Nikol épp alapozót kent az arcára. Úgy érezte, hogy Noel mellett hozzá kell szoknia a sminkeléshez. A felrepedt ajkával nem tudott mit kezdeni, de az előző ütés helye csúnyán besárgult, így azt el kellett takarnia. Nem szerette volna, ha Sofia és Jamie így látja, de biztos volt benne, hogy sejtenek valamit.

Nem csodálta, hogy Fatima lelépett, ha Noel vele is így bánt.

 El se akarta hinni, hogy végre kiléphet a szobából, és vehet magának kényelmes ruhákat. Ráadásul a majom felügyelete nélkül.

- A szipkádat a táskába raktam. – Mondta Noel, miközben kilépett a fürdőszobából. A nyakkendőjét igazgatta.

- Oké. – Sóhajtott Nikol, és szájfényt kent az ajkára. Közelebb hajolt a tükörhöz. Nem tudta elképzelni, milyen lehet a rózsaszín felhő illat, de nem is számított, ha fél órán belül lenyaldossa a szájfényt magáról.

Noel a kartámlánál fogva megfordította a széket, amiben Nikol ült. A mozdulat olyan hirtelen érte, hogy majdnem elkente a szájfényt. Noel közel hajolt hozzá, Nikol pedig megérezte a férfiből áradó fullasztó parfümszagot. Visszatartotta a lélegzetét, hogy ne köhécseljen. Noel jégkék tekintetétől még mindig kirázta a hideg.

- Itt egy kártyám. – Emelte Nikol orra elé. – Nehogy elveszítsd.

Nikol bólintott, és elvette tőle. Az ajkát rágicsálva figyelte a férfit. Várta, hogy mi lesz a következő lépése, ezzel pedig sikeresen leszedte a szájfény nagy részét. Noel tekintete a szeméről az ajkára csúszott. Aztán visszanézett Nikolra, és felegyenesedett.

- Még mindig véres a szád... – Jegyezte meg csüggedten.

Nikol nem értette, hogy ez miért okoz neki problémát. Elvégre is biztos sok vér tapadt a kezéhez. Vállat vont, és visszafordult a tükörhöz. Újabb réteget kent a rózsaszín felhőből az ajkára, és remélte, hogy ezúttal tovább fog tartani, mint az előző. Annyira elmerült a sminkelésben, hogy fel se tűnt neki, hogy Noel őt nézi.

A férfi tekintete elidőzött Nikol hátán. Az egyik válláról lecsúszott a ruha ujja, így kilátszott a lapockája. Fatimának ott anyajegye volt... A nyaka is vékonyabb, mint Fatié. Elkapta a tekintetét, és megcsóválta a fejét.

- Na, én akkor megyek. – Tette a kilincsre a kezét.

- Oké. – Nikol nem nézett rá.

Noel nem tudta, hogy mit vár. Tudta, hogy Nikol nem fog tőle elköszönni. Mégis még utoljára látni akarta az arcát tárgyalás előtt.

- Ó, majdnem elfelejtettem! – Csapott a homlokára. Nikol továbbra se nézett rá.

Túlságosan is el volt foglalva azzal, hogy ne remegjen a keze, ahogy vékony fekete csíkot húz a tussal. Noel a vállára tette a kezét, amitől összerezzent. Felnézett. A férfi egy borítékot tartott a mutató és középső ujja között.

- Ezt – Nikol orra elé tolta – Majd add át Jamie-nek.

Nikol elvette tőle, és az asztalra, a púder és a kártya mellé rakta.

- Oké. – Válaszolt.

- Ne felejtsd el! – Emelte fel a hangját Noel. – Nagyon fontos.

- Jól van, nem fogom. – Fordult felé Nikol. – Asztma spré, bankkártya, boríték, minden itt van a fejemben.

- Remek. – Bólintott Noel, majd a lány elé emelte a mutató ujját. – Ne nyisd ki a borítékot.

- Nem fogom. – Sóhajtott Nikol, és visszafordult a tükörhöz.

Noel megragadta, és visszafordította maga felé.

- Ha ki mered nyitni, egyenként letöröm az ujjaid!

- Nem fogok belenézni, ígérem! – Morgott Nikol, és ellökte a férfi kezét. – A legkevésbé sem érdekelnek a maffiás dolgaitok! Ennyire se akartam belefolyni.

Noel arcán lassan szétterült egy vigyor.

- Kitűnő. – Az ajtóhoz sétált. – Viselkedj jól.

Nikol hátat fordított neki, és megforgatta a szemét. Nem volt már kisgyerek, hogy Noel így beszéljen vele. Onnan tudta, hogy a férfi távozott, hogy becsukta maga után az ajtót.

Noel parfüm szaga még jó ideig a szobában keringett, és valahogy Nikolra is rátapadt, pedig nem is érintkeztek.

Megigazította a ruháját, és felkelt. Elhelyezte a borítékot és a kártyát a válltáskában, amit szintén Noeltől kapott, és kilépett az ajtón.

Lesétált a lépcsőn, de rögtön feltűnt neki, hogy nincs egyedül. Két férfi ücsörgött a kanapén, és minden lépését figyelték. Nikol sosem szerette, ha nézik, így majdnem megbotlott a saját lábában.

A lifthez sietett, és belépett. Már épp megnyomta volna a zárás gombot, amikor a két férfi felkelt, és besietett mellé. Nem szóltak hozzá, csak álltak mögötte.

Ahogy kinyílt az ajtó, kiléptek, Nikol pedig fellélegzett. Noellel úgy beszélték meg, hogy Francis majd a bejáratnál várja, így az ajtó felé sietett. Megpróbálta kizárni a rászegeződő tekinteteket, és kisietett a parkolóba.

Nem kellett sokat kutatnia, az egyik fekete autónak dőlve meglátta a bőrkabátos férfit. Francis kezében cigaretta füstölgött.

Nikol a napszemüveg miatt nem tudta eldönteni, hogy a férfi őt nézi-e, így a táskát szorongatva, gyorsan elé sietett.

- Jó napot... – Cincogta.

Francis feje alig láthatóan megmozdult. Nikolra emelte a tekintetét, és elvigyorodott.

- Szevasz.

Nikol megköszörülte a torkát.

- Szia...

Francis előre döntötte a fejét, és kikukucskált a napszemüveg mögül. A jobb szeme bevérzett, és feldagadt. Úgy tűnt, kapott még egy monoklit az előző helyére.

- Mehetünk? – Kérdezte.

Nikol bólintott, megkerülte a kocsit, és beült. Figyelte, ahogy Francis a földre pöcköli a cigarettát, majd beül a volán mögé. Remélte, hogy a férfi nem részeg, de a biztonság kedvéért bekapcsolta magát.

Figyelte, ahogy Francis megigazítja a visszapillantó tükröt, aztán beindítja a motort.

Nikol észrevette, hogy zakatol a szíve. Szinte visszatartotta a lélegzetét, ahogy kitolattak a parkolóból, és rákanyarodtak egy útra. Azon kapta magát, hogy mosolyog. Végre kint volt.

- El sem hiszem, hogy itt vagyok. – Motyogta, és az ablakon kibámulva hátradöntötte a fejét.

- Örülök, hogy örülsz. – Szólalt meg mellette Francis reszelős hangja. – De mellettem ne próbálj meglógni, oké?

Nikol felé fordította a fejét. A férfi az utat nézte, az egyik kezét kilógatva az ablakon.

- Amíg nem mondtad, eszembe se jutott. – Vonta fel kedvetlenül a szemöldökét. – De most, hogy megemlítetted, még meggondolom.

Francis elhúzta a száját.

- Nah, nincs kedvem téged hajkurászni. – A feldagadt szeme sarkából Nikolra pillantott. – Ha szökni akarsz, üss le.

Nikol meglepődött a válaszon. Gyanúsan méregette a férfit. A kocsi megállt egy pirosnál, Francis pedig cigarettát vett elő a zsebéből. A szájához emelte, és felvont szemöldökkel Nikolra nézett.

- Cigit?

Nikol megrázta a fejét.

- Nem kérek, köszönöm. – Figyelte, ahogy Francis rágyújt, és kifújja a füstöt.

Lehúzta az ablakot, és kinézett. El se akarta hinni, hogy a városban van. Többé kevésbé szabadon.

Elgondolkodott, hogy milyen fontos dolgot tartalmazhat a boríték, de aztán rájött, hogy nem érdekli. Elég szart kapott a nyakába, nem hiányzott neki Noel haragja képében még egy adag.

Egy pláza parkolójába érkeztek. Francis kiszállt, és az autót megkerülve kinyitotta Nikol ajtaját.

- Hölgyem. – Intett a kezével, az arcán bárgyú mosollyal.

- Köszönöm. – Bólintott Nikol, és kilépett.

- Elfutok jegyet venni. – Hajolt hozzá közelebb a férfi. Nikol megérezte a cigaretta szagú leheletét. – Jössz, vagy maradsz?

Nikol habozott egy picit. A fickó bőrkabátja nyitva volt, így meglátta a hóna alatt lapuló pisztolyt. Francis felvont szemöldökkel várta a választ.

- Jövök... – Motyogta végül.

Követte a férfit, aki figyelmen kívül hagyta.

- Minek veszel jegyet, ha bűnözők vagytok? – Kérdezte.

Francis kinézett a napszemüvege mögül.

- Most viccelsz? – Röhögött, a tüdeje pedig sípolni kezdett. – Klánban lenni nem azt jelenti, hogy nem vonatkoznak rád a törvények. Idekint mind civilek vagyunk. – Aztán Nikolra nézett. – Meddig tervezel maradni?

- Nem tudom... – Vont vállat Nikol. – Ameddig a többiek?

- Legyen három óra.

Miután Francis elhelyezte az autóban a parkolójegyet, Nikol mellé sétált. Ő egy fának támaszkodva figyelte.

- Gyere, Jamie-ék már várnak. – Vágta zsebre a kezeit.

- Hol?- Nézett körbe Nikol.

- Odabent. – Bökött az állával a pláza felé a férfi.

Nikol követte, közben azt figyelte, hogy bárki felismeri-e. Senki se fordított rá különösebb figyelmet.

- Niki! – Visszhangzott a boldog visítás végig a folyosón.

Nikol alig pislogott kettőt, Sofia máris jelképes puszit nyomott az arca mindkét oldalára.

- Hogy vagy? – Kérdezte, miközben végigmérte.

Egy műanyag pohár volt a kezében, a vállán pedig egy elegáns válltáska himbálózott.

- Egész jól. – Motyogott Nikol, és magára erőltetett egy halvány mosolyt. – Te?

- Remekül.

- Szia, Nikol. – Lépett közéjük Jamie is. Mindkét karján zacskók lógtak, fáradt tekintete pedig arról árulkodott, hogy nem kevés boltban jártak már.

- Szia. – Nikolnak eszébe jutott a boríték, és gyorsan előszedte a kézitáskából. Átnyújtotta Jamie-nek. – Ezt Noel küldi.

A férfinek kíváncsian felszaladt a szemöldöke.

- Mi ez? – Kérdezte.

- Fogalmam sincs. – Vont vállat Nikol. – Noel azt mondta, hogy letöri a kezem, ha belenézek.

Jamie borús pillantást vetett felé, mielőtt a tekintete visszatért a borítékhoz. Felbontotta. Egy apró, kézzel írt üzenetet húzott ki belőle. Olvasni kezdte, a mosoly pedig egyre szélesedett az arcán. A végén pedig hangos kacagással kihúzott egy összegyűrt, véres zsepit a borítékból.

- Mi az? – Kíváncsiskodott Sofia, feltéve a kérdést, amin Nikol gondolkodott.

- Semmi. – Ingatta a fejét Jamie. Kuncogva visszarakta a boríték tartalmát. – Csak a kisöcsém egy barom. – Aztán jóízű vigyorral az arcán megdörzsölte a homlokát. – Jézusom, Noel...

Nikol érdeklődését is felkeltette a dolog. Sofia kíváncsian belenézett a borítékba. Aztán megjelent egy apró fintor az arcán.

- Miért küldött neked egy véres zsepit?

- Hosszú. – Legyintett Jamie, és kidobta az egyik kukába a borítékot. – Majd beszélnem kell vele, hogy a teszt nem így működik...

Nikol semmit sem értett a beszélgetésből, így inkább körbepillantott, hogy ne érezze annyira tudatlannak magát. A tekintete rögtön megakadt három alakon, akik tőlük nem messze, egy cipőbolt előtt ácsorogtak. Ránézésre átlagosnak tűntek, de nem próbálták leplezni, hogy őket figyelik. A nagydarab sportruhában volt, és sötét tekintettel szürcsölt valami zöld gyümölcslevet. A copfos valamit írt a telefonján, néha-néha feléjük pillantva, a szőke pedig, akinek a haja Nikolt leginkább egy habcsókra emlékeztette, rákacsintott. Inkább Francis felé fordult, aki épp egy sebet kapargatott az orrán.

- Francis... – Halkabbra vette a szót.

A férfi felvonta a szemöldökét.

- Hm?

- Az a három férfi minket néz. – Suttogta Nikol.

Francis közönyösen oldalra hajolt, hogy kipillantson mögüle. A legkisebb fáradtságot se vette, ahhoz, hogy leplezze, merre néz.

- Ja, miattuk ne aggódj. – Legyintett, kicsit hangosabban válaszolva a kelleténél. – Azok Graham emberei. Jamie-t ismerik, Sofiát és engem is, csak téged nem. Valószínűleg azt próbálják kideríteni, hogy ki vagy.

Nikol érezte, ahogy kifut az arcából a vér.

- De nem fognak bántani, ugye?

Francis olyan képet vágott, mint aki rosszul hallotta a kérdést, de mielőtt válaszolhatott volna, Jamie félbe szakította.

- Valami baj van?

- Itt vannak Graham emberei. – Morogta Francis, aztán a hüvelyk ujjával Nikol felé bökött. – Őt stírölik.

Jamie egy röpke pillantást vetett feléjük, aztán felsóhajtott.

- Nikol, kedves, semmi okod az aggodalomra. – Mosolygott. – Nem tehetnek semmit Graham engedélye nélkül.

Nikol mosolyt erőltetett magára, és bólintott. Remélte, hogy nem fog valami véres maffia drámába keveredni.

- Mi az? – Csatlakozott kíváncsian Sofia is.

- Graham talpnyalói. – Sóhajtott Jamie.

- Ó, hogy úgy. – Sofia arcára fintor ült, és a magasba emelte az orrát. Átkarolta Nikolt, és a velük szemben lévő ruhaboltba vezette. – Azokkal ne foglalkozz, drágám.

Sofia hangjában volt valami nyugtató, de Nikol elcsípte, ahogy gyilkos pillantást vet a három férfi felé. Minél több időt töltött a nő társaságában, annál jobban úgy érezte, hogy Sofia nem csak gyönyörű, de képes lenne erőfeszítés nélkül eltüntetni azt, aki keresztbe tesz neki. Valahogy hármójuk közül mellette érezte legjobban biztonságban magát.

Sofia szinte azonnal megfeledkezett a történtekről. Egymás után akasztotta le a ruhákat, a végén pedig már nem is látszott a karja a sok anyagtól.

- Az a ruha nagyon szép! – Biztatta Nikolt, aki épp egy piros dresszt nézegetett.

- Nem az én stílusom... – Húzta el a száját Nikol. – Meg hát drága is.

Sofia röfögve felnevetett.

- Tanuld meg, hogy nincs olyan, hogy túl drága. –Nikol vállára tette a kezét. – Noel különben is eleget keres. – A ruha árára pillantott. – Hol szoktál te vásárolni, ha ez neked drága?

- Hát... – Motyogta Nikol. – Általában turkálóban.

A legtöbb pénzét Vincére költötte, és arra, hogy kényelmes életet biztosítson neki.

- De felpróbálom. – Leakasztotta a ruhát, és figyelmen kívül hagyta a kísérője unott arcát. Francisen látszott, hogy nem önszántából van itt, és legszívesebben inkább rágyújtana egy cigire.

Nikol belépett az egyik fülkébe, és felpróbálta a ruhát. Körbe fordult, és habár a ruha nem volt az ízlése, el kellett ismernie, hogy nem áll rajta rosszul. Viszont tudta, hogy sose hordaná, így úgy döntött, hogy visszarakja a helyére.

Hamar rájött hogy Sofiával nem egyezik a stílusuk. Míg ő inkább kényelmes, bő ruhák után kutatott, Sofiát a dresszek vonzották.

- Nem értem, miért ilyeneket keresel. – Bökött Sofia egy túlméretezett sárga pólóra. – Ezt simán megtalálod Noel ruhásszekrényében is.

- Kényelmesek... – Motyogta Nikol. Belegondolt, hogy Noel pólójába bújik, és végigfutott rajta a hideg. – Meg ezeket nem sajnálnám kidobni, ha Vince összeszőrözi őket.

- Nem is tudtam, hogy van kutyád. – Csillant fel Sofia szeme. – Én is szeretnék egy yorkit, de Jamie nem akar.

- Vince tengerimalac... Volt.

- Ohh... – Sofia a szája elé kapta a kezét. – Sajnálom. Mi történt vele?

Nikol az ajkába harapott.

- Meghalt. – Dünnyögte kedvetlenül. Azt már nem tette hozzá, hogy Noel tehet róla.

- Nekem is volt egy nyuszikám, még amikor kicsi voltam... – Simított végig elgondolkozva az egyik ruhán Sofia. – Rágó volt a neve... Olyan kár, hogy nem élnek sokáig.

Nikol egyetértően bólintott.

- Ú, ezt a pólót nézd! – Csillant fel Sofia szeme, ezzel maga mögött hagyva a halott házikedvencek témát.

Egy vékony anyagú, elől kötözős hosszú ujjút akasztott le.

- Felpróbálom!

Nikol vállat vont.

- Neked biztos jól áll.

Sofia nevetve legyintett.

- Szerintem neked is jól állna, ha felpróbálnád.

- Nekem nincs hozzá mellem. – Vont vállat Nikol.

- Jaj, te, nem kell mell ahhoz, hogy jól nézz ki... Az alakod például egész csinos.

Nikol elmosolyodott.

- Köszi...

- Bármit megadnék azért, hogy olyan fenekem legyen, mint neked.

Nikol egy pillanatra elgondolkodott. Eddig eszébe se jutott más emberek hátsóját figyelni. Nem értette, Sofia miért panaszkodik, amikor nem csak kecses, de szinte tökéletes alakkal áldották meg. Ráadásul minden felpróbált ruha szépen állt rajta. Úgy tűnt, igazi divatérzéke van. A legtöbb ruhát, amit Nikol megvett, Sofia vette észre.

Épp a hatodik ruhaboltba készültek bemenni, amikor Francis megkopogtatta a vállát.

- Nemsokára letelik a három óra.

Nikol Sofiára pillantott, aztán Jamie-re, akinek csak az arca látszott ki a zacskók közül.

- Ilyen hamar elszaladt az idő?

- Neked szaladt hamar... – Dörmögte Francis, aztán kinyújtózott.

- Menjetek csak, ha szeretnétek. – Fordult Sofia Nikol felé. – Mi lehet, hogy még maradunk egy kicsit.

Nikolnak sikerült elcsípnie, ahogy Jamie arcáról leolvad a mosoly.

- Cicám, szerintem elég lesz mára...

Sofia lebiggyesztette az ajkát, és nagy szemekkel Jamie mellkasának simult.

- Csak még egy boltba menjünk be. Légysziiii!

Jamie összepréselte az ajkát, és felsóhajtott.

- Kérlek, Jamie!

A férfi egy ideig farkasszemet nézett vele, aztán elvigyorodott.

- Rendben, de akkor tudod, mi a dolgod, ha hazaértünk.

Sofia gyors csókot nyomott az ajkaira.

- Többet is kapsz annál. – Suttogta.

Nikol és Francis össze néztek.

- Szerintem itt az ideje, hogy induljunk. – Súgta oda a férfinek Nikol.

- Én is így gondolom. – Bólintott Francis, aztán összecsapta a tenyerét. – Na, mi elbúcsúzunk.

Azzal hátat fordított, és elindult.

- Jó szórakozást.

Nikol, miután cuppanós puszikat kapott az arcára Sofiától, szorosan a férfi nyomába szegődött.

- Van még negyed óránk. – Hajolt hozzá Francis. – Én még elszívnék egy cigit, ha téged nem zavar.

Nikol vállat vont, és megcsóválta a fejét.

- Nem zavar.

- Szuper.

Kiléptek a plázából, Francis pedig elvonult egy mellékutca sarkára. Nikol követte, és tekintve, hogy a karjai majd leszakadtak a vásárolt ruháktól, a zacskókat a lábához rakva, a falnak dőlt.

Feltámadt a szél. Nikol figyelte, ahogy Francis sikertelenül próbálja meggyújtani a cigit, közben azon gondolkozott, hogy hány szálat szívhat el naponta.

A szél felé fújta a füstöt, így inkább elfordította a fejét. Francis nem szólt hozzá, és neki se volt kedve csevegni. Ahogy nézelődött, feltűnt neki néhány alak a távolban.

A három férfi volt korábbról. És egyenesen felé tartottak.

Nikol lesütötte a szemét. Igyekezett hinni benne, hogy Francis megvédené, ha sor kerül rá, de biztos volt benne, hogy nem bírna el egyszerre három emberrel.

Francisre pillantott, aki halál nyugodtsággal az ég felé fújta a füstöt. Ha észre is vette a közeledő csapatot, remek munkát végzett abban, hogy ne mutassa ki.

Nikol becsukta a szemét, és lélegzet visszafojtva hallgatta a közeledő lépteket. Aztán valaki megtorpant előtte.

- Egy ilyen szép lány, mint te, miért lóg ezzel a tacskóval? – Szólította le a szőke, és Nikol feje mellé támasztotta a tenyerét.

Nikol ijedten felpillantott. Próbálta figyelmen kívül hagyni a tényt, hogy egy rivális klán tagjai szólították le.

- Menj a fenébe, Logan. – Fordította felé Francis a fejét. Aztán a cigit tartó kezével rámutatott. – Ez egy figyelmeztetés.

- A lányhoz beszélt, kispöcs! – Vágta vállon válaszul a nagydarab.

Francis unottan Nikolra nézett.

Nikol kiolvasta a tekintetéből, hogy nem ritkán keveredik ilyen helyzetekbe. Ő viszont Francissel ellentétben nem tudta, hogy mit kéne, vagy nem kéne csinálnia.

- Nincs kedved inkább kicsit jobb partival lógni? – Hajolt hozzá közelebb a habcsók hajú Logan.

Nikolnak összeszorult a hasa. Akaratlanul is magára öltötte a felszolgáló mosolyát, amit akkor használt, ha a kávézóban creepekkel kellett beszélnie.

- Nem, köszönöm. – Francisre pillantott. A férfi kíváncsian figyelte.

- Ugyan, cica, ezt a lehetőséget kár lenne kihagyni. – Folytatta a szőke. – Vagy megharagudna a pasid?

Nikol érezte, ahogy elvörösödik az arca. Nem tudta, hogy mi lenne veszélyesebb. Elismerni, hogy Noellel van, vagy, hogy szingli.

- Nem... – Motyogta halkan, és lehajtotta a fejét. – Hagyjál békén.

Átbújt a szőke karja alatt, hogy Francishez siessen, de Logan megragadta a karját.

- Ne ilyen sietősen – Nem tudta befejezni a mondatot, mert Nikol taszított rajta egyet.

- Azt mondtam, hogy hagyjál békén!

Francis csöndben figyelte a jelenetet, közben beleszívott a cigarettába. Figyelte, ahogy a nő, akire felügyelnie kell, lehajol, hogy felnyalábolja a ruhákat. Logan pedig magához hűen megragadta a fenekét. Úgy érezte, hogy eljött az idő, hogy közbelépjen. Még egy utolsót szívott a cigarettából, mielőtt a földre pöckölte, és eltaposta.

Nikol dühösen taszított egyet Logan mellkasán, aki addig csak idiótán röhögött.

- Nem tudom kik vagytok, de hagyjatok minket békén! – Kiáltott.

Francis ellökte magát a faltól, és közé, és a férfiak közé állt.

- Rossz emberrel húztál ujjat, cica. – Ugatott a szőke, mire Nikol bemutatott neki.

- Ebből elég, Logan. Ugye nem akarod rosszul végezni? – Hajolt mellé a copfos.

A szőke szívesen vitatkozott volna, de akkor Francis megvillantotta a pisztolyát.

- Menjünk... – Suttogta vicsorogva.

- Így van, menjetek csak! – Kiáltott utánuk Nikol, és felmutatta a középső ujját. – Kibaszott perverz állat!

Francis átkarolta.

- Nekik inkább ne mutogass. – Súgta oda. – Nem enne szerencsés...

Nikol villámló tekintettel a férfi felé fordult.

- Miért nem védtél meg? A testőrömnek kéne lenned, nem?

Francis vállat vont.

- Kíváncsi voltam, hogy meg tudod-e védeni magadat. – Újabb cigire gyújtott. – Rád férne egy kis önvédelem tanulás.

Nikol dühösen megforgatta a szemét.

- Pocsék testőr vagy, tudsz róla? – Francis borostyánsárga szemébe nézett. - Nem védsz meg, nem viszed a cuccaim, és hagyod, hogy én cipekedjek!

Francis felnevetett.

- Hagytad, hogy letapogasson az a paraszt! – Folytatta Nikol.

- Ha szeretnéd, tanítok neked pár önvédelmi taktikát. – Vakarta meg az orrát a férfi. – De ha ettől jobban érzed magad, nem hagytam volna, hogy tovább fajuljanak a dolgok.

Nikol kedvetlenül szusszantott. Nem tudta elképzelni, hogy egy vele egymagas férfi elbánik egy hármas túlerővel.

- Oké. – Bólintott Nikol. – Egy két trükk nem jönne rosszul.

Figyelte, ahogy Francis eldobja a cigit, majd felnyitja az autó csomagtartóját.

- Pakolj be, indulunk.

Még azok után sem fáradt Nikol segítségére, hogy ő hangot adott az elégedetlenségének.

- Igen is. – Morgott Nikol. Nem értette, hogy lehet valaki ilyen nyíltan nemtörődöm.

- Ugyan már, ne hagyd, hogy ezek a seggfejek elrontsák a napodat. – Szólt oda neki Francis, a fancsali arcát látva.

Nikol felnézett a zacskók közül. Francis a csomagtartó ajtójának támaszkodva piszkálta a körmét.

- Igazad van. – Fújta ki a levegőt.

Azzal, hogy sokat költ, Noelt akarta bosszantani, és rájött, hogy ahelyett, hogy mérges lenne rá, ebbe bevonhatja Francist is.

Lecsapta a csomagtartó ajtaját, és intett a kezével.

– Gyere, meghívlak valami méregdrága étterembe.