5 hónappal később

Kilépve a bíróságról megcsapott a friss levegő, amire reggel óta vártam. Az őszi faleveleket néha már-már a fagy kezdte ellepni. Hosszú tárgyalás volt a mai, de most sem jutottunk egyről a kettőre.

5 hónapja már, hogy Charles kilépett azon a bizonyos ajtón. Ezidő alatt szinte minden megfordult bennem.

Mélyen magamba szálltam és felkerestem egy pszichológust is. A szavai azon az estén rádöbbentettek, hogy a saját életembe nekem van a legnagyobb beleszólásom és igenis hatni tudok és akarok a körülöttem lévő dolgokra.

Sokáig csak sajnáltam magam a sorsom miatt, de semmit nem tettem, hogy jobb legyen. Őt sem mertem a félelmeim miatt közelebb engedni.

De akkora hatással volt rám az az este, hogy azóta mindent máshogy látok. Mostmár tudom, hogy ki is vagyok igazából. Igyekeztem a hibáimat kijavítani és új életet kezdeni.

De ennek az új életnek van két akadálya.

Az egyik az, hogy most is éppen a bíróságról sétálok el. Körülbelül négy hónapja megkezdődtek a tárgyalások Will csalásaival kapcsolatban.

Folyamatosan a bíróságra járok és nyilvánvaló, hogy óriási büntetést akarnak rám kiszabni.

Egyébként szépen elsimítottam az ügyeket. Eladtam minden részvényt, a Ferrari tulajdonrészt is, de a Scuderia Ferrarit megtartottam. Úgy gondolom, hogy ha egyszer vége lenne az egész drámának körülöttem, akkor az a csapat lehet a kiutam. Nagyon megszerettem és az utóbbi időben többször is átvettem az irányítást. Eddig csak az irodában tevékenykedtem, de szívesen kísérném a csapatot a futamokra is. De valami miatt ez még most nem lenne túl kedvező. Vagyis inkább úgy mondanám, hogy valaki miatt.

Ez a valaki pedig másik akadálya az új életnek. Az a csillapíthatatlan szerelem nem hagy nyugodni, amit Charles iránt érzek. Egyszerűen nem múlik el, pedig már olyan régen találkoztunk.

Próbáltam más férfiakkal továbblépni, de nem megy. Csak Charles-hoz hasonlítom őket, de az ő nyomába számomra úgysem ér senki. Mindenkiben őt keresem, pedig tudom, hogy nem kéne.

Ha ezt a két akadályt valahogy ki tudnám pipálni az életben, akkor minden rendben lenne. És az egyiket nem is olyan nehéz megoldani.

Ott porosodik az az applikáció, amivel megtudhatom hol van Will. Csak megnyitom és kész. De még mindig itt az a bizonyos gát.

Ahogy hazaértem lepakoltam és vettem egy forró fürdőt. Utána a szobám felé sétáltam, de most valamiért megtorpantam Will ajtaja előtt.

Sosem jártam még a szobájában. Miután elszökött sem léptem be.

Lágyan végigsimítottam a kilincset, majd határozatlanul benyitottam.

Igazán letisztult szoba. Sötét falai és a középen elhelyezkedő bézs franciaágy elegáns hatást keltenek.

A puha szőnyegen sétálva elértem az éjjeli szekrényhez, ami kulccsal volt lezárva. Egy határozott mozdulattal feltörtem a nem túl bonyolult zárat. Mi lehet így elzárva?

Üzleti tiktokra vagy pénzre számítottam, de nem volt a fiókban semmi, csak az alján egy, már viseletes levél.

Kihajtva az elhasználódott lapot, könnyek gyűltek a szemembe. Az alján lévő Joelle aláírás bizonyította, hogy ezt anyukám írta. Sosem láttam még az írását.

Remegő kezekkel tartva a lapot kezdtem el olvasni.

"Szerelmem,

Egész nap azon gondolkodtam, hogy hogyan is mondhatnám el ezt a csodás hírt. Biztos voltam benne, hogy szavakban nem menne. Tudod, mennyire érzékeny vagyok.

Ma megcsináltam a tesztet. És az álmunk teljesült.

Meg fog érkezni az életünkbe Ő. A legnagyobb csoda! Egy kisbaba pihen a szívem alatt. Igen, jól olvasod, egy kisbaba! A mi kisbabánk!

Tudom, hogy te leszel a legjobb édesapa az egész világon. Minden szereteted oda fogod neki adni és egy olyan csodás emberré teszed, mint te magad!

Ez a levél a közös ígéretünk, hogy a mi kis ajándékunk sosem fog hiányt szenvedni semmiben és a lehető legboldogabbá tesszük!

Ő a mi REMÉNYünk.

Szeretlek Will...

Joelle."

Megállíthatatlanul folyó könnyeimen keresztül észrevettem, hogy a fiókban egy terhességi teszt is pihen.

Megőrizte azt az üzenetet, amikor kiderült, hogy érkezem. Én voltam az ő reményük.

Ez a levél az. Ez az a jel!

A jel arra, hogy fel kell őt adnom.

Anya leírt egy ígéretet, amit Will nem tartott be. Nem szeretett. Pedig ez volt anya kérése. Az egy dolog, hogy az enyémeket nem teljesítette, de az, hogy az általa legjobban szeretett emberét sem, az döntötte el, hogy mit kell tennem.

Elővettem a telefont és megnyitottam az alkalmazást. Monaco-ban van.

Hihetetlen. Ide menekült, mert tudta, hogy itt fogják a legkevésbé keresni.

Egy gyárépület alagsorát jelzi az alkalmazásom. Indulnom kell és lezárni ezt az egészet.

Útközben tárcsáztam Josh nyomozót.

- Szép napot! Készen állok! - mondtam félve.
- Végre, Hope! Megmentetted a jövődet! - mondta lelkesen.

El sem kellett neki mondanom, hogy miről is van szó. Azonnal tudta. Tudta, hogy a hosszú évek óta tartó munkájának gyümölcse ma beteljesedhet.

- Fél óra múlva elküldöm a koordinátákat. Biztos vagyok benne, hogy ott lesz. Lenyomoztam.
- Rendben! Felkészülünk és megyünk! Jó döntést hoztál! - mondta, majd letettem.

Jó döntést hoztam! Tudom, de rohadt nehéz volt. Hiába tett tönkre, valahol a szívem mélyén mégis tudom, hogy ő az apám. És ha a sors nem áll az utunkba, ma boldog család lennénk.

Gyorsan felkaptam a kabátom és rohanni kezdtem. Látni akarom még utoljára szabadként. Futottam, ahogy csak tudtam a gyárhoz.

Ahogy beléptem és megtaláltam az alagsorba vezető lépcsőt, nagy levegőt vettem és elküldtem a nyomozónak a koordinátákat.

A lépcső legaljára érve egy vasajtó fogadott. Szerencsére nálam volt a kis fegyverem, amit a Maranello-i este óta mindig magamnál hordok. Egy pontosat lőttem a zárra, ami azonnal megadta magát.

Belépve egy igazi háznak berendezett helység fogadott. Apám a kanapén ült és megint a futamot nézte. A Qatari futam közvetítésének zajai törték meg a közénk beállt csendet.

Kapcsolatunk minden fontos eleménél ott volt velünk ez a sport. Most, talán az utolsó közös pillanatunknál is velünk van.

Will lassan felállt a kanapéról és szembefordult velem.

- Te, hogy találtál meg megint? - kérdezte értetlenül.
- Az az én dolgom. Nem csak te vagy rafinált ebben a családban! - mondtam.
- Sajnálom, Hope! - mondta, majd kirántott egy fegyvert az ágy alól.

A lehető leggyorsabban reagáltam, miközben elgördült egy lövés, ami nem talált. Felém lőtt vagy egy méterrel. Én is ráemeltem a fegyverem.

- Te meg mi a faszt akartál csinálni? - ordítottam.
- Nem tehetek mást. Nem buktathatsz le! - mondta gyáván.

Ott álltunk egymással szemben. Én és az apám. Egymásra szegeztük a teletöltött fegyvereinket. Hogy jutottunk el idáig?

- Azt hittem mostmár szeretsz! - mondtam kínkeservesen.
- Igen, de nem hagyhatom, hogy elárulj! - lépett közelebb.
- Percről-percre egyre nagyobb csalódás vagy!

Meghallottam, hogy valakik beérkeztek az épületbe! Pár pillanat és vége.

- Vége van, Will. Eddig bírtad. - mondtam, majd feltűnt a hátam mögött vagy 10 kommandós teljes felszerelésben és földre terítették.

Néztem, ahogy azt az ember, aki születésemtől kezdve megkeserített minden pillanatot, most megbűnhődik mindenért.

Ezzel az utolsó cselekedetével bebizonyosodott számomra, hogy jól döntöttem. Képes lett volna megölni. Egy nagybetűs csalódás számomra.

A képernyőre pillantottam, ahol Charles szállt ki az autójából a futam végeztével. Most tudom, hogy büszke lenne rám. Visszanézve láttam, ahogy megcsillan Will kezén a bilincs. Éppen ideje volt!

Hosszan egyeztettem a nyomozóval, megbeszéltük, hogy hogyan tovább. Annyi biztos, hogy a lakás és a Scuderia Ferrari az enyémek maradnak, minden másról a bíróság fog dönteni.

Megbeszélésünk végeztével kiléptem a meseszépen kivilágított monacói utcára és azt éreztem, hogy én vagyok a legszabadabb ember a világon.

Mindaddig tartott ez, amíg vakuk sokasága nem kezdte megvilágítani az arcomat. Jó hamar megtudták az újságírók, hogy Will Wallis végre rács mögé kerül. Rengeteg kérdéssel bombáztak, de én csak annyit tudtam nyilatkozni, hogy "Vége! Szabad vagyok!". Ebben minden benne volt.

Megszabadultam attól az embertől, aki háborúvá tette az életem. Végre nincs mitől tartanom!

Mostmár csak én vagyok és a jövő számtalan lehetőséggel.

Azt érzem, hogy hamarosan új életet kezdhetek.

Már csak egy dolog van, ami a múlthoz köt.

Még mindig rohadtul szerelmes vagyok!

Még mindig rohadtul szerelmes vagyok, Charles Leclerc-be!