Egyenes háttal, egy pezsgőspoharat szorongatva ült az asztalnál. Victoria Noel mellett foglalt helyet. A kísérője pedig bárgyú mosollyal az arcán a fal mellé, a többi őrhöz sétált, és tőlük távolságot tartva, halál nyugodtsággal rágyújtott egy cigarettára. Nikolt nem zavarta, hogy Noel nem vele foglalkozik, de tudta, hogy amint vége az ünnepségnek, minimum még egy lila folttal gazdagodik az arca. Victoria feltett neki pár kérdést, amire az idegesség miatt csak dadogással tudott válaszolni. Noel végül átvette tőle a szót, viszont úgy tűnt, hogy Victoriát a két fia közül Jamie érdekelte jobban.

Nikol idegességében mert még magának a salátából, és a helyzet ellenére el kellett ismernie, hogy igen finom ételeket tálaltak fel. Mondjuk ebbe lehet az is közrejátszott, hogy napok óta nem evett semmit.

- Ne tömd így a fejed! Még félrenyelsz! – Mordult rá Noel.

Marhahússal teli szájjal a férfi felé fordult. Noel szemöldöke között mély barázda húzódott, amit a terem fényei csak még jobban kihangsúlyoztak.

- De finom. – Csámcsogott Nikol, ügyelve arra, hogy minden a szájában maradjon.

Noel szúrós tekintettel figyelte. Olyan erősen préselte össze az állkapcsát, hogy kidudorodott rajta az egyik izom. Dühösen sóhajtva elfordította a fejét, Nikol pedig visszatért az evéshez. Úgy döntött, hogy ha már úgy sem tud mit csinálni, kiélvezi a lehetőséget.

- Nagyon szépen megrendezted az egészet. – Csípte el Sofia mézédes hangját.

A szeme sarkából Noelre pillantott, aki azonnal kihúzta magát, és megigazította a nyakkendőjét.

- Hát, izé... – Megköszörülte a torkát. – Köszönöm. Igyekeztem.

Sofia felnevetett. Nikol Noel méretes felsőteste miatt, ami mindenkit kitakart, csak a hangját hallotta.

- Igazat kell, adjak, Sofiának. – Helyeselt Victoria. Nikol kilesett Noel válla mögül. – Kitettél magadért.

Nikol elképzelte, ahogy a férfi könnybe lábad a meghatódottságtól, de gyorsan rájött, hogy a Noel féle bűnözők nem sírnak.

Noel mellkasa szinte már dagadt a büszkeségtől, de igyekezett leplezni.

- Jamie csakis a legjobbat érdemli. – Mosolygott.

- Hát... – Victoria a pezsgőspohárért nyúlt, és beleivott. – Ez azért attól távol van.

Nikol azonnal a tányérjára szegezte a tekintetét. Félrenyelt, és köhögni kezdett.

- Ugyan, Victoria, miről beszélsz?! – Legyintett Sofia, és kedvesen Noel felé fordult. – Nekem nagyon tetszik, amit csináltál! Biztos nagyon nagy munka áll mögötte.

- Aha... – Motyogott kedvetlenül Noel.

- Nekem is tetszik, öcsi. Király parti. – Hajolt mellé Jamie, és biztatóan megveregette a vállát.

Noel magára erőltetett egy mosolyt, majd miután egy húzásra leöntötte a torkán a pezsgőt, felkelt.

- Ha megbocsájtotok.

Nikol nem mert felnézni a táljából, amíg Noel el nem hagyta a termet.

A szeme sarkából az idős hölgyre nézett, aki unottan felsóhajtott. Jamie morcosan odahajolt hozzá.

- Ne csináld a műsort, anya! Legalább ezt az estét bírd ki.

Victoria a férfi felé fordult, Nikol pedig úgy érezte, hogy pár perc múlva vér fog folyni.

- Nem veled van a bajom, Jamie drágám. – Victoria megsimította a férfi állvonalát. – De tudnia kell, hogy a cselekedeteinek következményei vannak.

- Anya, az már vagy két éve történt! És hála neked, leülte a tíz hónapot!

Victoria felsóhajtott, a kezével pedig csöndre intette a férfit.

- Egy éve, és hat hónapja történt. – Az ölébe simította a szalvétát, majd a pezsgőspohárért nyúlt. Beleivott. – És úgy tűnik, hogy nem tanult semmit.

Nikol hátán végigfutott a hideg. El se akarta képzelni, hogy miért ült Noel börtönben. Gyorsan mert magának a salátából. Közben valaki leült mellé.

- Niki! – Sofia volt. Kedvesen megsimogatta Nikol vállát. – Hogy érzed magad?

Nikol tekintete a nő mosolyára siklott.

- Jól. – Igyekezett minél előbb lenyelni a salátát.

- Nagyon tetszik a ruhád. Csini. – Folytatta a nő.

Nikol elhúzta a száját.

- Köszönöm. Noel vette.

Sofia tekintete felcsillant, és kíváncsian felé fordult.

- Nagyon jól áll! Még a színe is illik hozzád! – A ruha buggyos váll részéért nyúlt, és az ujjai közé csippentette. – Ez selyem?

- Fogalmam sincs. Nem voltam ott, amikor megvette. – Nikol hasa összeszorult az emlékre, amikor Noel a ruhába erőltette.

- Meglepetés volt? Ez de aranyos. – Csillant fel a nő szeme.

Nikol nevetve megcsóválta a fejét, és beleszürcsölt a pezsgőbe.

- Dehogy volt meglepetés. Kidobálta a ruháim, és vett helyettük másikat.

Sofia olyan hangot hallatott, mint aki félrenyelt.

- Komolyan? – Vigyorgott, a fejét csóválva. – Mondjuk ez eléggé jellemző rá. Miért vagy vele egyáltalán együtt?

Nikol lehajtotta a fejét. Nem tudta, hogy mennyit mondhat.

Hát, nem önszántamból...

- Miért utálja mindenki? – Suttogott, nehogy illetlen fülekbe jusson a kérdést.

Sofia röhögve vállat vont.

- Fogalmam sincs. Összesen háromszor találkoztam vele. – Aztán mint aki egy féltve őrzött titkot készül megoldani, közelebb hajol. – Jamie azt mondta, azért mert két éve nagyon sok kokain veszett oda miatta. Vagyis Graham miatt, de Noel tehet róla.

- Kokain? – Köhögött tágra nyílt szemekkel Nikol.

- Ja, Noel azzal is foglalkozik. Meg fegyverekkel. Asszem. – Sofia felvonta a szemöldökét. – Nem is tudtad?

Nikol érezte, ahogy kifut a vér az arcából. Azt hitte, Noel viccel, amikor megemlítette, hogy drogbáró.

- Még egyszer sem említette...

- Ó, akkor ne mondd el neki, hogy tőlem tudod. – Kuncogott Sofia.

- Lakat a számon.

A nő szeme felragyogott, és az asztalra könyökölt.

- Mit szólnál hozzá, ha holnapután elmennénk vásárolni?

Nikol elmosolyodott. Örült volna, ha annyi idő után végre kiteheti a lábát az utcára.

- Jó lenne. – Aztán lehervadt a mosoly az arcáról. – Mondjuk nem tudom, hogy Noel mit szólna hozzá.

- Ugyan. – Legyintett Sofia. – Nem tilthatja meg neked, hogy vásárolj. Főleg nem, ha ilyen szép ruhát vett neked.

- Nem csak az... Tökre le vagyok égve. – Nevetett kínosan Nikol, és megvakarta a tarkóját.

- Noel a pasid, és le vagy égve? Viccelsz? A pasidként kötelessége odaadnia neked a bankkártyáját! – Emelte fel a hangját Sofia. – Főleg úgy, hogy biztos sokat keres a drogbizniszből.

Nikol megvonta a vállát.

- Na, mit szólsz? – Kérdezte a nő.

Nem volt ideje válaszolni, mert egy vaskos kéz landolt köztük az asztalra.

Nikol felnézett, és meghűlt benne a vér. Sofia ellenben inkább tűnt morcosnak. Magára öltött egy kedves mosolyt, de a szemei szikrát szórtak.

- Noel. – Szólalt meg mézédes hangon. – Nem látod, hogy épp beszélgetünk?

Noel szúrós pillantást vetett rá, majd Nikolra. Nikol elkapta a tekintetét.

- Sofi kedves, a helyemen ülsz. – Cigaretta szag áradt belőle.

- Észrevettem. – Válaszolt csípősen a nő. – Mi lenne, ha beszélgetnél kicsit Jamie-vel? Úgy is keveset látjátok egymást.

Nikol nem mert felnézni. Érezte magán Noel tekintetét, és mindent megtett, hogy elkerülje a szemkontaktust. Még a nyakát is behúzta.

A férfi megadóan felsóhajtott.

- Igazad van. – Aztán Nikol felé fordult, lehajolt, és nyomott egy puszit az arcára. – Szólj, ha végeztetek.

Sofia elégedetten kihúzta magát, és széles mosolyra húzta telt ajkait.

- Rendben van. – Majd Noel után szólt. – Ja, és hétfőn elmegyünk Nikollal shoppingolni!

Nikol félve a férfire pillantott. Arra számított, hogy Noel azonnal kiborul, de csak szelíden elmosolyodott.

- Felőlem rendben. – Aztán Nikolra pillantott. – Majd adok kölcsön.

Nikol mosolyt erőltetett az arcára.

- Köszi. – Motyogta. Abba már bele se akart gondolni, hogy mivel kell majd visszafizetnie a kölcsön adatott pénzt.

Sofia oldalba bökte.

- Én mondtam. – Kacsintott.

- Köszi. – Ismételte bizonytalan mosollyal Nikol.

- Igazán nincs mit! – Vigyorgott Sofia. – Visszatérve Noelre...

Noel feszülten leült Jamie mellé. A válla fölött visszapillantott Nikolra. Sofia épp mondott neki valamit, amin nagyon nevetett. Akaratlanul is el kellett ismernie, hogy amikor nem erőlteti, elragadó mosolya van. Inkább elkapta a tekintetét.

- Öcsi! – Köszöntötte Jamie. – Üdvözöllek az asztal ezen oldalán.

- Sofia mondta, hogy beszélgessünk. – Dörmögte kedvetlenül.

Jamie felnevetett.

- Miatta ne aggódj. Ismered, milyen. És különben is, kell a kis barátnődnek egy barát. Olyan esetlennek tűnik.

Noel felhorkant.

- Az is. – Aztán a bátyjára pillantott. – Öhm, Jamie...

- Igen?

- Majd szeretnék kérdezni valamit. – Izzadni kezdett.

- Kérdezz nyugodtan.

Noel a szeme sarkából az anyjára pillantott. Victoria rá se hederített. Francisnek magyarázott valamit, aki széles mosollyal bólogatott. Utálta azt a talpnyaló kutyát. Úgy viselkedett, mintha a család tagja lenne.

- Nem itt. – Megvakarta a tarkóját. – Majd négyszemközt.

Jamie vállat vont.

- Rendben. És, hogy megy a meló?

Noel elhúzta a száját. Egy villát piszkálgatott.

- Nem valami jól... Beszélhetnénk inkább valami másról?

- Persze. – Jamie a vállára tette a kezét. – De ha bármiben segítségre van szükséged, nyugodtan szólj. Ismered az embereim, sok mindenre képesek.

- Ja, tudom, csak... Nem akarom megint elcseszni. – Lopva Victoriára pillantott. És szeretném, hogy végre büszke legyen rám...

Jamie töltött magának a pezsgőből.

- Nem szégyen segítséget kérni. – Vonta fel a szemöldökét. Aztán megemelte a poharat. – Cheers.

Noel figyelte, ahogy Jamie lehajtja a pezsgőt, aztán megtörli a száját.

- Jó, akkor mesélj. – Ismerős vigyor ült az arcára. – Milyen az ágyban?

- Nikol? – Noel a válla fölött a lányra pillantott.

- Aha.

- Pont ezzel kapcsolatban akartam kérdezni. – Megvakarta a tarkóját. – De még nem feküdtünk le.

- Nem is baj. – Vigyorgott Jamie. – Nem jó elsietni.

Noel Nikol arcát figyelte. Szokatlanul piros volt.

- Mondjuk végre szereznél tapasztalatot egy igazi nővel.

- Fatima is igazi volt. – Morogta kelletlenül Noel.

Nikol kezdte megérezni a pezsgő hatását. Picit szédelgett, és mindent viccesnek talált.

- És, milyen az ágyban? – Csillant fel Sofia szeme.

Nikol megdörzsölte az állát.

- Hát, elég csöndes. Általában a hátán alszik, és szuszog. Ja, és nem visel mást, csak egy alsónadrágot.

Sofia felröhögött.

- Nem úgy értettem, hanem tudod...

- Ó! Úgy nem tudom. – Nikol elröhögte magát, és a szemét forgatva beleivott a pohárba. – Egyszer láttam a slongját, nekem annyi elég is volt.

- Nem az a lényeg, hogy hogy néz ki, hanem hogy mire képes. – Nevetett Sofia.

- Őszintén nem érdekel a férfiak azon része. – Motyogta Nikol.

Noel majdnem félrenyelte a pezsgőt.

- Terhes?! – Köhögött.

- Valószínűleg, igen. – Bólogatott büszkén Jamie.

- Részvétem. – Noel megtörölte egy szalvétával a száját.

- Már egy ideje próbálkozunk.

- Aha... Anyának azért ne mondd el. Nem akarom azt hallgatni, hogy nekem mikor lesz.

Jamie megpaskolta Noel hátát.

– Ne aggódj, te még ezzel ráérsz.

- Tudod, hogy nem szeretem a gyerekeket.

- Pedig remek nagybácsi lennél. – Kuncogott.

Noel elgondolkodott. Ahogy állnak a dolgok, az se biztos, hogy megtartom Nikolt.

- Persze... – Csóválta a fejét. A szájához emelte a pezsgős poharat, amikor valaki a vállára csapott. Sofia volt az. Ahogy áthajolt rajta, Noel megérezte a melleit.

- Jamie, gyere táncolni. – Érződött a hangján hogy picit sokat ivott.

Jamie Noelre pillantott, aztán elmosolyodott, és felkelt.

- Hív a kötelesség. – Noel még épp elcsípte, ahogy a bátyja Sofiát dorgálja. – Ne igyál ennyit, tudod, hogy nem tesz jót a babának.

Figyelte, ahogy a tömegbe sétálnak, aztán Nikolra pillantott. A lány egy kést forgatott az asztalon.

Felsóhajtott, és odasétált hozzá. Leült mellé, és behúzta a széket.

Nikol megfeszült, és kiejtette a kezéből az evőeszközt.

- Hogy vagy? – Dünnyögte Noel.

- Jól... – Jött a halk válasz.

- Az jó.

Beállt közéjük a csönd.

Nikolnak semmi kedve nem volt társalogni, főleg nem Noellel. Figyelte, ahogy a férfi megigazítja a nyakkendőjét, aztán alaposan szemügyre vesz egy poharat. Annyit evett, hogy megfájdult a hasa. Noel a combjára csúsztatta a kezét, és megsimogatta.

- Hé, van kedved táncolni? – Kérdezte, szelíden mosolyogva.

Nikol lesöpörte a kezét, és távolabb húzódott a széken.

- Nincs. – Csúszott ki a száján.

Noel elröhögte magát, és felkelt.

- Na, gyere. – Hívta.

Nikol kelletlenül kitolta a székét. Ahogy talpra állt, megszédült. Noel karjába kapaszkodott, nehogy elessen.

- Hoppá! – Noel átkarolta a derekát, ami cseppet sem tetszett neki. – Biztos jól vagy?

- Igen. – Morogta Nikol, és eltolta magától a férfit. – Csak túl sokat ittam.

- Ohhh... – Noel átkarolta. – Akkor lehet, hogy tényleg nem kéne táncolnod.

Nikol a szemét forgatva felsóhajtott. Noel közelsége csak rájátszott a rosszullétére.

Az ismeretlen arcok elmosódtak körülötte. A zene eltompult, Noel alakja elhomályosodott. Hirtelen nagyon nehéznek érezte a fejét. Botladozva követte a férfi lépéseit, néha talán még a lábára is rátaposott. Noel beszélt hozzá, egyszer pedig határozottan magához húzta, de nem igazán volt ereje figyelni arra, hogy mi történik. Néha azon kapta magát, hogy nevet, de maga se tudta, hogy min. Csak sodródott az árral. Egyszer még a táncparketten voltak, a következő pillanatban pedig már Noel karjának dőlve, botladozva haladt a hálószoba felé. A puha párnák szinte magukba temették, és már aludt is.

Noel még kis ideig figyelte, ahogy Nikol nyitott szájjal, a hátán fekve hortyog. Aztán becsukta az ajtót, és egyedül visszatért a partira. Körülnézett. Jamie-ék a parketten lassúztak, Victoria pedig az asztalnál ült, és a száját törölgetve magyarázott valamit Francisnek. A férfi közben újra rágyújtott.

Noel elhúzta a száját. Az anyjához sétált, és kedvetlenül leült mellé.

- Nem beszél. – Fújta ki az orrán a füstöt Francis. Noel visszatartotta a lélegzetét – Makacs egy kandúr, de már nem maradt sok élete.

- Azért egyet hagyjál neki. – Sóhajtott unottan Victoria, kecsesen az ajkához emelve a cigaretta szipkát.

Noel szívesen bekapcsolódott volna a beszélgetésbe. Figyelte, ahogy a bátyja, és Sofia kitáncikál a tömegből, és az asztalhoz sétálnak. Sofia előre hajolt, és vett egy csokigolyót az asztalról.

- Hétfőn elmegyünk Nikollal shoppingolni. – Nézett egyenesen Victoria szemébe, miközben félbeharapta az édességet.

Noel összepréselte az állkapcsát. Tudta, hogy mit csinál a nő. Az anyja előtt ugyanis nem akart nemet mondani.

- Az a helyzet, Sofia, hogy nekem akkor tárgyalásom lesz. – Lopva Victoriára pillantott, aki unottan lekopogtatta a cigaretta pernyét. – És nem akarom egyedül elengedni.

- Miért, attól félsz, hogy elrabolják? – Vonta fel a szemöldökét Sofia.

- Nem arról van szó. – Sóhajtott feszülten Noel, és előre hajolt.

- Francis majd elkíséri. – Szólalt meg Victoria, anélkül, hogy a fiára nézett volna. – Megbízható, a legjobb emberem. Tapasztalt, a kenőkések területén is. Igaz?

Noelben meghűlt a vér.

Francis felpillantott a cigarettáról, és bárgyún mosolyogva Victoria mellé hajolt.

- Tessék?

- Hétfőn elkíséred Nikolt. Kell mellé valaki, mivel Noelnek tárgyalása lesz. – Aztán savanyúan hozzátette. – Csak vigyázz, mert a kis hölgy szúr.

Francis elvigyorodott, és felegyenesedett. Nem zavarta Noel szikrázó tekintete.

- Oké.

Noel igyekezett megtartani a hidegvérét. Úgy tűnt, Victoria tisztában van fele, hogy Nikol nem önszántából van itt, és nem örült volna, ha ennek az információnak híre menne.

- Szuper! – Csapta össze boldogan a tenyerét Sofia. – Akkor ezt meg is beszéltük. – Francisre pillantott. – Majd még kereslek a részletekkel kapcsolatban.

A fickó bólintott, aztán Noel mellé lépett.

- Odaadod majd a bankkártyád? – Kérdezte vigyorogva.

Noel a szeme sarkából rásandított. Legszívesebben kiütötte volna Francis eleve letört fogát.

- Álmodban. – Szűrte.

- Francis. – Szólt Victoria, és felkelt.

A fickó kihúzta magát, és kíváncsi tekintettel várta a következő parancsot.

Victoria körülnézett.

- Köszönöm, hogy itt lehettem. – Jamie-t nézte. – Boldog évfordulót, kedvesem, remek pár vagytok.

A kijelentésre Sofia kuncogva átölelte Jamie mellkasát.

- Most viszont mennünk kell. – Alig pillantott Noelre, aki azonnal felpattant.

- Kikísérlek titeket. – Ajánlotta fel.

- Nem kell, kitalálunk. – Intette le Victoria, majd szembefordult vele. – A kis vendégünk viszont itt marad. Néha majd nézzetek rá, hogy él-e még. Francis majd visszajön érte.

Noel csöndesen bólintott. Figyelte, ahogy az anyja még utoljára végig simít Sofia arcán, aztán a talpnyalóval a nyomában kisétál a teremből. Victoria távozásával kicsit megkönnyebbült, de el is szomorodott. Az arcára kiülhettek az érzelmek, mert Jamie bíztatóan hátba paskolta.

- Ügyes voltál, öcsi.

- Kösz. – Motyogta Noel.

Sofia elé lépett, és lelkesen bólogatott.

- Igen, nagyon jól éreztük magunkat.

- Miért, ti is mentek? – Nézett rá keserűen Noel.

- Nem, nem terveztünk. – Pislogott Sofia.

- Reggelig még maradunk. – Folytatta Jamie, és vigyorogva közelebb vonta magához a feleségét. – Utána van egy kis dolgunk.

Noel felvonta a szemöldökét.

- Akkor jó szórakozást. – Mondta. – Én itt leszek az asztalnál.

- Tényleg, Nikol hol van? – Nézett körül Jamie.

- Kidőlt. – Válaszolt kedvetlenül Noel. – Túl sokat ivott.

Eszébe jutott, hogy nem zárta be a szobaajtót. Elfogta az aggodalom. Nem lett volna szerencsés, ha meglép.

- Azt hiszem, ránézek, hogy jól van-e.

Jamie bólintott.

- Menj csak. – Azzal a karjánál fogva táncolni húzta Sofiát.

Noel hátat fordított, és sietve elhagyta a termet.

Nem tudta, hogy mire számítson. Lélekben már felkészült, hogy egy üres ágy várja, de Nikol ott hortyogott, ahol hagyta. Megkönnyebbülten felsóhajtott, és belépett a szobába. Megkerülte az ágyat, hogy betakarja. Nikol a hasán feküdt, a smink elkenődött a párnán, és az ajkain. Kifolyt a nyála, egy tincse pedig az arcára ragadt. Noel kis ideig figyelte. Fatima sose aludt így, a látvány mégis mosolyt csalt az arcára. Kivette a zsebéből az asztma sprét, és Nikol mellé, a párnára rakta. Vissza volt még két óra reggelig, és tudta, hogy nem őrködhet addig felette.

Nikol felhorkant, és mocorogni kezdett. Végre becsukta a száját, de maradt utána egy nagy nyálfolt a párnán. Noel még egyszer végignézett rajta, és miután megbizonyosodott róla, hogy Nikol nem fog megfulladni, kisétált a szobából. Kis ideig a kilincsen hagyta a tenyerét. Eljátszott a gondolattal, hogy nyitva hagyja az ajtót, de végül elfordította a kulcsot.

Visszatértem.