Reggel a szokottnál kicsit boldogabban keltem fel.Próbáltam reggelizni,de nem ment le egy falat sem.

Izgatottan ráztam a lábam és vártam mikor érkezik meg.Végre megszólalt a csengő és fogadni merek gyorsabban rohantam az ajtóhoz,mint Tan.

-Szia.-nyitottam ki az ajtót fülig érő mosollyal.Igazából csak leplezni akartam az idegességemet.

-Szia..Te minden reggel ennyire boldog vagy?

-Úgy hiszed?-engedtem be.

Lehetett hallani,hogy kiskutyám sebesen szedni tappancsait,hogy megismerje új vendégünket.Mielőtt bármit is csinálhatott volna felkaptam az ölembe,mert ismerve Tan-t,tuti meg akarta jelölni a területét.

-Nem pisilünk le vendéget.-szidtam le.

Kinyitottam az ajtót,hogy majd az udvaron elvégzi szükségleteit.

-Sajnálom,nem vagyok túl jó vendéglátó,senki nem jön ide.

-Tae nem csináltál semmi rosszat,én sem megyek soha vendégségbe..Szóval bocsánat,ha nem vagyok túl jó vendég.

-Amúgy a kutyád mindenkit meg akar jelölni?-kérdezte miközben mentünk fel a szobámba.

-Öö..nem mondanám.

-Akkor én egy kivételes vendég lettem.-nevetett Jungkook.

Mikor oda értünk az ajtómhoz megtorpantam egy picit.Vissza emlékeztem,hogy biztos rend van vagy káosz minden.

-Minden rendben?

-Persze.-nyitottam ki az ajtót.

Az ágyra leülve még jobban izgulni kezdtem,nekem ez nem megszokott dolog.

-Feltételezem át akarsz ugrani a szokásos ,unalmas kérdéseken.

-Nem.-Jungkook csak értetlenül nézett rám,mert eddig minden alakalommal ki akartam kerülni ezeket a kérdéseket.

-Ki vagy te és mit csináltál Tae-vel?

-Haha,nagyon vicces vagy...Nem akarom átugrani a kérdéseket..Azt mondták javult az állapotom,ez sok éve nem volt..Le-lehet,hogy ezek miatt..Ki tudja..De ha igen,akkor én végig csinálom,újra és újra és újra.

-Te ezt komolyan eldöntötted,igaz?

-Nagyon.-na és az sem utolsó indok,hogy a szokásos kérdésektől úgy fogom érezni,mintha a kórházba lennénk,nem pedig a szobámba.

-Hát akkor kezdhetjük?

-Ühüüm..

-Szeretsz játszani?

-Hogy mi?-meglepődtem,mert ezt egy alkalommal sem tette fel.

Jungkook aa Play Stationra mutatott.

-Ahaa,miért?

-Reménykedtem ebben a válaszban..Akkor játszunk?

-Ki vagy te és mit csináltál Jungkook-kal?-álltam fel az agyról,hogy bekapcsoljak egy játékot.

A hátunkat a falnak döntve kezdtünk el játszani és beszélgetni.Szinte fel sem tűnt,hogy mikor kezdtünk bele a komolyabb kérdésekbe.

-Gyere baloldalt,ott fog támadni.-figyelmeztetett.

-Honnan tudtad?

-Nem most kezdtem..Sokszor játszottam...-itt elharapta a mondat végét.

-Ez mi volt?

-Mi mi?

-Elharaptad a mondat végét...Kivel játszottál?

-Nem érdekes.-láttam rajta,hogy feszeng

-Ez ennyire ciki lenne?-mosolyogtam.-Oké,akkor ne mondd el,nem vagyok a pszichológusod.-újra a játékra koncentráltam..vagyis csak próbáltam.Utáltam,ha elkezdenek egy mondatot és nem fejezik be.

-Te most nagyon utálod,hogy nem fejeztem be..ugye?

-Utálom,ha valaki elkezd egy mondatot és azt nem fejezi be.-de ki nem?

-Hobival játszottam..most jobb?

-Az exed...és ezt miért nem tudtad elmondani?

-Ha az ember komolyabban közeledni akar valakihez..akkor nem beszél az exéről neki.

-Hát akkor ne beszélj róla neki...de nekem simán elmondhattad volna.-nem értettem Jungkook miért mondja ezt,nem tudom követni ezt az embert.

Jungkook csak kinevetett és újra a játékra koncentrált.

-Tae..lenne még egy utolsó komoly kérdésem.-közölte komolyabb hangon.

-Okéé..

-Ezt még nem kérdeztem és lehet érzékenyen érint majd,ezért nem vagy köteles válaszolni nekem.

-Könyörgöm kérdezd már meg,nem a kezemet akarod megkérni...így nagy a nyomás.

-Mikor kezdődött a betegség?

Hirtelen lefagytam,nem elég,hogy az exe szóba jött,meg egy új valaki...Még ez is. Mr.Jeon..törd össze még a szívem.

-Akkor...-gördült le egy könnycsepp az arcomon.-Akkor amikor apa meghalt,rá fél hónapra kezdtem el rosszul lenni..és ezek a rosszul létek egyre gyakrabban jelentkeztek,de Namjoon segített olyankor..amíg..őt is el nem veszítettem.-sírtam el magam.

Jungkook közelebb ült hozzám és a hátamat simogatva nyugtatott.

-Ügyesen elmondtad,köszönöm.

-Ha..-próbáltam összeszedni magam.-Ha az a személy,akit komolyabban akarsz kedvelni..megtudja,hogy itt vigasztalsz..a végén megver engem.

-Tae..hidd el,ő téged nem fog bántani..Na.-csapta össze a kezét.-Most,hogy túl vagyunk a komolyabb kérdéseken..jöhet a laza beszélgetés?

-Miért is ne?

-Tudtad,hogy anyukád meghívott engem is a hétvégi korcsolyázásra?

-Ahs..Miért hoztad fel?Ez annyira ciki..

-Miért.-nevetett Jungkook..-Szívesen elmegyek..és nagyon aranyos anyukád van.

-Jungkook,állj le.Ez nagyon ciki.-vörösödött a fejem.

-Akkor...azt se meséljem el,hogy a korcsolya után vacsorára is meghívott?

-Mi?Neee.-felkaptam egy párnát és az arcomba temettem.-Valami még cikibb dolog?

-Elfogadtam a vacsora meghívást.-mondta szerintem már sírva a nevetéstől.

-Te ezt nagyon élvezed,igaz?

-Valóban nagyon élvezem.

Miután kevésbé éreztem cikinek a helyzetet végre levettem a fejemről a párnát és jó messzire próbáltam elkerülni ezt a témát.

Észre sem vettem,hogy időközben teljesen sötét lett kint.Egy pillanatra néztem ki az ablakon és akkor esett le,hogy egész nap beszélgettünk. 

-Jungkook mennyi az idő?-kerestem a telefonomat

-Hamarosan negyed tíz.-mondta lazán.-Úristen negyed tíz lesz..mikor ment el ennyire az idő?

-Szia Tae..megjöttem.-jött meg anya a munkából.

-Szia anyaa.-ez fura lesz.

Elhatároztam lemegyek a lépcsőn nyomomban Jungkook-kal.

-Jó..estét.-köszönt anyának.

-Jó estét.-anya felváltva pillantott rám és Jungkookra

-Elszaladt az idő,nem akartam eddig zavarni.

-Dr.Jeon..Sose zavar,de ilyen későn még haza tud menni?Itt aludhat ha nem tud haza jutni.-hirtelen még a levegőt is félre nyeltem.

-Természetesen haza tudok menni.

Lassan kikísértem és a ház előtt is beszélgettünk még egy kicsit.

-Tae akkor holnap te jössz.

-Igen,tudom.

-Jó éjt.

-Jó éjt.

Beérve a házba anya sejtelmes vigyorral várt.