Nem hagyhattam itt őket.Vissza akartam menni és élni.Sötétség volt mindenhol,hirtelen valami nehezet éreztem az arcomon,olyan volt mintha valaki megsimította volna.Éreztem.Lassan érezni kezdtem a szívem dobogását is.A gép újból egyenletesen csipogott.Lassan kinyitottam a szememet.

-Korcsolyázni még elmegyünk?-mondtam erőtlen hangon.

-Tae..-sírt anya.

Jungkook kiment,hogy szóljon a többi orvosnak,akik bejöttek és áttoltak egy másik szobába.Rámtették az EKG tappancsokat,hogy megnézzék a szívemet.Azt mondták,hogy a körülményekhez képest jól működik.Szóval ha valaki a halál szélét megjárja akkor jól működik a szíve.Az enyém még mindig nem működik jól.De ezt csak én tudom.

-Mikor mehetek haza?-kérdeztem az egyik ápolótol.

-Még nem tudjuk pontosan,amint jobbak lesznek az eredményeid.

Szuper,akkor itt fognak eltemetni.Ezzel talán nem kéne viccelődni,egyszer még igaz lesz.Kinéztem az ajtón és láttam,hogy Jungkook az egyik orvossal beszél.Amióta felébredtem nem láttam,pedig miatta nem akartam meghalni.

Anya belesett az ajtón,hogy jöhet vagy maradjon kint.Intettem neki,hogy jöjjön be.

-Szia Tae,minden rendben?-ült le mellém és megfogta a kezemet.

-Persze.-hazudtam.

-Tae azt hittem,hogy elveszítelek.-sírt anya.

-Tudod,hogy nem lehet könnyen elzavarni.-nevettem.-De ha ez megtörtént volna.Átadtam volna apáéknak,hogy hiányoznak.-csuklott el a hangom.

Anya megszorította a kezemet és az arcomat végig simította.

-Anya,menj haza kérlek,pihenj.A korcsolyát majd bepótoljuk.

Még egy kicsit ott maradt,nem beszéltünk,mert túl fáradt voltam hozzá.Anya nagyon makacs volt és ott akart maradni még egy kicsit.Amikor elköszöntünk mentem volna aludni,de Jungkook épp akkor jött be.

-Szia.-mosolyogtam.

-Úristen,jól vagy...-üld oda le ahova anya is ült.

-Persze,hogy jól.

-Azt hittem,hogy elmész mielőtt megismernélek..úgy igazán.

-Én?Nem szabadulsz tőlem.-húztam féloldalas mosolyra a szám.

-TaeTae..Nem is akartam..-a levegő is megfagyott bennem.Így azóta nem szólított senki...hogy Nam meghalt.Csak néztem Jungkookra és az összes emlék előjött amit a bátyám szerzett nekem.

-Jól vagy?Mi a baj?

-Így..nagyon régen nem szólított senki.. Még a bátyám hívott így.

-Ne haragudj.. Één...

-Semmi baj-vágtam közbe. -Jó emlékek jöttek elő. - mosolyogtam.

-Sajnálom, Taehyung nem fogadhat ma már látogatókat. - jött be ah egyik orvos.

-Az orvosa vagyok.

-Akkor lehetne kicsit gyorsabban? Infúziót kap és utána pihennie kell. Holnap sok vizsgálat lesz.

-Csak tíz perc. - Jungkook megvárta ameddig az orvos nem ment ki. - Holnap sok vizsgálatod lesz, így nem terhellek én is velük.

-Ne! Én.. Én akarok menni. - akartam menni, mert Jungkook közelében jobban érzem magam, sokkal jobban.

-Nocsak mit hallok...Te pszichológushoz akarsz menni?

-Nem a Mr.Jeon-hoz akarok menni, hanem Jungkook-goz.

-Mr?Hol marad a doki elnevezés?

-Nem áll rá a szám.

-Rendben.. Akkor holnap Jungkook jön. - állt fel a székről. - Oh és Tae.. Ne hagyj itt.. Meg akarom ismerni az igazi Tae-t.. És nem a kórházi Tae-t. - sétált ki az ajtón.

Az igazi Tae... Nos Jungkook.. Azt még én sem ismerem igazán. Szóval,ismerjük meg közösen.

Az orvos bejött és bekötötte az infúziót és adott valami gyógyszert. A gyógyszer gyorsan hatott, álmosodni kezdtem és el is aludtam.

Másnap reggel egy csomó vizsgálatra el kellett mennem. Egyik vizsgálatról cipeltek a másikra. Nem hazudok.. Minden egyes hülye vizsgálatnál reméltem, hogy Dr. Helyesszingli belép az ajtón és elvisz, hogy turkáljon az agyamba.

Az utolsó vizsgálatnál végre belépett Jungkook és mehettünk is,vagyis nem teljesen,mert az egyik doktor úgy gondolta,hogy nem hagyja.

-Elnézést..Maga Taehyung orvosa?

-Igen, a pszichológusa vagyok..Esetleg baj,hogy elviszem?

-Nem,már végeztünk is...de Tae még vissza kell jönnöd később..Bízok benne,hogy a következő vizsgálat jobban fog menni.

Amilyen gyorsan lehetett én elhagytam a szobát.Nem akartam vissza menni,újabb vérvétel.Ránéztem a kezemre amin sok lila folt volt,a sok vérvételtől.

-Tae,megmondod mi a baj?-ült le Jungkook a székbe miután bementünk.

-Nincs semmi baj.

-Tae.-ült le mellém a kanapéra.-Tudod nyugodtan elmondhatod nekem és nem úgy,mint egy pszichológusnak..Inkább úgy,mint egy havernak.-várt egy kicsit hátha elmondom.-De nyilván az is rendben van,ha nem akarsz róla beszélni.

-Köszönöm,hogy nem úgy bánsz velem,mint egy beteggel.

-Tae én tényleg nagyon meg szeretnélek ismerni..Egy hónap múlva jössz hozzám és remélem addigra legalább azt megtudom,hogy mi a kedvenc reggelid.-nevetett.

-A palacsinta az nagyon jó reggeli.-mosolyogtam.

-Többet kéne mosolyognod,tudom,hogy nehéz lehet..de többet kéne.

A szokásos egy óra helyett,két órát ültem Jungkooknál. A szokásos kérdések után teljesen el tudtunk beszélgetni.Megtudtam,hogy szeret rajzolni és fotózni is.

3 napja,hogy ő lett az orvosom és én azt érzem,hogy Ő az egyetlen orvos akivel ennyire közel kerültem ilyen rövid idő alatt.Anya is sokszor mondta,hogy többet van jobb kedvem is.

--------------------------------------

Másfél hét telt el,hogy a kórházban folyamatosan kezelnek.Az orvosok azt mondták,hogy javult az állapotom,igaz nem sokat,de javult.

Ma végre haza egednek,amikor ezt meghallottam azonnal össze is pakoltam a cuccaimat.Összepakolás után lementem a portára,hogy ott várjam meg anyát.

-Szia Tae.-jött be anya

-Szia anya,kérlek siessünk innen.

Kimentünk a számomra hátborzongató épületből és a parkoló fele vettük az irányt.Oda érve anya segített bepakolni a dolgaimat és indulásra készen is voltam.

-Képzeld fiam,felhívtam Dr.Jeon-t..

-Mit csináltál?Miért?

-Hogy az állapotodról kérdezzek...éés,hogy elhívjam a hétvégi korcsolyázásra.-amikor ezt édesanyám kimondta még a levegőt is félre nyeltem.

-Tae..igazán nem kéne ezért meghalni..Ez csak egy hétvége.

-De anya,általában az ember az orvosát nem hívja el korcsolyázni.

-Fiam,te igazán jóba lettél Dr.Jeon-nal..Miért ne hívhatnám el.

-És honnan tudod,hogy Jungkook ezt nem veszi megszállottságnak.

-Drágám,ha egyszer az orvosodat tegezed az első naptól...nem hiszem,hogy ez megszállottság lenne..Így közelebb is kerültök egymáshoz és nekem ne mond,hogy ennek nem örülsz.A szobádba is be fogod engedni holnap.Egy orvos sem járt még ott.

-De anya örülök csak...holnap jön Jungkook?-esett le a mondat második fele.

-Így van,szóval csinálok valami finomat.

Teljesen elfelejtettem,hogy Jungkook jön holnap hozzánk,fenébe.Takarítanom kell mielőtt ide ér..de miért gondolkodok ezen?Hétvégén még korcsolyázni is megyünk.

Haza érve villám gyorsan bepakoltam a ruháimat és a szoba minden centijét feltakarítottam.Kész lett a szobám,hogy vendéget fogadjon,nem is akármilyen vendéget.