyba, és a villanyt leoltva, elhagyom a szobát.

Lágyan a levegőbe szimatolok. Orromat ismerős anyagok keveredése csapja meg. Menta fahéjjal. Túlságosan is erős. De nem annyira mint egy alfa láz, és nem is olyan mint egy civakodás. De akkor mi ez? Annyira csábító vonzalom kerít hatalmába, ahogy a másik szoba felé sétálok, egyre, csak egyre erősödő mennyei aroma irányába. Ha nem fókuszálnék épp elmémre, akkor már rég nedvesen rohannék közéjük, hogy tegyenek magukévá.

Ahogy elérek az ajtóig, megállok egy percre, a hangok érdekes hangzására. Morgások, sóhajok? Mi a fene? Mit csinálnak ezek ketten?

Lenyomom a kilincset, bekukkantva a kis résen, de ahogy megpillantom cselekedetüket, eltátom ajkam. Ő...ők most csókolóznak? Ráadásul olyan hevesen, hogy azt még én is szabályosan megirigyelem. Semelyikük sem csinált velem ilyen mámorító ajak játékot. Összesimultan, egymás bicepszét markolva, a forró tűzbe táncolva, vezetik egymást, erősen, szenvedélyesen falva puha már-már vérvörös ajkukat, ami a harapás hatására megduzzadt, s a nyálcsík megcsillan a kis éjjeli lámpa fényének gyönyörében.

Érzem, szívem megdobban, melegség járja át a testemet. Végre nem veszekednek. 

-Jungkookie? Hyung? -Megyek be, bezárva a falapot. -Engem meg se vártatok? -Szólalok meg kacéran, incselkedő hangon. Rögtön rám kapják a tekintetüket. Hajuk borzoltan, összevissza áll. Nyelek egyet, hiszen rohadt szexin, csábosan festenek. -Ezt nemnek veszem. -Mászok közéjük. -Úgy festetek mint két top bl színész. Tetszene, ha élő felvonást láthatnék. -Kuncogok. Összenéznek értetlenül, amin muszáj vagyok elnevetni magamat. Lehetnék ennél boldogabb? Talán a reménytelen álmok is egyszer valóra válnak, csak erősen hinni kell benne, és küzdeni érte.

Jungkook szemszögéből:

Ahogy kicsit észhez térek, eltávolodok az idősebbtől, és omegámhoz bújok. Rettentően fáj és szégyellem magamat, amiért így bántam vele. Az emberek, de még a farkasak is hajlamosak arra, hogy a feszültségüket azokon az egyéneken vezessék le akiket a legjobban szeretnek. Talán a társadalom minden hasznos tagjának egyik legszörnyűbb hibája ez. De odafigyeléssel korrigálható minden.

-Sajnálom szerelmem. -Csókolok lágyan a nyakába, kezemmel puha, hullámos fürtjeibe simítva, melyek rakoncátlanul hullanak a szemébe. Annyira gyönyörű teremtés. Még az alfa kisfiúnk is tőle örökölte a csodálatos szépséget. Hálásnak kéne lennem, ahelyett, ahogy bántam vele. Ő a legjobbat érdemli.

-Nem haragszom Kookie. Tudom, hogy nehéz időszakon mentél keresztül, de most már minden rendben lesz. Bízz, bízzatok bennem. -Szélesedik ki arcán a leggyönyörűbb mosoly, amit a szerelem ajándékozhatna. Ha szeretsz valakit, a mosoly csak hab a tortán.

Szorosan magamhoz ölelem, hátát simogatva, mire nyakhajlatomba szusszant, amitől a borzongás is átfut rajtam. Szívem annyira gyorsan ver, hogy menten elvisz a szívroham a mennyországba.

...

Taehyung már lefeküdt aludni. Yoongival még kicsit kényeztettük Őt. Kijárt már neki. Annyira sokat dolgozik. Mind anyuka, omega, barát, és párként is. Nála nagyobb csoda nincs.

Végül megbékéltem. Az a csók Yoongival. Rádöbbentett valamire. Nem lehet elnyomni az érzéseket, mert azok egyre csak erősebbek lesznek. A néholi utálat, egyszer szeretet volt, ahogy az ördög is egyszer angyal. Sosem tagadtam a szeretetem Yoongi iránt, de most ez a csók mindent bebizonyított. Ő is a kapcsolatunk, a családunk része. Elmúlt a lelkemben a harc, a véres csata, és a béke vette át a helyet. Kimerem jeleneti. Elfogadom a hármas kapcsolatot.

-Az biztos, hogy most egy jó ideig aludni fog. -Kortyol az idősebb, a sörébe, aminek egy részét már jócskán megitókázta. Nem rég ültünk le egy kicsit inni, és beszélgetni -Eléggé kifáradt, pedig csak nyalást kapott. -Csuklik egyet. Lehet kicsit már most sokat ivott. Amúgy se nagyon bírja az alkoholt. Vagy csak rájátszik.

-Olyan közönséges vagy. Tudod, hogy az omegák nagyon érzékenyek, örülj, hogy kibírta mindkettőnk nyelvét. -Vigyorodom el. Na jó talán egy kicsit én is perverz vagyok, de ez van. Alfából vagyok, ráadásul gyönyörű szép omegám van.

-Végül is. -Kortyol egy újabbat. -Azon gondolkoztam, hogy most már lassan megkérhetnéd a kezét. -Újabb korty. Most nem tudom, hogy az alkohol beszél belőle, vagy tényleg komolyan akar velem társalogni? 

-Hiába nézel így rám, komolyan beszélek. Kérd meg a kezét. Tedd boldoggá. -Mosolyog. Nem hallok a hangjában semmi fájdalmat, csalódottságot, vagy keserűséget. Mintha őt is kicserélték volna.

-És mi lesz veled? -Kérdezem halkan. Csábító az ajánlat, de nem akarom, hogy csak mi legyünk ketten.

-Velem ne törődj. Én ugyan így itt leszek. Számomra annyi is elég, ha mellettetek lehetek. -Néz hálásan.

-És mi van, ha én azt akarom, hogy te is házastárs legyél? -Kúszik széles mosoly az arcomra. Én már csak leakarom zárni a viszályt. Azt akarom, hogy minden mesébe illő legyen.

Yoongi szemszögéből:

Másnap van. Kicsit berúgtunk Jungkookkal, ami aztán egy kis forró éjszakát eredményezett, amit inkább nem részleteznék. Kicsit bűntudatom is van, hogy Taehyungot kihagyjuk, de amikor tegnap meglátta, hogy csókolóztunk, az is tetszett neki, szóval emiatt nem aggódom.

A konyhában ülök, tojásrántottát falatozva, amit a szerelmem készített nekünk. Jungkooknak el kellett mennie egy fontos ügy miatt, így csak hárman vagyunk itthon. A kis Jeonguk még mindig alszik, így az omegának van egy kis pihenőideje. Ő is éppen falatozik.

-Hyung, segítesz egy kicsit? -Rakja le a tányért, és hirtelen az ölembe ül. Meglepődök ezen az ártatlan tettén, de mosolyogva átölelem a derekát. -Kicsit fáj a derekam. -Szólal meg halkan, én pedig végtagjaimmal óvatosan megmasszírozom. Rögtön jóleső sóhajok hagyják el az ajkát. Nem is csodálom, amennyit hajolgat a kicsiért.

-Kicsit már jobb? -Kérdezem, hátát cirógatva, mire csak bólint egyet. Percekkel később ki kell az ölemből, ahogy csippan egyet a mikró. -Kész a tejecske. -Szólal meg, ekkor pedig Jungkook jön meg. Ujját a szája elé helyezi, miszerint maradjak csendben. Kacsintok válaszul, míg kezembe adja az egyik gyűrűt. Mindketten térdre ereszkedünk, kezünkbe tartva a kis ékszert, ami az összetartozást jelképezi. Ahogy besüt a lágy napsugár, a szerelem úgy csillan meg a kis kő egészében.

Percek sem telnek el, Taehyung fordul is meg, kezében a cumisüveggel, amit a kicsinek készített, de ahogy meglát minket, kiesik az üveg a kezéből, tekintete sokkossá válik. Istenem de aranyos.

-Kim Taehyung, hozzánk jönnél?

Sziasztok! Sok idő elteltével elhoztam a folytatást.  Sajnálom a sok kimaradást, de a suli és a lelki állapotom nagyon lefárasztott. Most hogy itt a nyár, lesz kicsit több időm foglalkozni az írással, leszámítva, majd az egy hónapos nyári gyakorlatot. 

Jelenleg ennek a könyvnek, hamarosan a végéhez érünk, így új sztori, kisebb novella várható. Most nyáron szeretném befejezni a másik történetemet is, és valószínűleg a következő tanévben egy időre elfogok tűnni, hogy az érettségire tudjak koncentrálni a továbbtanulás miatt.

Egy kisebb és új sztorival kapcsolatban az lenne a kérdésem, hogy Taekookot, vagy sima kitalált karaktereset olvasnátok? Előre is köszönöm a válaszotokat.

Addig is több könyvet a másik oldalamon és barátnőm oldalán találhattok! :)

Mindenkinek szép estét! <3