-Fiam az anyád vagyok,mindenről tudok..és nem volt nehéz nem látni titeket az ablakból.

Ezután egy hosszú és nagyon kínos beszélgetésen estem át. Anya úgy gondolta jó vicc lesz a kiskori képeimet mutogatni Jungkooknak. A tervezetnél előbb látott ruha nélkül, mert hát nem igazi a kiskori képek mutogatása fürdős képek nélkül.

-Anya, szerintem elég képet látott már rólam Jungkook. Hiba volt behívni. - néztem anyára vörös fejjel.

-Nem mindegy neked mikor lát ruha nélkül? - lapozgatta tovább a képeimet.

-Jézusom anya, fejezd be. - rohantam fel az emeletre. Nem volt kedvem tovább hallgatni anyának a cikibbnél cikibb történeteit rólam.

Duzzogásomat egy kopogás zavarta meg.

-Bárki is vagy, nem jöhetsz be.-a kopogás nem szűnt meg. - Nincs rajtam ruha. - hazudtam, hátha elmegy az a valaki.

Hirtelen kivágódott az ajtó és Jungkook lépett be rajta.

-Nem is vagy ruha nélkül. - nézett rám lebiggyesztett szájjal.

-Te perverz. - nevettem el magamat. - láttál már ruha nélkül. Az anyám mutatta meg. Jézusom. - temettem párnába az arcom amikor leesett, hogy a saját anyám mutogatta a pucér seggem a barátomnak.

-De azóta megnőttél. Mindnehol. - ült le velem szembe.

Mellkasának döntve a fejemet próbáltam nem lecsapni egy párnával.

-De ne csináld ezt velem. - rázkódott a vállam, mert már kínomban nevettem.

-Bocs. - simogatta a hátamat. - De aranyos voltál a képének. Az összesen.

Jungkookot meglökve esett le az ágyról de arra nem számítottam, hogy engem is húz maga után. Hangos puffanással értünk földet. Ezt anyáék biztosan meghallották.

-Utállak. - mondtam egy halvány mosollyal az arcomon.

-Én is téged. - hajolt közelebb, hogy megcsókoljon de a kezem a szájára tapasztva ráztam meg a fejem.
Dr. Helyes nevetve vette el a kezemet és megcsókolt.

-Tae, szeretlek. - én csak egy féloldalas mosolyra húztam a számát. Remélem leesik neki, hogy a szokásos puszimat kérem. Jungkook a szám fölé nyomott egy puszit.

-Szeretlek. - mosolyodtam el.

-Ti mit csináltok itt a földön? - nézett be az ajtón anya barátja.

-Hagyd őket, szerelmesek. - ütötte meg egy ronggyal anya és becsukta az ajtót.

Jungkook-kal egymásra nézve tört ki belőlünk a nevetés. Elnézve a felettem nevető nyuszit nagyon boldog voltam, örültem, hogy az utunk keresztezte egymást.

2 évvel később

-Anya ne sírj. Nem megyek el, mindig itt leszek neked. Kérlek ne sírj,sose foglak elhagyni. Tudod jól, hogy te mindig itt voltál nekem. Ne sírj. - hiába mondtam nem hallotta meg.

-A fiam elment. - fordult barátja ölelésébe és sírt.

-Anya, nem meghaltam.. Elköltözök.

-De külföldre. - mutatott rám fenyegetően.

-Igen, de csak két évre.. Sokszor haza fogok jönni. Megigérem. - öleltem meg. - Nem leszel egyedül. Ide fog költözni a barátod.

-Igazad van. - ölelt meg szorosan.

-Most megyünk, mert sose fogunk oda érni.

Az elbúcsúzás után bepakoltuk az utolsó bőröndöket a kocsiba és útnak indultunk.

-Köszönöm. - fogtam meg Jungkook kezét.

-Mit tettem? - fordult felém.

-Emlékszel még? Volt négy kívánságom. Az első, hogy anya pihenjen, boldog legyen.Úgy látom ez sikerült. - mosolyodtam el anyára és a barátjára gondolva. - Második az utazás. Pipa. Utazunk. A harmadik, hogy meggyógyuljak. Nos, ez is sikerült.Miattad.-szorítottam meg a kezét. - És az utolsó a szerelem volt. - néztem Jungkook szemébe. - Most pont azt nézem. Szóval, köszönöm,hogy itt vagy mellettem.

-Sose fogok elmenni mellőled Tae.

-Nem is mernél. - nevettem el magamat.

-Terrorban tart a barátom. Ez szép.

-Mert szeretlek.

-Én is szeretlek. - még mindig hevesebben ver a szívem ha Jungkook azt mondja, hogy szeret.

Végre úton voltam, hogy megkezdjem közös életemet Dr. Helyessel. Egy boldog és betegségmentes életét.

Köszönöm, hogy ezt a könyvet is ennyien olvastátok el❤️