Taehyung szemszögéből:

Nagyot ásítva pillantottam a mellettem heverészőre, aki érzéki szempárral bámulta a tévé kijelzőjét, ahol egy szerelmi szál próbált kibontakozni, némi fájdalmas pillanatokkal megfűszerezve. Elnevettem magam, ahogy a fiatalabb káromkodni kezdett, durván szidva a szereplőket. Olyan meghittnek éreztem, ahogy közben meleg teste az enyémet öleli. Annyira élveztem, mégis hiányoltam Yoongit. Már hetek óta eljárkálgat itthonról, ráadásul teljesen elhidegült tőlem.
Ahogy rá gondoltam, csak erősödött bennem ez az érzés. Sőt valamelyest a fájdalom töredékével is keveredett. Mintha a szívemet facsarták volna, úgy kaptam a mellkasomhoz, mely oly' mértékben szorított, hogy menten levegőért kezdtem kapkodni.

Jungkook egyből rám kapta a tekintetét, ijedten nézve, majd óvatosan fektetett el az ágyon. Ajkát az enyémhez nyomta, mélyen juttatva levegőt a tüdőmbe, ami úgy fájt, hogy még csak megszólalni sem lettem volna képes, nem hogy levegőt venni.

A fiatalabb elhajolt tőlem, de ahogy ezt megtette, akkora fájdalom hasított a nyakam jobb felébe, hogy sírásba törtem ki, majd éreztem, ahogy a testem elgyengül, majd végül le is hunytam a szememet.

Pontosan tudtam mi ez. Rettentően fájt a tudat, hogy pont én élem ezt át.

Sajnálom Yoongi, hogy már képtelen vagy szeretni engem...

Jungkook szemszögéből:

Még csak felfogni se tudtam, ami a szemem előtt történt. Taehyung nyakán az egyik jelölés, teljesen feketévé változott, ami még engem is megrémisztett.

Tudtam mi történik, de nem voltam képes hinni az egésznek. Vajon mennyi fájdalom lehet most Taehyungba?

Gyere csak haza Yoongi Hyung. Úgy megnyúzlak, hogy könyörögni fogsz az életedért.

Majd nem gondolkoztam többet. Szorosan bebújtam Taehyung mellé, aki mélyen aludt, néha megrászkódott aprócska teste.

Ahogy őt figyeltem, akkora lelkiismeret furdalásom lett, hogy az talán még jobban fájhatott mint Taehyungnak. Annyira tudtam, hogy valami úgy is lesz. Én megmondtam Yoonginak. De ő rohadtul nem hallgatott rám, ráadásul el is baszta az egészet. Pedig, hogy meg volt róla győződve, hogy minden a legnagyobb rendben lesz. Hát mondhatom, kurvára.

Fülemet, a zár nyitódásának a hangja csapta meg. Egyből fel is pattantam, majd a leggyorsabban rohantam ki az előszobába ahol Yoongi állt. Arca kábult volt, míg saját maga a szex szagától bűzlött. Elfintorodtam, majd meg is szólaltam.

-Gusztustalan vagy Hyung. Mondd csak, miért nem maradtál a szeretődnél, hmm? -Néztem rá. Ajkam közül csak is a gúny volt kivehető. Kezeim ökölbe szorultak, de nem tettem semmit.

-Nem jöhetsz be a szobába. Nem engedem, hogy többet Taehyung közelébe menj. Most miattad van rosszul, te áruló! -Minden egyes szavamat köptem feléje. Majd sarkon fordultam, hogy visszaballagjak Taehyunghoz, ha nem rántott volna vissza az idősebb.

-Én szerelmes vagyok. Próbáltam elnyomni, de olyan mértékű szenvedélyt váltott ki belőlem, amit még sosem éreztem. Szeretem Jimint. -Suttogta. Izmaim megfeszültek és egy akkora pofont levágtam neki, hogy azt még a fal is megirigyelhette volna.

Ekkor hatalmas kiabálásra figyeltem fel. majd szívembe is belehasított a fájdalom. Egyből szerelmemhez siettem, aki az ágyon ült, hasát fogva sírt. Annyira fájdalmas festményt ábrázolt.

-Fáj, nagy fáj -Kiáltotta, meg-meg akadó lélegzetvétellel. Én meg nyeltem egy nagyot. Remélem nincs baja a babáknak...

Sziasztok!

Meghoztam a folytatást. Ne haragudjatok, hogy ilyen későn. Mindenkinek szép estét!