Mire betántorgott a szobába, már egy kicsit kijózanodott. Bevonszolta magát a fürdőbe, és leroskadt a wc elé. Próbálta meghányatni magát, hogy ne forogjon annyira körülötte a világ. Nem járt sikerrel. Noel közben hozott neki egy pohár vizet.

- Jól vagy?

Nikol felemelte a fejét a mosdókagylóról.

- Hogy néz ki? – Felsóhajtott. – Emlékeztess, hogy sose igyak többet ha veled vagyok...

Kivette Noel kezéből a poharat, és lehajtotta. Nem ismert magára. Mielőtt minden szar a nyakába borult, kerülte az alkoholt. Néha ivott fél pohárral, ha kifejezetten nehéz napja volt. Itt viszont már harmadszorra tapasztalt tudathasadást.

- Ja... Kicsit sokat ittál. – Ismerte be a férfi is. Leült Nikol mellé a földre, és megsimogatta a haját.

- Legközelebb szólj!

-...Oké.

Nikol felszedte magát a földről. A talpa sajgott, de nem foglalkozott vele. Kisétált a szobába, és a szekrényben kutakodott kényelmes ruhákért. Magához vette a selyempizsama alsó részét, meg egy pólót. Annyira elkenődött, hogy észre se vette, hogy a sajátja helyett Noel egyik pulóverét vette ki.

A kezében a ruhákkal visszasétált a fürdőszobába, és nyűgösen odaszólt a férfinek.

- Menj ki, fürdeni akarok. – Majd gyorsan hozzátette. – És nem, nem csatlakozhatsz hozzám!

- Ne is reménykedjek? – Sóhajtott Noel, miközben nehézkesen felkelt a szőnyegről.

Nikol megrázta a fejét.

- De mégis, talán kéne segítség, nehogy elcsússz...

- Jól vagyok! – Nikol a férfi mögé sétált, és kitolta a fürdőszobából. – Szia! – Azzal rácsapta az ajtót.

Ledobta a földre a ruhákat, és kihámozta magát az estélyiből.

Jól esett a bőrének a forró víz. Lassan vörösre sült, mire kikászálódott a kádból. Ügyelt rá, hogy ne csússzon el, és csurom vizesen előkeresett egy törülközőt. Maga köré csavarta, és a mosdóhoz csoszogott. A tükörben megállapította, hogy a smink elkenődött a szemén. Az orrán már gyógyulni kezdett a felszakadt bőr, de a foltjai még mindig csúnyán virítottak. Apró sminklemosó pamaccsal letisztította az arcát, és újra a tükörbe nézett. A szeme élénken csillogott, még véletlenül se olyasvalaki nézett vissza rá, aki retteg, hogy elrabolták. Lassan kezdett beletörődni, hogy ez lesz az élete. Egy szobába zárva, ahonnan csak akkor mehet ki, ha a majomnak eszébe jut, hogy ennie is kéne. Mélyet sóhajtott, és a hajába túrt. Még nem akart belenyugodni a helyzetbe. Megmosta a fogát. Belebújt a puha ruhákba, és csak azután vette észre, hogy nagy rá a pulóver. Egészen a térdéig ért, még a pizsi nadrágot is eltakarta. És meglepően puha volt az anyaga.

Kisétált a fürdőből, és akkor érezte csak meg, hogy a nyaka vizes maradt. Megtörölte a pulóver ujjával.

Noel az ágyon feküdt. Kivételesen egy melegítőt viselt, de a csípőjénél kikandikált az alsónadrágja. Ahogy meglátta Nikolt, az oldalára fordult, és megtámaszkodott a könyökén. Mosolyogva végigmérte.

- Csak pulcsi van rajtad?

Nikol a szemét forgatva felhúzta a hasáig a pulóvert. Aztán leengedte. Noel feszülten figyelte.

- Nyilván, mert melletted jó ötlet meztelennek lenni... – Mielőtt bemászott az ágyba, megállt a szélénél. – Te nem mész fürdeni?

- Reggel szoktam. – Válaszolt a férfi.

- Jó, azért fogat moshatnál...

- Azt is reggel szoktam.

- Noel! – Mordult rá Nikol.

- Jól van, na! – Noel kikászálódott az ágyból.

Nikol befeküdt a helyére. Megigazította a párnát a feje alatt, és lehunyta a szemét. Nem tudott elaludni, forgott körülötte a világ. Érezte, ahogy besüpped mellette a matrac. Megérezte Noel tenyerét a hasán. Ahogy a férfi közelebb húzta, kedvetlenül felmordult.

- Ne már, Noel! – Mire kinyitotta a szemét, Noel már fölé mászott.

- Na, Niki... – A férfi szeme csillogott. Elmosolyodott, ahogy kimondta a szavakat. – Ígértél nekem egy csókot.

- Fogkrémes a szád széle. – Dünnyögte unottan Nikol.

Noel összepréselte az ajkait, és az egyik kezével átdörzsölte az egész száját.

- Még mindig?

Nikol fészkelődni kezdett.

- Nem... – Megpróbálta eltolni a nehéz testet, de a férfi lefogta a kezeit.

- Most nincs semmilyen éles tárgy a közeledben, mi? – Noel egészen kárörvendőnek hangzott.

- Hagyjál! – A férfi ujjai a tenyerét szántották, aztán erősen a kezére markoltak.

Noel csöndben figyelte, ahogy a nő alatta fészkelődik. Valamiért mulattatta a látvány. Nikol hamar feladta. Kifújta a levegőt, és elengedte magát. Tényleg nem volt semmi a közelében, amivel megvédhetné magát. A szíve zakatolt. Aztán az eszébe jutott egy őrültség.

- Jó, feladom. – Látta a férfi arcára kiült meglepettséget.

- Tessék?

- Emlékszel, mik voltak a feltételeid? – Noel szorítása lazult a csuklóján. Kihasználta, és kihúzta a száraz ujjak szorításából a kezét. Átölelte a férfi nyakát, és a füléhez hajolt. – Egy csók, vagy akár le is szophatlak. – Idézte. Önkénytelenül is elmosolyodott, ahogy a férfi megfeszült a karjai között. – Nem foglak megcsókolni...

Visszadőlt a párnára, és kirívóan Noel szemébe nézett. A férfi úgy bámulta, mint aki nem akar hinni a fülének. Aztán bamba mosolyra húzta a száját.

- Oké! – Hagyta, hogy Nikol kimásszon alóla, közben végig szemmel tartotta. Megbámulta a fenekét. Egy része kilátszott a selymes pizsamanadrág íve alól.

Nikol sunyi vigyorral felé fordult, és a hátára nyomta. Ügyetlenül a férfire mászott. Próbált úgy helyezkedni, hogy Noel csípőjén üljön, de a karjait is le akarta fogni. Viszont nem ért el rendesen odáig. Előre hajolt, amiatt egész teste Noelének nyomódott.

- Maradj így. – Suttogta.

Noel izgatott vigyorától legszívesebben elnevette volna magát. Abban a pillanatban nem félt. Hagyta, hogy a férfi a hajába simítsa a tenyerét.

Lassan végig húzta a kezét Noel oldalán. Megállt a derekánál. Kihúzta magát, és Noel két lába közé ült. Nem volt nehéz dolga, Noel addigra már boldogan terpesztett.

- Nem kell ám, ha nem akarod. – A férfi rekedtes hangján hallatszott, hogy csak megszokásból mondja.

- Igazad van. – Suttogta Nikol. Noel két lába közé nyomta a combját. – Nem akarom.

Erőset rúgott. A térde durván kilapította a férfi mogyoróit. Noel felkiáltott, és görcsösen összehúzta magát. Odakapta mindkét kezét, és felhúzta a lábait. Az oldalára dőlt.

- Basszameg, Nikol! – Üvöltött.

Nikolnak tetszett amit lát. Ahogy a férfi arca eltorzult. Ahogy a szemöldöke fájdalmas ráncba fut, és ahogy összeszorítja a szemét. Úgy érezte, hogy Noel már régóta megérdemelte ezt.

- Bocsi. – Kuncogott. – Véletlen volt.

- A nagy faszt! – Kiáltott Noel. Vagy a fájdalomtól, vagy a dühtől kidudorodott egy ér a homlokán.

Nikol ülve maradt, és úgy figyelte, ahogy fájdalmában hempereg az ágyon.

- A rohadt életbe! – Nyöszörgött Noel. – Annyi mindent tettem, hogy ne utálj! – Keserűen szűrte a szavakat. Az egyik kezét levette a tökéről, és megpróbált feltámaszkodni. A szeme bekönnyesedett, és szorosan összepréselte az ajkait. Ahogy kifújta a levegőt, megremegett a felsőteste. – Annyi mindent...

Az ágy szélére ült, és összeroskadva nyöszörgött. Érezte, hogy dühös, de nem volt olyan állapotban, hogy bármit is tegyen.

Nikol a hátát figyelte. Enyhén szédült, de már közel sem annyira, mint amikor kijöttek a kaszinóból. Nem sajnálta Noelt, sőt. Valamiért büszke volt rá, hogy miatta görnyed így az ágy szélénél. A férfi legalább tíz percig nem mozdult. Néha fájdalmasan felnyögött.

Csak azután kezdte rosszul érezni magát, hogy Noel felkelt, és kisántikált a szobából. Tudta, hogy ezt még vissza fogja kapni. Kimászott az ágyból, és az asztma spré után kezdett kutakodni. Lassan minden fiókban, minden sarkon talált egyet. Noel a biztonság kedvéért tele pakolta velük a szobát. Miután belélegezte a gyógyszert, visszarakta a fiókba, és ledőlt aludni. Próbált nem Noelre gondolni, vagy arra, hogy mit fog tenni vele, ha visszaért a szobába. A nap kimerítette, és az alkohol is dolgozott a szervezetében, így gyorsan elnyomta az álom.

Mire Noel visszasétált a szobába, Nikol már békésen szuszogott az ágy közepén. Dühös volt, de nem csak rá, hanem saját magára is. Nem akarta elismerni, de alábecsülte Nikolt. Ahogy a nő arcát figyelte, azon gondolkozott, hogy mégis mit csinál rosszul. Próbált nyugodt maradni, kedvesen viselkedni, és mindig ott volt, ha Nikolnak szüksége volt rá. És mit kap cserébe? Tökön rúgást... Nem tudta, hogy mibe kerül majd, csak azt, hogy bármi áron meg fogja szerezni Nikolt. Bemászott az ágyba, és odébb tolta a nőt. Olyan messzire, amennyire csak lehetett. Betakarta magát, és az oldalára fordult. A feje alá rakta a karját, és úgy pörgette vissza a randi eseményeit. Úgy vette észre, hogy akkor Nikolnak még semmi baja nem volt. Még élvezte is. Maga előtt látta, ahogy a nő a táncparketten rázza magát, és elmosolyodott. Arra gondolt, hogy mennyi mindent csinálhatnának, ha csak egy kicsit is olyan lenne, mint Fatima. Lehunyta a szemét. Rengeteg ötlete volt, de egyelőre maximum annyit engedhetett meg magának, hogy megfogja Nikol kezét, és megölelje, anélkül, hogy a nő valami éles tárgyat szorítana a nyakához. Valamilyen szinten tetszett neki Nikol találékonysága, de közben iszonyúan idegesítette is. Lassan merült álomba, maga előtt Nikol arcával...

Talán már dél is elmúlt, mire Nikol kinyitotta a szemét. A feje lüktetett, és nagyon szomjasnak érezte magát. Visszagondolt az előző nap eseményeire, és kirázta a hideg. Sajnos mindenre emlékezett. Arra is, hogy tökön rúgott valakit, akit nagyon nem kellett volna. És az a valaki épp békésen szuszogott mellette az ágyban. Nikol oldalra fordította a fejét, és szemügyre vette a férfi széles hátát. Észrevette, hogy a lapockájánál van egy apró anyajegy. Noel válla lassan emelkedett, majd süllyedt. Nikol azon gondolkozott, hogy letagadja, hogy bármire emlékszik-e, vagy adja a férfi tudomására, hogy jogosan csinálta, amit csinált.

Nem maradt sok ideje agyalni, mert Noel egy mélyet sóhajtott, a hátára fordult, és kinyitotta a szemét. Fáradt tekintete szinte azonnal megtalálta Nikolét.

- Jó reggelt... – Motyogta, még álomtól összeragadt szemmel.

Nikol lehajtotta a fejét.

- Reggelt... – Annyira feszült volt, hogy észre se vette, milyen erősen markolja az ágyneműt.

Noel tekintete elidőzött a nő arcán. Aztán lustán elmosolyodott.

- Még mindig olyan bátor vagy, mint tegnap?

Nikol értetlenül felpillantott.

- Tessék? – Elfelejtett levegőt venni, ahogy Noel felült, és közelebb hajolt hozzá.

Ahogy a férfi végigsimított az arcán, összeszorította a szemét.

Noel kuncogva előre hajolt, és adott egy apró csókot Nikol szája szélére. Az ajkai elidőztek Nikol bőrén. Érezte, ahogy a nő megremeg.

- Nagyon csúnya volt, amit tegnap csináltál. – Súgta.

Nikol a vállára csúsztatta a kezét, és úgy próbálta eltolni magától.

- Sajnálom... – Lehelte a szavakat.

Noel a csuklója köré fonta az ujjait, a szabad kezével pedig megemelte a fejét.

- Megígértem, hogy nem foglak bántani. – Mélyen Nikol szemébe nézett. – De ez csak akkor megy, ha te se csinálod. Különben kénytelen leszek bekeményíteni. – Nyugodt, és kimért volt a tekintete, míg Nikolé tág, és ijedt. – ...Rendben?

Nikol nem válaszolt, csak bólogatott. A férfinek ennyi is megtette, elégedetten elmosolyodott. Nikol füle mögé tűrte a haját.

- Remélem, ezentúl megértjük egymást. – Megsimogatta Nikol fejét, utána kimászott az ágyból. – Van egy módja, hogy kiengesztelj.

Nikol hasa összeszorult.

-...Igen?

- Gyere el velem még egy randira. – Noelnek az volt a terve, hogy addig viszi randevúkra Nikolt, amíg el nem nyeri a szívét. Látta a nő meglepett tekintetén, hogy nem erre számított. Vigyorogva kinyújtózott. – Vagy akár le is szophatsz. – Ezt már csak viccként tette hozzá, mondjuk nem bánta volna, ha Nikol egyszer eljut odáig.

- Biztos, hogy nem. – Vágta rá Nikol.

Válasz helyett csak jóízű nevetést zengte be a szobát.

Még két randira mentek. Noel egyre idegesebb lett, Nikol pedig feszültebb. Nem haladt előre a kapcsolatuk. Valahányszor Nikol elengedte magát, gyorsan eszébe jutott, hogy miért tartózkodik a férfitól. Minél több időt töltöttek együtt, Noel annál nyomulósabbá vállt.

Már egy ideje mondogatta, hogy megtanítja Nikolt biliárdozni. De valójában nem játszani akart vele. A szinten, ahol a poros biliárd asztalokat tartották, nem volt nagy forgalom. Csak kevés világosság szűrődött be a rolókon keresztül. A lámpák fáradt, sárgás fénye se dobta fel a helyiséget. Csak egy három személyből álló kis csapat cigizett az egyik asztalnál. Szinte kézzel tapintható csönd honolt az egész teremben.

Noel a szabad biliárd asztalhoz sétált, és felemelte az egyik botot. Nikol kedvetlenül követte.

- De én nem akarok biliárdozni... – Nyafogott.

- Szívesebben lennél inkább velem kettesben a szobában? – Vigyorgott rá Noel, miközben megforgatta a dákót.

- Nem... – Morgott Nikol, és kelletlenül ő is vett egy botot. Közben azon töprengett, hogy a majom elájulna-e, ha ezzel arcon vágja. Ahogy a férfi mellé ballagott, Noel jó erősen ráütött a seggére a kemény dákóval. Sziszegve megfordult, és ő is suhintott a sajátjával.

Noel elkapta.

- Hé! – Eltolta maga elől Nikol botját. – Ez nem verekedésre való!

- Te kezdted! – Förmedt rá a nő.

- Te meg a játékot kezdjed! – Bökött rá Noel a dákó hegyével.

Nikol az orrát ráncolva krétát kent a botra. Épp úgy, ahogy az első randijukon látta. Noel tekintetét kizárva rátenyerelt a posztóra, a másik kezével pedig célzott. Noel csöndben figyelte, ahogy ügyetlenül beterel pár golyót a lyukba, aztán felröhögött.

- Te tényleg nem tudod, hogyan kell biliárdozni? – Nikol fancsali képét betudta nemleges válasznak. – A fehér golyóval kezdünk.

- Miért van itt egyáltalán biliárd? – Kérdezte. Közben Noel visszarendezte a golyókat a műanyag labdatartó háromszögbe.

- Hogy az embereim ne unatkozzanak. – A férfi nem nézett rá, a labdákra koncentrált. Megkerülte az asztalt, és kivette a fehéret az egyik lyukból. – Még Ozzie hagyta itt, ajándékba, de szerintem csak nem kellett neki, mert ezeknek sérült az oldala. – Aztán Nikolra kacsintott. – Figyelj, és tanulj.

Noel az asztalra támaszkodott, és meglökte a fehér labdát, ami szétszórta a többit a poros zöld szöveten. De Nikol nem őt nézte. Az egyik mosdó ajtaja kinyílt, és Francis masírozott ki rajta a szájában egy meg nem gyújtott cigivel. A kezét a pulóverébe törölte. A kopott bőrdzseki hiányzott róla, így még inkább hasonlított egy csavargóra. A szeme karikás volt, az orra ismét felrepedt, a pulóverén pedig sötétre száradt vércseppek éktelenkedtek. Nikol hangosan nyelt egyet. Valaki csúnyán elintézte, mióta legutóbb találkoztak. Bátortalanul intett a fickónak. Francis észrevette, és köszönés képpen vigyorogva bólintott. Majd miután észrevette Noel vészjósló tekintetét, gyorsan a többiekhez fordult.

- Van tüzetek...?

- Te jössz! – Zökkentette ki a bámulásból Nikolt Noel hangja.

Odasétált az asztalhoz, és kedvetlenül meglökte a fehér labdát. Az odakoccant az egyik piroshoz.

- Hé, azok az én labdáim! – Röhögött mögötte Noel.

Nikol értetlenül hátra nézett a válla fölött.

- Tessék?

- A simákkal én játszom. A csíkosak a tieid! – Magyarázta a férfi.

- De itt nincsenek csíkos labdák...

- Azok, amiknek fehér a széle!

- Ohh... – Nikol kedvetlenül újból nekiveselkedett. Előre hajolt, és úgy próbálta eltalálni a csíkos golyók egyikét. Noel figyelte, ahogy egy ideig ügyetlenkedik, utána mögé lépett, és hátulról átkarolta a derekát.

- Mit csinálsz?!

- Segítek. – Felelt halál nyugodtan a férfi. – Ha ráfekszel az asztalra, jobban látod, hogy merre ütsz.

Nikol a szemét forgatva ránézett, és lefejtette magáról a férfi kezét.

- Aha, persze majd ráfekszek előtted!

Legszívesebben a dákóval törölte volna le Noel vigyorát.

- Elég ha rátámaszkodsz. – A férfi előre döntötte. – Így.

Nikol összepréselte az ajkát. Erősen szorította a botot, és lőtt vele. Így se talált lyukba, de legalább ezúttal egy csíkosat odébb lökött.

- Ez az... Ügyes vagy. – Súgta Noel a fülébe.

Nikol nem válaszolt. Egyrészt szörnyen érezte magát, mert az asztal széle beleállt a gyomrába. Fogalma sem volt, hogy könnyít a dolgán, ha fekve kivitelezni a célzást. Másrészt feszélyezte Noel közelsége. A férfi a feje mellett tenyerelt, olyan közel, hogy még az órája kattogását is hallotta.

- Nézd, úgy pontosabban tudsz célozni, ha becsukod az egyik szemed, a kezedet pedig így tartod.

Nikol még levegőt is elfelejtett venni, amikor megérezte Noel testét. A férfi először csak a hátsóját környékezte meg, de ahogy a keze végigfutott az oldalán, lassan Nikol háta is belekóstolhatott a durva tapintású tenyér érintésébe, és a parfüm fojtogató illatába, amit Noel a randevúk előtt permetezett magára.

- Ne feküdj rám! – Az orrát ráncolva azon gondolkozott, hogy miért nem érzi magát kínosan a majom. Hiszen nem ők voltak az egyetlenek a teremben. Sőt, ahogy észrevette, a három idegen fickó néha őket figyelte. Aztán rájött, hogy a Noel féle bűnözőknek nincsenek erkölcsei.

- Csak megmutatom hogy kell... – Duruzsolta, Nikol karjára csúsztatva a kezét. Ő viszont elütötte magától.

- Szállj le rólam! – Mondta, ezúttal elég hangosan ahhoz, hogy mindenki hallja. De senki se figyelt rá. Még Francis sem.

- Miért, mi lesz, ha nem, hm? – Hallotta Noel hangján, hogy vigyorog. A férfi erősebben fonta körbe Nikol derekát. – Megint a torkomnak szorítasz valami éles tárgyat?

Nikol nem válaszolt. Tudta, hogy ebből a helyzetből úgy se fog kikászálódni. Inkább a játékra koncentrált. Hátra húzta a kezét, hogy meglökje az egyik golyót, Noel pedig abban a pillanatban elengedte, és hátratántorodott. A dákó vége ugyanis nagy lendülettel a bordái közé fúródott.

- Ó, hogy a rohadt, büdös picsába! – Nikol megpördült, és értetlenül nézte a mindenféle mocskot sziszegő férfit.

- Bocsánat... – Makogta. Magához szorította a dákót – Nem direkt volt...

Noel elég dühösen nézett rá, de mielőtt bármit is csinálhatott volna, megcsörrent a zsebében a telefon. Vetett még egy pillantást Nikolra, aztán odafüttyentett a szoba másik felében ácsorgó férfiaknak.

- Hé! – Mindnyájan felé fordultak. A fejével Nikol felé intett. – Vigyázzatok rá!

Hátra simította a kibomlott tincseit, és a füléhez emelte a telefont.

- Igen?... Szia, Jamie, mit akarsz? – Az oldalát simogatva kisétált a teremből.

Nikol az asztal szélénél ácsorgott, amikor lusta lépteket hallott maga mögül.

- Na, látom, biliárdozni tanulsz. – Francis hangja erőtlen volt, és rekedt. Mintha egyhuzamban elszívott volna egy doboz cigit. – Eddig hogy tetszik?

Kajla mosollyal Nikol mellé sétált, és nekidőlt az asztalnak. Úgy is érződött, mintha egyhuzamban elszívott volna egy doboz cigit. Nikol a ruháját igazgatva dühösen elfordult.

- Hagyjál békén! – Morogta.

Francis arcáról azonnal lehervadt a mosoly. Komolyra vette a szót.

- Valami rosszat mondtam?

- Nem. Pont, hogy nem mondtál semmit!

- Nem értem...

- Láttad, hogy Noel mit csinált velem, nem?

Francis elhúzta a száját. Így, véraláfutásos karikákkal a szeme alatt egész gondterheltnek tűnt.

- De...

- Akkor meg? Miért nem csináltál semmit?

Nikol vádló tekintetét látva megvakarta a tarkóját.

- Figyelj csajszi, nem szólhatok bele, hogy mit csinál, és mit nem. Ilyen ügyben magadra vagy utalva.

- Hát kösz szépen! – Nikol keresztbe fonta a kezét, és sértődötten méregette a fickót.

- Na, Nikol. – Francis szelíden elmosolyodott, és a könyökével oldalba bökte. – Nem mondhatod, hogy nem tanítottam neked ezt, azt... Használd a tudásod.

- Mintha bármit is segítene... – Nikol leült Francis mellé az asztal szélére. – Attól még erősebb nálam.

- Nálam is sok mindenki erősebb. – Dünnyögte a fickó. – Mégis elbírok velük.

Nikol csöndben szemügyre vette Francis elnyűtt képét.

- Mi történt az arcoddal?

Találkozott a tekintetük. Még soha nem látott feszültséget látott tova villanni a sárga szempárban. Francis hanyagul megrántotta a vállát.

- Az a köcsög kandúr lefejelt.

Nikol emlékezett rá, hogy Francis valamikor megemlített egy Garfield nevű pasast, akivel nincsenek jóban.

- Uhh. – Akaratlanul is a saját orrához kapott.

- Ne sajnálj. – Francis büszke mosolyától kirázta a hideg. – Én meg kiütöttem annak a mocsoknak a fogát.

Ahogy szemügyre vette a fickó bumfordi öklét, észrevette, hogy a bütykei is sebesek.

- Nagyon nem bírjátok egymást?

Francis oldalra billentette a fejét, és úgy nézett Nikolra, mintha a világ leghülyébb kérdését hallotta volna.

- Engem nagyon sokan nem csípnek, csajszi. – Felnevetett. – Ha tudnád, hányszor próbálták már elvágni a torkom.

A zsebéből egy kis flaskát vett elő. Felpattintotta a tetejét, és beleivott. Hangosan nyelt, megtörölte a száját, aztán átnyújtotta Nikolnak.

- Nem kérek, köszi. – Intett Nikol. – Megfogadtam, hogy soha többet nem iszok.

Francis elismerően bólintott, aztán újra meghúzta a flaskát.

- Ezt én is megfogadtam már párszor. – Röhögött.

- És olyan nehéz megtartani? – Vonta fel Nikol a szemöldökét.

- Nem tudom... Néha igen.

Az ajtó becsapódott, és Noel masírozott be rajta. Már nem tűnt mérgesnek. Épp ellenkezőleg, az arcán hatalmas mosoly virított. Egy lenéző pillantást vetett Francisre.

- Tűnj innen kerti törpe, mielőtt feldugom a dákót a seggedbe! – Aztán Nikol felé fordult.

Francis ellökte magát az asztaltól, és tett pár lépést.

- A Főnök nem örülne neki... – Morogta baljósan. Aztán zsebre dugta a kezét, és visszasétált a többiekhez. Nikol követte a szemével. Aztán Noel harsány hangja kizökkentette a nézelődésből.

- Beszéltem Jamie-vel. – Nevetett. Magához húzta a nőt, és szorosan megölelgette. – Elmegyünk letesztelni.

Nikol úgy érezte, hogy meghűl körülötte a levegő.

- És ez miért olyan fontos? – Morogta.

- Hogy hogy miért? – A férfi arca sugárzott az örömtől. – Nem akarod tudni, ha egészséges vagy?

- Nem... – Nikol megpróbált kibontakozni Noel karjai közül. – Nem akarok elmenni.

- Ez nem vita tárgya, Niki! – Noel egyelőre túl lelkes volt ahhoz, hogy észrevegye, hogy Nikol kellemetlenül érzi magát. A két keze közé fogta a nő arcát, és összecsókolta. – Végre kiderül, hogy jól vagy-e!

- Jól vagyok! – Fújt mérgesen Nikol, és ellökte magától Noelt. – Nem megyek sehova.

A férfi arca lassan elkomorodott.

- Két nap múlva megyünk.

Nikol idegesen a hajába túrt.

- Jó, akkor máshogy mondom! Nem fogok elmenni!

- Most meg mi a bajod? Egészen eddig nem tudtalak bent tartani, most meg hirtelen nem akarsz kimenni?

- Nem erről van szó!

- Akkor miről, hm? – Tárta szét a kezét Noel. – Nem kell félned, csak egy tűszúrás az egész. Meg se fogod érezni.

Nikol a torkában érezte a szíve dobogását.

- És mi van, ha kiderül, hogy tényleg beteg vagyok? Kidobsz az utcára? – Észre se vette, hogy felemelte a hangját.

- Eddig se dobtalak ki. – Csóválta a fejét Noel. – Akkor majd keresünk más megoldást arra, hogy kielégíts.

Néhányan felnevettek a szoba másik oldalából. Nikol idegesen oda pillantott, aztán vissza Noelre. Francis már nem volt közöttük. Hihetetlen, hogy milyen könnyen el tud tűnni...

- Mi az hogy kielégíteni? Hányszor kell még elmondanom, hogy nem akarom, hogy hozzám érj? Elegem van abból, hogy folyamatosan tapogatsz, és nem állsz le, ha megkérlek rá!

Noel élesen kifújta a levegőt.

- Nekem meg abból van elegem, hogy kurva sok időt töltöttem veled, és csomó pénzt költöttem rád, és még mindig nem haladtunk semerre! Azt se engeded, hogy megfogjam a kezed!

- Azért mert... – Nikol lesütötte a szemét. Gusztustalan vagy. – Olyan vagy...

- Milyen vagyok, hm, Niki?! – Noel dühösen fölé tornyosult. – Észre se veszed, hogy mennyit próbálkozok, hogy neked jó legyen! És mit kapok cserébe? Kurvára gondold át, hogy mit mondasz, mert ha tovább hisztizel, visszazárlak a szobába, és ott rohadsz meg!

- Nem érdekel! – Nikol akkorát üvöltött, hogy még maga is megszeppent. Noel szemöldöke is a magasba szökött. – Zárj be, nyírj ki, verj meg, nem érdekel, de én akkor se fogok elmenni Jamie-ékhez!

Pár másodpercig csak csendben nézték egymást.

- Na ebből elég! – Noel hirtelen mozdult. Erősen karon ragadta Nikolt, és maga után rángatta. – Miért nem vagy képes csak egyszer megköszönni, amit teszek érted?

Nikol botladozva követte. Nem tudta többet bent tartani az érzéseit.

- Rohadj meg Noel! – Szavak kavargó zuhataga tört elő a szájából. – Nem akarok veled lenni, jó?! Minden nap attól rettegek, hogy mikor kattansz be, és csinálsz valami szörnyű dolgot velem! Én nem akartam ide kerülni, és még választásom sem volt. Úgy kezelsz, mintha helyettesíthetném a kurvádat, de én sose leszek olyan, mint ő!

Noel idegesen felnevetett. A szabad kezével a hajába túrt.

- Őt senki se tudja helyettesíteni. Ha nem esett volna le, már rég túlléptem rajta. Miért ilyen nehéz a felfogásod?

Amíg a liftet várták, Nikol fáradhatatlanul próbálta lefejteni a karját szorító ujjakat.

- Ha ilyen nehéz velem, miért nem nyírtál még ki?! – Dühösen nézett a férfire. – Neked is sokkal könnyebb lenne, nem kéne miattam idegeskedned, vagy pénzt költened rám!

A lift ajtaja kinyílt, Noel pedig gorombán belökte a kis helységbe. Nikol háta a falnak csapódott, de még levegőt se volt ideje venni, a férfi hevesen felemelte. Az egyik kezével szorosan átkarolta a derekát, és durván megcsókolta. Nem vigyázott, nem fogta vissza magát, szinte lenyomta a nyelvét Nikol torkán. Mintha minden érzelmét belefojtotta volna a vad csókba. Dühöt, elkeseredettséget, és régóta növekvő vágyat a szeretet iránt. Úgy csókolta, mintha ez lenne az első, és utolsó alkalom, hogy megízlelheti Nikol ajkait. Mire ellágyult, a lift is megérkezett a legfelső emeletre.

Nikol észre se vette, hogy végig visszatartotta a lélegzetét. A férfi olyan erősen szorította magához, hogy szinte megfájdultak a csontjai. Ahogy Noel lerakta, minden erejét össze kellett szednie, hogy talpon maradjon.

Noel lassan elhúzódott tőle, és mélyen a szemébe nézett. Az arca kipirul, az ajka enyhén feldagadt.

- Ezért nem... – Súgta komoran. Kinyújtotta a kezét, hogy végig simítson Nikol haján, de a nő megszeppenve elhúzta a fejét.

Noel búsan leengedte a kezét, majd Nikol csuklójáért nyúlt. Nem rángatta, de határozottan vezette a szobába. Belökte maga előtt, és mire a nő szembefordult vele, már a kilincsen volt a keze.

- Gondolkodj egy kicsit. – Aztán magára hagyta Nikolt a félhomályba burkolózott szobában.

Na mi történik itt. Most akkor Noelnek vannak érzései? Hát ha vannak is, az biztos, hogy nem jól fejezi ki magát. Mit szóltok a fejezethez? Várjátok a következőt? :3