Reggel egy kis hiányérzettel keltem fel. Jungkook nem volt mellettem.
Felkelve az ágyból egy hatalmas nyújtózkodás után mentem ki hozzá a konyhába.

-Jó reggelt. - ültem le a konyhapulthoz és néztem mit tevékenykedik.

-Jó reggelt.. Figyu mit csináltam. - emelt fel egy egész piknik kosarat.

-Mégis mikor keltél fel?

-Lassan már három órája.

-De még csak kilenc óra van.

-Nem tudok sokáig aludni.. És Tae.. Ma veled megyek szóval mégeri.. És csináltam reggelit, igaz borzalmasan főzök de próbálkoztam.

-Semmi baj, én sem tudok főzni. - nevettem fel.

-Akarsz versenyezni? - tett elém.. Valami kaját. Gondolom kaja volt.

-Oké, te nyertél.. Ez tényleg borzalmas. - nevettem ki már korán reggel.

-Ez nekem komoly erőfeszítés volt.. Majd akkor te főzől rám is. Eljegyzés megvolt úgyis.. Hamarosan jön az esküvő, szóval készülj, ha velem laksz te főzől.

-Felkészülök,de akkor nem leszel sokáig velem.Ételmérgezésben halnál meg ha én főzök rád.

-Tudod mit? Inkább felvesszük Jin-t szakácsnak.

-Támogatom az ötletet. - vettem fel a szendvicset, hogy beleharapjak.

-Ne!-lökte ki Jin a kezemből a kajámat ahogy belépett a konyhába. - Ha ezt JK csinálta.. Ne edd meg.. Meg akarsz halni?

-De.. A kajám. - néztem szomorúan a földön heverő szendvicsre.

-Bocs Tae.. De borzalmasan csinál meg bármi kaját.

-Na pontosan ezért lesz ő a szakácsunk.

-JK.. Most is én főzök rád... Semmi változás nem lenne.

-Akkor könnyen hozzá fogsz szokni.-vágta közbe össze az utolsó gyümölcsöket Jungkook.

Ahogy emelte fel a kosarakat láttam, hogy az egyik ujja le van ragasztva.

-Mit csináltál az ujjaddal? - kérdeztem.

-Semmit. - dugta hátra mind a két kezét.

Kinyújtva a kezemet jeleztem, hogy mutassa meg. Amikor még mindig nem mutatta meg felálltam és megfogtam a kezét.

-Jungkook.. Komolyan elvágtad? Nem is egy helyen? Add a másik kezed. - azt is megfogva lattam, hogy ott is elég sok sebtapasz volt. - Ez komoly? Gyümölcsöket vágtál vagy pengék között nyúlkáltál? Vigyázz jobban.. Azok a hülye gyümölcsök nem érnek annyit,hogy szinte a véred add értük. - ültem fel a konyhapultra, hogy jobban átnézzem a kezét.

-A gyümölcsök nem, de Te igen.-nézett fel rám.

-Khm...Bocs, hogy így megzavarlak titeket..

-Ne is folytasd Jin.. Csak ne..

-Én addig megyek felöltözök. - pattantam le a helyemről. - Addig.. Veszekedjétek ki magatokat.

Rengeteg ideig kerestem, hogy mit tudok felvenni. Már majdnem feladtam,hogy akkor nem is érdekel nem megyek semmiben sem amikor végre megtaláltam azt a felsőmet, amit a legegyszerűbb párosítani minden más ruhával.

Majdnem annyira boldogan léptem ki a szobából, mintha tényleg az esküvőnkre készűltem volna.

-Sikerült megölni egymást? - léptem vissza a konyhába.

-Sajnos nem. - nézte szúrós szemmel Jin-t..

-Jungkook ne akard megölni.

-Köszönöm Tae.. Látod, Ő szeret.

-Így ki fog majd főzni?

-Komoly Tae.. Komoly? - durcásodott be Jin.

Nevetve léptem oda hozzá és öleltem meg.

-Bocs, reggel is megmentettél a gyilkos szendvicstől. - mondtam még mindig ölelve.

-Köszi.. De most áshatom meg a saját síromat.

___________________________________

A parkba érve azt vártam a legjobban, hogy egyek.Sajnos Jin kilökte a kezemből a reggelim mondván, hogy "gyilkos".

Elterülve a pokrócon válogattam a rengeteg gyümölcsből.

-Te itt akarsz éjszakázni? - kérdeztem Jungkook-tól.

-Miért?

-Ennyi gyümölcs szerintem három napra elég.

-Bevallom tényleg sokat hoztunk.

Vettem ki egy doboz epret és lefekve az eget bámultam. Jungkook is követte a példámat.

-Epret? - nyújtottam felé a dobozt.

-Nem szeretem.

-Most viccelsz?-mosolyogtam el. - eperből hoztál a legtöbbet.

-Te szereted? - könyökölt fel.

-Kedvenc.

-Látod, ezt titokban tudtam és igazából neked hoztam ezeket.

-Hát persze, hogy így történt. - nevettem fel.

A felhőket bámulva gondolkodtam, hogy ha benyögön Jungkook-nak, hogy figyu.. Én szeretlek. Mennyire nézne hülyének?
De ha el is mondanám neki akkor, hogy? Annyit kéne, hogy többet érzek irántad, mint szimpla haverság? Vagy teljesen el kéne mondanom mit érzek iránta?

-Mi ez a bánatos arc? - kérdezte hirtelen.

-Jungkook...Ha szerelmes valaki akkor hoz olyan döntéseket amiket később akár meg is bánhat?

-De még mennyit..

-Te is hoztál már olyan döntést?

-Persze.

-És mi volt ez a döntés?

-Meg akartam csókolni csak valami közbe jött.. Vagyis inakább valaki.. Akkor arra a személyre mérges voltam.. Dee igy utólag jó, hogy nem tudtam ezt meg tenni.. Mert neki ez lett volna az első csókja és ha már első akkor olyasvalakitől kapja akit szeret...Hiába szeretem őt.. Én csak azt akarom, hogy ő boldog legyen és ha ezt nem velem képzeli el akkor így jártam.

-Te tenlyeg szereted azt a személyt?

-Igen. - néztett rám. - tényleg szeretem. De ezt miért kérdezed? Készülsz olyan döntést hozni amit később meg akarsz bánni?

-Nem, vagyis nem tudom.. Meg lehet azt bánni ha elmondod egy személynek, hogy szereted?

-Tae.. Szerintem azt sose lehet megbánni.. Olyan van, hogy még nem állsz készen rá, hogy elmond.. De olyan nincs, hogy megbánd.. Én eddig sose bántam meg.

Ezután csak az eget bámulva emésztettem meg amit Jungkook mondott..Talán nem kéne elmondanom neki? Mert ahogy mondta neki az a legfontosabb, hogy akit szeret az boldog legyen.. Nekem is az, hogy Ő boldog legyen. 

Hosszas gondolkodás után rajöttem, hogy én készen állok rá elmondani neki. Ha nem is azt, hogy mit érzek.. Legalább azt, hogy köszönöm, hogy itt van.. Miatta kezdtem el gyógyulni is. Nagy magabiztossággal ültem fel, de Jungkook aludt.. Legalábbis úgy nézett ki.

-Jungkook.. - és igen.. Aludt.. Könnyebb dolgom lesz. - Azt mondtad, hogy nem fogom azt megbánni,hogy bevallom az érzéseimet.. Remélem igazad van. - fordultam el tőle.. Hiába alszik, nem tudok közbe ránézni. - Köszönöm..Köszönök mindent amit tettél értem, amit teszel értem. Sok-sok év után te voltál az első aki tudott rajtam segíteni. Mondtad, hogy boldogság kell ahhoz, hogy meg tudjak gyógyulni...Boldogság miatt kezdtem el gyógyulni.. Miattad, te teszel boldoggá.. Ameddig nem ismertelek azt sem tudtam milyen az a szerelem.. De amióta egyre jobban kezdelek megismerni, a szerelmet is kezdem egyre jobban ismerni... Annyi olyan pillanat volt amibe te nem láttál semmit de nekem nagyon sokat jelentett.. És ez el mondható majdnem az összes percre amit együtt töltünk. Lehet ez a legbénább szerelmi vallomás..de nem érdekel.. Jungkook én téged szeretlek, fogalmam sincs miért.. De szeretlek.. - ahogy egyre jobban értem a végére annál jobban remegett a kezem is. - És tessék.. Most, hogy végre ezt el tudtam mondani akkor sem fogod ezt tudni, mert alszol. - döltem volna vissza a helyemre de a hátam neki ment valaminek.. Pontosabban valakinek.

Felnézve egy mosolygó Jungkook fogadott.. Fogalmam sincs, hogy mennyit hallott az egészből. Hirtelen előredőlve ültem vele szembe.

-Te ébren vagy? Mégis mióta?

-Mindent hallottam.

-Jézusom...-gyorsan eltakartam az arcom, mert szinte lángolt az arcom.

Jungkook a kezemet elvéve nézett a szemembe.. Nem tudom, hogy mégis mikor jött ennyire közel hozzám. Mosolyogva söpörte ki a hajtincseimet az arcomból. Elkaptam a tekintetem róla.. Így is eléggé zavarban voltam.

-Tae..-a kezét az állam alá vezette és a fejemet felemelve nézett mélyen a szemembe.