Nyűgösen túrt bele presszókávéhoz hasonlítható fekete színű hajába.
Fáradt volt ,képtelen volt a további mozdulat sorokra.
A betegség rossz parazitaként az utolsó engergia tartalékait is bekebelezte.
Egyetlen ember volt, aki valamelyest fel tudta tölteni,a legjobb barátja Park Jimin.
Mindennap eljött a fiúhoz,elhozva a házifeladatok és az órai munkákat melyekről lemaradt. Fél éve,hogy ezt a szokást Jimin beépítette a napi teendői közé.
Szerencse,hogy szomszédok voltak,nem kellett sokat gyalogolnia.
Ennek hatására a fiú néha Yoonginál aludt,aminek mind a ketten nagyon örültek.
Sajnáltukra ritkán adatott meg ez a lehetőség ,Yoongi betegsége miatt nem sokszor volt annyi ereje ,hogy beszélgetni vagy játszani tudjon Jiminnel.
Tizenkilenc évesen az ember nem ilyen életformára vágyik.
De a betegség nem válogat ,ezt ő nagyon jól tudta.
A influenzaszerű tünetekhez és a mérhetetlen fáradékonysághoz hozzá szokott.
De nehezen tudta elfogadni,hogy napjai vannak hátra.
Sírni már nem tudott ,hiszen azt megtette mikor elmondták neki a kórt. Napokig folytatta, míg végül könnycsatornái elapadtak.
Azóta nem mozdulhatott ki a házból,anyja óvó tekintete mindenhova követte.
Neha napján ,ha éppen boltba ment ,Yoongi kimászott a tetőre nagy nehézségek árán.

Kopogás hallatszott ajtaja felől. Magára erőltetett egy hamis mosolyt ,és felülve halkan invitálta be az érkezőt.

- Szia Suga ! - nyitott be a mindig jó kedvű Jimin.

Neki fogalma sem volt barátja állapotáról ,mindig azt mondták neki,hogy Yoonginak csak rossz az immunrendszere ezért betegeskedik.

A Suga név honnan jött ? Jimin adta a fiúnak,hófehér,sápadtan csillogó porcelán bőre miatt.

- Jimin - bicentett. - Mesélj mi volt ma ?

- Nézd mindenki nagyon hiányol ,ezért csináltunk neked egy ilyet ! - tolta óvatosan Yoongi felè a fotóalbumot.

Az albumban mindenkiről volt egy fotó ,egy kis szöveg és egy újabb kép amin Yoongival voltak.
Yoongi az osztály főkolomposa volt,mindenki szerette. Igazán jó és összetartó osztályközösséget tudhattak maguknak.

Yoongi szemében könnyek gyülekeztek ,annyi idő után újra tudott volna sírni. De nem akart,Jiminnel szerette volna kihasználni az időt ,ami még a rendelkezésére áll.

- Add át mindenkinek,hogy köszönöm szépen ! - mondta ,majd sűrű bocsánatkérés közepette lefeküdt. Nem bírta tovább tartani magát ,pedig alig telt el pár perc.
Érezte,hogy nincs sok hátra neki a földi létből.

Jimin alig hallhatóan dúdolva kezdte le fénymásolni az anyagot. Mikor kész volt elővette Yoongi mappáit és szépen sorba rendezte őket ,beillesztve a lapokat a megfelelő helyekre. Yoongi hálásan figyelte a fiút ,sokat jelentett neki. Szerette.

- Nem jössz be mellém ? - emelte fel a takarót ,megmutatva Jiminnek a helyet.

- Ezer örömmel ! - vidult fel Jimin,majd már be is kuckózta magát Yoongi mellé.

Átölelve húzta magához a legközelebb a kisebbik fiú hideg testét. Imádta érezni ahogyan dobog a szíve és gyorsabban veszi a levegőt közelsége hatására.

- Yoongi - nézett fel a fiú sápadt arcára - mikor jössz vissza a suliba ? - dünnyögte az idősebb nyakhajlatába.

- Nem tudom Jimin,de hidd el mielőbb szeretnék ! - erőltetett egy görbületet ajkaira.

Fájt neki,hogy hazudnia kell Jiminnek,de miatta tette,hogy ne legyen olyan gyötrelmes neki. Ez az ő döntése volt,hogyha meghal Jimin rá haragudjon ,ne másra.
Mert akkor még nem tudták,hogy Yoonginak ezek az utolsó napjai.

2018.10.31.

✱ ✱ ✱ ✱ ✱ ✱
Remélem tetszett!
Véleményeket szívesen veszek!
Ha tetszett ,nyugodtan hagyj nyomot!
A hibákért elnézést kérek!
Köszönöm az olvasást !
🖤