Yoongi szemszögéből:

-Szeretlek.. - Visszhangzott a fülemben eme szó, mely szívem mélyén már rég elveszett értéket képviselt. Csak feküdtem az úttest közepén, az autók többsége dudált, vagy szitkozódva kikerült. De őszintén? Nem érdekelt.
Sőt annak örültem volna a legjobban, ha valamelyik halálra gázol. Túl nagy az üresség. Túl nagy ez a fájdalom. Nem bírom tovább.
Jimin. Hmm nem is tudom mit mondjak rá. Igazából nem szeretem. Csak annyi az egész, hogy nála én lehetek az egyetlen..
Jó érzés, hogy csak én uralhatom picinyke testét, szerelmét..

De elég volt. Nem érdekel már az sem. Képtelen vagyok tovább hazudni magamnak. Pontosan akkor jöttem rá, hogy mi is az igazság, amikor Jungkook birtokló íriszeibe néztem. Csak úgy folyt belőle a dominancia. "Ő az enyém, csak rá se nézz, hiszen ellökted magadtól"

Igaza is volt, teljes mértékben. De engem is megérthettek volna, hogy akkor mit miért tettem. Senki nem vette észre, hogy szenvedem ebben a kapcsolatban? Már ha nevezhetném ezt annak. Bár mindnyájan tudtok, hogy ebből nem lehet, de akkor is belementünk. Mint valami szadista játékba.

Gondolatmenetemből Taehyung élesen mély hangja zökkentett ki, ahogy rohant felém, kétségbeesett arcáról levehető volt fájdalommal kísért szeretet, akár a szánalom. Néztem közeledő alakját, fel sem bírtam fogni a történteket, csak tudtam, hogy ő az a személy, akiért a csillagokat is lehoznám. Szívem oly' gyorsan zakatolt, mellkasom üregében, ahogy lágy érintése simogatta a lelkemet, akár az eufóriába veszett álom.

Elmosolyodtam, ahogy segített nekem felkelni, és szoroson átölelt, mint akinek egy félve őrzött kincsét rabolták el. Sosem láttam még így csillogni gyönyörű szemeit. Csak nézte az enyémet, miközben, azt mondogatta. "Te butus, tudod mennyire megijesztettél" .

De én képtelen voltam megszólalni, csak éreztem, ahogy minden porcikám elernyed, majd aztán fogalmam sincs mi történhetett.

Taehyung szemszögéből:

Szorosan fogtam két kezem közé, teste olyan kihűlt volt, hogy még én is kezdtem fázni az érintésétől.

-Hyung kérlek ilyet többet ne csinálj - Suttogtam, mire Jungkooknak sikerült utol érnie. Zilált volt a hangvétele, haja kócos, szétálltak a szálak. Szegény még mindig az orgazmus hatása alatt volt. De ahogy meglátta a bétát ájultan, egyből a hátára kapta és cipelni kezdte.

-Lehet ennél rosszabb az egész? -Kérdezte, s lágyan megsimította az arcomat. Szeme, ahogy az enyémmel találkozott, teljesen belém fagyott a dominancia. "-Azért remélem, máskor nem futsz, csak így el!" Szólalt meg belső alfája, mitől szinte egyből bólogatni kezdtem.

Őszintén ez egy kicsit most meglepett, de próbáltam Yoongira koncentrálni. Az volt a legfontosabb, hogy ő jó legyen.

Amint beértünk a kórházba, Jungkook megvizsgálta, majd adott neki infúziót, meg a szükséges dolgokat.

-Most én elmegyek, mert egy fontos esethez hívtak. Addig szívem te itt maradhatsz, de nincs semmi nyúlkálódás! -Nézett rám halál komolyan, majd egy csókot nyomott a számra, és el is ment.

Leültem Hyungom mellé, majd mesélni kezdtem. Vagyis inkább kérdéseket tettem fel.

-Miért hagytál el, egy másik omega miatt? -kérdeztem, de miután tudatosult bennem, hogy úgy sem fogok kapni választ, így inkább felálltam és elakartam menni, de kezemre fogott, és magára rántott.

Szánk nagyon közel volt egymáshoz, már-már arra suttogott.

-Mert szeretlek, és csak én akartalak birtokolni, de úgy láttam, hogy neked jobb Jungkook. -nézett rám, de én csak megráztam a fejemet.

-Nekem az a jó, ha mindketten velem vagytok. -Suttogtam, miközben íriszeibe néztem, melyek vággyal telien égtek.

Ajkát az enyémhez érintette, perzselve köztünk a levegőt. Óvatosan mozgatni kezdte puhaságát, miközben a hátamat círogatta.

Ekkor nyílt az ajtó. Hirtelen hátra fordultam, és Jungkook összetört tekintetével néztem farkasszemet. Te jó isten. Ennek nem így kéne lennie..

Sziasztok!

Tudom, tudom egy kicsit késve, de meghoztam a folytatást. Sajnos csak most volt időm, és lelki energiám is írni. Még egyszer elnézést. Igyekszem a folytatással. További szép napot mindenkinek! :))