-Muszáj így nézned rám?-kérdeztem miután észrevettem,hogy anya elég furán néz.

-Fiam.-tette le a kávés bögrét.-Dr.Jeon..egész nap itt volt?

-Elszaladt az idő..Nagy baj?

-Dehogy baj..de egy dolgot mondj meg...biztos,hogy csak az orvosod?

-Mi több lenne?

-Egy haver,barát...A barát..

-Számomra soha nem lesz csak egy haver..és a barátom sem,valaki más tetszik neki.

-És te ezt miből gondolod?

-Anya,ne érts félre,imádlak meg minden..de ezt az ember nem az anyjával akarja megbeszélni.

-Értem fiam..most pedig menj aludni.

Felkullogtam a szobámba,hogy elpakoljam a cuccokat,de meggondoltam magam.A kezembe véve a kontrollert és elhatároztam,hogy akkor is tovább jutok.

Végül hajnali kettőig játszottam és büszkén jelentem ki,hogy sikerült a pálya..igaaaz Jungkook-nak köszönhetem,hogy segített..de kész.

Kiosonva a folyosóra próbáltam nem felkelteni anyát,pihennie kell és biztos vagyok benne,hogy leszidna.

Zuhanyzás közben volt időm gondolkodni néhány dolgon.Pontosabban egy dolgon,hogy ki lehet Jungkook új kiszemeltje.Biztos vagyok benne,hogy valaki aki álmából felkeltve,40 fokos lázzal és náthával küzdve annyira jól néz ki,hogy egy versenyt is megnyerne vele.Ellenben velem...Vissza gondolva sose néztem ki jól,szerintem még egy szellem is megirigyelné a kinézetemet és kölcsön kérné ijesztegetésre.

Sose fogok kelleni neki,még ha valami furcsa módon bejönnének neki az ilyenek,mint én...még akkor sem.Már csak azért sem,hogy védje magát,amit megértek.Belém szeretne,belém..aki haldokol..összejönnénk még meg egyszer csak feldobom a tappancsaimat..ez fájna neki,elvégre kinek nem fájna ha a szerelme meghal.Sőt ha ez nem csak álmodozás lenne és tényleg megtörténne akkor én kérném tőle,hogy felejtsen el.Nem akarom,hogy elveszítsen azért mert meghaltam,ezt a fájdalmat nem akarom neki.

---------------------------------------

Reggel fizikai fájdalmat éreztem,mert fel kellett kelni,így vissza gondolva nem is volt annyira jó ötlet hajnalig játszani.Fáradtan ültem az ágy szélére és próbáltam magamhoz térni legalább annyira, hogy a fürdőig eltaláljak.

Tükörbe nézve rendesen szörnyű látvány fogadott...Kilométerekről kiszúrni, hogy nem aludtam valami sokat az éjjel.

-Tae drágám,te nem akarsz ma elindulni? - szólt fel anya.

-De, megyek már.

Reggeli közben majdnem elaludtam, ha nincs ott anya, hogy felébresszen valószínűleg már megfulladtam volna egy tál műzliben.

-Halljam.. Mitől vagy ennyire ki? Rég voltál ilyen.. Dr. Jeon az oka?

-Mondhatni.. Meg mondta, hogy honnan támadnak így könnyebben vittem ki a pályát.

-Meddig játszottál?

-Kettőig.

-Kim Taehyung... - ezt az érzést senkinek sem kívánom.. Ha egy anya a gyerekét teljes nevén szólítja akkor bajban van.

-Mennem kell, megy a buszom.. - pattantam fel a székről és már ott sem voltam.. Nem akartam korán reggel halál félelemmel élni.

-Úgyis haza kell jönnöd fiam... - hallottam anya hangját bentről. Köszi.. Akkor ma ezt kihagyom.

A kórházba érve csak reménykedtem,hogy nem látszik rajtam,hogy szinte semmit nem aludtam az éjjel.

-Tahyung..jól vagy?Sápadt vagy nagyon.-állított meg az egyik dokinő amikor felértem.

-Persze,csak nem aludtam nagyon sokat.

-Legközelebb tessék teljesen kipihenten jönni ide.

-Ezt reggel anyámmal levitattam..nincs kedvem még egy körre,ha megérti.-a kelleténél kicsit gúnyosabban mondtam.

-Csak pihend ki magad,ha nem vagy kipihenve a vizsgálatokra sem tudsz teljesen koncentrálni.Bízok benned.

-Hogyne...De szerintem fe...

-Ma valaki nagyon nyűgös.-vágott közbe Jungkook.

-Valóban az.-tette hozzá a nő.

-Jungkook..ez a te hibád.

-Tae..már,hogy lenne az enyém.-mosolygott,mint egy nyuszi.-legközelebb tényleg kipihenve gyere.

-Jó,úgy jövök.-forgattam meg a szemem.Hirtelen mindenkit érdekelni kezdett az alvási szokásom.

-Dr.Jeon..Ha legközelebb nem bírunk vele..magát hívjuk,úgy látszik magára hallgat.

-Talán azért,mert..-nem tudtam befejezni a mondatot mert Jungkook befogta a számat és úgy vezetett be az irodájába.

-Tae,picit kedvesebben.-vette le a kezét a számról.

Inkább nem is mondtam semmit csak leültem a kanapéra és behunytam a szemem..végülis így is tudok válaszolni.

-Ma ki kell hagyni ez a pár órát

-Miért kéne?

-Mindjárt elalszol...így,hogy fogsz válaszolni.

-Jungkook tudok én így is válaszolni..kérdezz csak.

-Miért nem aludtál?

-Játszottam,végre sikerült..ha nem mondod meg honnan támadnak nem is játszottam volna.

-Néha annyira nem értelek.-kuncogott.-Anyukád nagyon mérges volt,hogy sokáig voltam nálad?

-Egy cseppet sem..talán még örült is,hogy valaki volt velem.

-Akkor jó sokáig fog még örülni.-motyogta Jungkook,de meghallottam.

-Ezt miért mondod?

-Jó füled van.-bújt bele az irataiba.-hamarosan jössz hozzám.

-Baszki tényleg és pont most?-mit fog szólni az a valaki aki tetszik Jungkook-nak?

-És akkor te miért mondod ezt?-ült ki az értetlenség az arcán.

-Azért,amit tegnap mondtál..valakit jobban meg akarsz ismerni..ha pont akkor jön hozzád amikor én ott vagy?Mondjuk gondol egyet és hajnali kettőkor oda állít és észre veszi,hogy nálad vagyok...Mit gondol majd?-hadartam.

Ahogy ezt elhadartam Dr.Helyes kezében megállt a bögre is.

-Tae..-nevette el magát.-Hidd el..nem fog hajnali kettőkor beállítani és tuti,hogy nem fog haragudni.

-Na és azt honnan tudod...Várj..van egy ötletem.

-És meg is osztod velem?-emelte újra a kávés bögrét.

-Hívd el holnap korcsolyázni velünk.-itt volt az a pont,hogy Jungkook majden megfulladt a kévától.

-Jungkook..jól vagy?-pattantam fel egy pillanat alatt.

-Miért hívnám el?És hogy?-mondjuk,a száddal..és,hogy lássam ki az aki ellen fel akarom venni a harcot?Chh..Pszichológusok....

-Hogy akkor megismer és tudja,hogy semmitől nem kell félnie.

-Rendben,elhívom.-így visszagondolva nem biztos,hogy én akarom.-Tae.

-Igen?

-Eljössz velem holnap korcsolyázni.

-Na,igen..így hívd el..csak az ő nevén szólítsd.

-Jó megfigyelő vagy..De néha nagyon nem veszed észre a dolgokat.

-Te miről beszélsz?

-Fáradt vagy és össze vissza beszélsz,feküdj le és aludj..Majd holnap pótolunk.

Több sem kellett nekem lefeküdtem a kanapéra és szinte azonnal elaludtam.Arra keltem fel,hogy valaki szólítgat.

-Tae..Tae..Ha nem akarod,hogy bezárjalak fel kéne kelned.-kinyitottam a szemem és egy Jungkook nézett velem szembe.

-Hány óra?-ültem fel,hogy magamhoz térjek egy kicsit.

-Hamarosan öt óra.

-Egész nap itt aludtam?Akkor sétálhatok haza.

-Akkor sétáljunk haza.-vette fel a kabátot.

Kiérve a kórházból lehetett érezni,hogy a levegő jelentősen lehűlt.

Jungkook-kal elindultunk haza és nagyon úgy néz ki,hogy tényleg haza fog kísérni.Csendben sétáltunk egymást mellett,de én nem bírtam ki,hogy nem kérdezzek rá.

-Végül elhívtad azt a valakit?-a szívem hevesen vert..féltem a választol.

-Már reggel elhívtam.

-És?Jön?

-Biztos vagyok benne,hogy ott lesz.

-Tök jó.-a fenéket jó..az a hülye szám,hogy nem tudom befogni akkor amikor kellene...Ha nem javaslom neki,hogy hívja el most nem kéne azt néznem egész nap,hogy ők ketten lassan de biztosan össze jönnek..Hülye Tae..

Ezután nekem sok kedvem nem volt beszélgetni és szerencsére Jungkook is elvolt a maga világában.

-Itt is vagyunk.-na nem mintha nem lett volna feltűnő.

-Várom a holnapot..és aludd ki magad.Jó éjt.

-Jó éjt.-a szokásosnál is letörtebben mentem be a házba.

-Szia anya.-mormogtam.

-Szia..mi a baj?

-Hülye vagyok..nagyon hülye..Jungkook-kal meghívattam azt akit kedvel és most holnap ő is ott lesz..anyaa,miért nem tudom befogni?-kullogtam fel a szobámba meg sem várva anya válaszát.

Bedőltem az ágyba úgy ahogy voltam és minél előbb el akartam aludni,hogy ne gondolkozzak a saját hülye ötletemen.Rá érek majd reggel ezen idegeskedni.