Jungkook szemszögéből:

Napok váltották egymást, munka sokasága átszőtte a nappalokat és éjszakákat. Egyedül csak az üresség maradt, melyet Taehyung és a benne növekvő magzat hagyott. Hiába kerestem őt, nem leltem. Olyan mintha az illata blokkolva lenne.

Miért ment el? Miért hagyott itt? Azt hittem a szerelem mindennél erősebb.. De már ott elrontottam amikor én is jelölést hagytam a nyakán Yoongiéval együtt.
Apropó Yoongi. Ő elment, vissza Jiminhez, aki mint kiderült terhes.. Most Yoongi vele van. Szemmel láthatóan boldogok.

Esti kávémat szürcsölve, leültem a szokásos helyemre, hogy elvégezzem adminisztratív papírmunkámat, mely az orvosi hivatással jár.
Orromat ismerős, csokis illat csapta meg, keveredve az étcsokis naranccsal. Hmm miért ilyen ismerős?

Kopogásra lettem figyelmes, majd az ajtóhoz is léptem. Kinyitva a falapot, kikerekedett szemekkel vélem felfedezni, hogy omegám néz velem szemet. Pocakja már kerekded, ami nagyon édessé teszi.
-Szia Jungkook. - Tekint rám. - Jó rég volt. - Jön be az ajtón.
-Szia Tae. Hol voltál eddig? - Hangom kimért, ámbár szigorú. Olyan könnyelműen veszi az egészet, hogy az már nekem fáj.
-Megismertem valakiket. Jelenleg velük élek. Igazából azért tértem vissza, hogy elmondjam; egy hónap múlva érkezik a gyermekünk. Ha esetleg szeretnél ott lenni amikor világra hozom, feltétlenül gyere el. Itt a cím. - Nyújt a kezembe egy kisebb cetlit. Majd intve egyet kilép az ajtón.

Gyorsan cselekszem, karjára fogok, s magam felé rántom. Szemébe nézve ugyan úgy látom az elveszett csillagokat, melyek csak nekem lehetnek rendeltetve. Arcához hajolok, szánk vészesen közel kerül egymáshoz, már-már egymás oxigénjét szívjuk be.
-Ne... - Érinti kezét ajkam elé.
-Miért nem Taehyung? Tudom hogy te is szeretnéd. Érzem az illatodon...-Suttogom.
-Akkor se. Na szia. - Hangja furcsán cseng, majd az udvarra érve, beszáll valaki autójába, ami el is hajt.

Valami nem stimmel... Miért viselkedett így? Lehetséges, hogy? Lehet, hogy már nem szeret?

Taehyung szemszögéből:

Ez hosszú volt..Azt hittem a szívem majd kiugrik a helyéről, ahogy ajkát az enyémhez közelítette. De nem tehettem meg. Mi már nem vagyunk egy pár, lélekben. Ha igazán szeretek valakit, azt addig keresem,még ténylegesen meg nem találom. De ő nem így tett. Az illatomra hivatkozva keresett, amit ösztönből tett. Nem érzésekkel...De lehet tévedek..és remélem is.

Négy hónap telt el azóta, hogy nem találkoztunk. Én minden egyes áldott nap vártam, hogy vagy ő, vagy Yoongi betoppan és elmondják mennyire szeretnek és sajnálnak mindent. De nem így lett. Mindketten hoztak egy döntést. Főleg Yoongi. Megállapodott egy másik omegánál. De jól van, rendben van ez..

-Kincsem, minden rendben? -Zökkent ki a gondolkodásomból Bogum, míg leparkolunk egy gyorsétterem előtt. Kezét az enyémre helyezi, s mélyen a szemembe, egészen a lelkemig hatol.

-Persze minden rendben..csak éhes már a baba. Nagyon rugdos. -Nevetek kínosan. -Nézd csak! -Teszem a kezét pocakomra, mikor a kicsikém egy nagyot rúg. Elmosolyodom.

-Bárcsak én lehetnék az apja. -Mondja szomorúan. Elhúzom a számat, majd arra az időkre gondolok, amikor még Jungkook érintett így, és mindig elmondta mennyire szereti a babát. De ez már a múlt.

-Mikor fogsz belém szeretni Taehyung? -Hajol hozzám közelebb. Hangja keserűen cseng. Bogumot már kiskorom óta ismerem. Ő volt a másik felem, amikor nem Yoongival és Jungkokkal voltam. Anyukája és apukája a boszorkány, így értelem szerűen ő is az. Szerencsém volt, hogy segítettek nekem, most az utóbbi időkbe. Beleláthattam a két alfa fejébe. Mindent láttam és tudtam róluk. Vagyis csak azokat amiket Bogum elmondott.

De az, hogy mikor fogok belé szeretni? Talán soha.

-Tudod, hogy ez bonyolult. -Nézek rá.

-Tudom, de várni fogok rád, akár a végzetekig is. -Mosolyog rám, majd szorosan átölel. Ekkor hirtelen kopogást hallok meg. Felnézek egy pillanatra, és két vörösen világító szempárral nézek farkasszemet, aki nem más mint Jungkook...Hogy került ide?

Sziasztok! Meghoztam a folytatást.