Korán reggel arra keltem,hogy a párnám tiszta vér.Szuper az éjjel megint vérzett az orrom.Régebben ez nem volt ennyire gyakori,mostanában minden héten.Szar dolog haldokolni.

Negyed kilenc volt,van fél órám,hogy bemenjek a kórházba.Gyorsan meg kellett reggelizni,mert a busz nélkülem is el fog indulni.

-Jó reggelt.-köszöntem a portásnak,az egyetlen ember aki megérdemli.

A liftekhez mentem,hogy akkor felmegyek a hetedikre,de ez nem az én napom.Hatalmas betűkkel ki volt írva:ELROMLOTT!

Most legyél okos Tae,hogyan tovább?Nem elég,hogy valami ismeretlen betegségem van...Szívbetegséggel születtem.Nem terhelhetem le magam annyira,mert a szívem konkrétan lemondana az életről.

Eldöntöttem,hogy lassan de megmászom azt a hét emeletet,senki nem fog felcipelni.A harmadik emeletnél jártam amikor éreztem,hogy nem a legjobb a helyzet.Tíz perce ott kéne lennem,szóval nem állhatok meg.

 A hatodik emelet felénél már nagyon nem voltam jól,a víz szakadt rólam és szerintem még fal fehér is voltam.

-Nem tudjátok hol van Tae?Fél órája már itt kéne lennie.-hallottam Jungkook hangját.

-Itt vagyok.-értem fel végre az emeletre.

-Jézusom Tae,minden rendben?Valaki jöjjön.-kiabált Jungkook.Teljes sötétség lett mindenhol.

Egy szobában ébredtem,mellettem még egy kislánnyal.Szegény annyira kicsi és itt kell lennie.Fel akartam kelni de nem éppen sikerült mert nagyon megszédültem.

-Tae kérlek ne állj még fel.Pihenned kell.

-Mi..mi volt?

-Miért nem mondtad,hogy szívbeteg is vagy?Valahogy megoldottuk volna azt,hogy fel tudjál jönni és akkor nem kerültél volna közel a halálhoz.

-Nem mindegy?Meghalok úgyis.-hirtelen a kezemen valami nedveset éreztem.Vér.Odakaptam a kezem és Jungkookra néztem.Látta rajtam,hogy megijedtem.

-Várj Tae.Itt fog és egy picit szorítsd de ne túl erősen.-tette oda a kezemet ahol szorítani kellett.

Nem sokra rá el is állt a vérzés.Ezen a napon ez volt a második,hogy vérzett az orrom.Ez a betegség egyre rosszabb.

-Ez milyen gyakori?

-Régebben nem volt nagyon,mostanában van,hogy hetente..Viszont ez az első alkalom,hogy egy nap kétszer vérzett az orrom.

-Próbálj meg megnyugodni,ez a magas vérnyomás oka is lehet.Hozok egy vérnyomás mérőt.-sietett el Jungkook.

Ha a kezelések nem segítenek akkor hamarosan lemondhatok az életről szerintem.Bármit megadnék,hogy a testvérem itt legyen.Ő sajnos meghalt egy autó balesetben.Ott volt az a pont az életemben,hogy nem akarok tovább élni és az sem érdekel,hogy meggyógyulok.Aztán eszembe jutott,hogy ő mennyi mindent tett azért ,hogy jobban érezzem magamat.Most is ez tenné. 

-Tae Te sírtál?.-jött vissza Dr.Helyes

-Nem..csak valami bele ment a szemembe.-látszólag elhitte.Feltette a vérnyomásmérőt és egy kicsit megnyugodtam.Magas vérnyomás.Mármint nem annak örültem,hogy magas a vérnyomásom,hanem annak,hogy meg van az oka az orrvérzésemnek.

Felkelni az agyból még mindig nehéz volt,de muszáj volt.Kezdődött a vizsgálat.

Először egy EKG-t csináltak,hogy minden rendben van a szívemmel.Hát nincs.Egy kis ritmuszavart érzékelt a gép,ami miatt 24 óráig egy hordozható EKG-t kell viseljek.Utána jött a szokásos.Röntgen,CT,MR.Mindent meg tettek,hogy kiderítsék mi a bajom.Ezután jött a szerintem legrosszabb dolog.A pszichológus.Komolyan ha én neki elkezdem sorolni a lelki bajaimat,neki is kelleni fog egy.

Felhívtam anyát,hogy elmondjam neki,hogy volt egy kis baj és nem akarnak haza engedni ma.Anya ezt hallva szerintem úgy rohant ide.Sajnálom őt.A kezelések miatt nem tudok elmenni dolgozni..Na és azért sem mert nem veszek fel egy olyan embert aki haldokol.Rajzszakma,hát nem csodás?Anyának kell dolgozni,teljesen elfárad és még én is itt vagyok mint teher.

Itt akart maradni estére de én rábeszéltem,hogy otthon ki tudja magát pihenni.Az itteni ágyak úgysem kényelmesek.Az életem eddigi felét itt éltem le,nem akarnak valami VIP szobát adni nekem?

Miután anya hazament elaludtam.Jungkook fejére keltem fel.Nem volt rossz látvány,de más körülmények között jobban tetszett volna a látvány.Itt volt az ideje a pszichológusnak.

-Jungkook,én nem akarok menniiii.-vonszolt ki a kezemnél fogva a kórteremből.-A pszichológusok nem tudnak semmit.Mindig sírok,ne máááááááár.-könyörögtem neki.

Nem volt hajlandó meghallgatni ezért fogta magát és az ölébe véve becipelt a pszichológushoz,aki ráadásul még ott sem volt.

-Oké ennél cikibb megérkezést...Még itt sincs a dilidoki.

Jungkook leült a székbe,kényelembe helyezte magát és jelezte,hogy üljek le.

-Várj..te egy pszichológus vagy?-akadtam meg.Egy pszichológustól várom én a csodát?

-Igen Tae..és ki kérem magamnak,hogy nem tudok semmit,na szépen popsit oda le és csak lazulj el.

Egy kissé lefagyva  ültem le,szóval a helyes doktorom a dilidokim.Sose értettem,hogy miért kell pszichológusokhoz járnom,utáltam őket.Az összes csak szaros közhelyekkel jön nekem,hogy taszítsd el a rosszat,kerüld el a rosszat.Ha tehetném akkor már rég elkerültem volna.

-Most az érzéseimre vagy kíváncsi?

-Nem.-vágta rá lazán.Oké nem akarok kötekedni de nem arra kéne kíváncsinak lennie?

-Arra vagyok kíváncsi,hogy miért sírtál?

-Mondtam..belement a szemembe valami.

-Nagyon rosszul hazudsz,ugye tudod?.-nézett fel a lapok mögül.

Nagy levegőt véve elkezdtem mesélni azt,hogy eszembe jutott a bátyám.Elmeséltem neki,hogy amikor apu meghalt és beteg lettem ő mennyire sokat segített nekem.Akkoriban ő volt az apám.Nekem ez olyan érzés volt.Anyának is sokat segített mindenben.Namjoon támogatott mindenhogyan,amikor a suliban csúfoltak ő állt ki mellettem,hogy ő volt az első akinek elmondtam,hogy miért nincs barátom,mert én barátot szeretnék magam mellé.Mondjuk ezt nem mondtam el Dr.Helyes dilidokinak.Aztan jött egy baleset.A másik sofőr részegen vezetett és Nam kocsijának ütközött.Esélytelen volt a túlélés.Utána egyedül maradtam.Nem támogatott senki,nem volt aki megvédjen.Akkoriban nagyon sokat romlott az állapotom.

Sírórohamok közepette mondtam el ezeket Jungkooknak,aki nem úgy viselkedett,mint egy orvos.Sokkal inkább egy haver volt.Közel ült hozzám és a hátamat simogatta és megölelt.Furcsán dobogott a szívem,de nem fordítottam rá nagy figyelmet.

-Jól van Tae,ha szeretnéd abba is hagyhatod.Nem kell többet mesélned.-ült vissza a helyére amikor abba hagytam a sírást.-Tudod Te egy nagyon különleges ember vagy.Az emberek arcába vágod,ha semmit nem tudnak.Legalábbis szerited.Ez egy jó dolog,könnyű lesz veled együtt dolgozni.Bár az,hogy úgy kellett ide hozzalak,kicsit megrémített.Ennyire rossz emberek lennének a pszichológusok?-nevette el magát.

Elnevettem magam a burkolt bók miatt és azért is mert amikor Jungkook nevet olyan,mint egy nyuszi.

-Nem ellened irányult a megjegyzés.Az összes pszichológus ellen.-mosolyogtam.-Nem szeretem őket,őket sem.Mindig csak a fájdalomról beszélnek.

-Akkor beszéljünk a vágyakról..a kívánságokról.

-Ha ez tényleg előfordulna akkor Te lennél az egyetlen pszichológus aki áttörte nálam a határt.

-Milyen határ?

-Azt a határt,amikor 100%-ig megnyílok.Végre nem a fájdalomról beszélnénk.Te lennél az első dilidok akit bírok is.

-Na mivel én nagyon szeretném,hogy bírj engem Tae.-humorizált a nyuszi.-Ha lehetne négy kívánságod mi lenne az?