Már majdnem elaludtam,amikor megérkeztünk.Leszállva a buszról indultam volna el de fogalmam sem volt,hogy merre kell menni ezért csak szerencsétlenül álltam egy helyben.

-Merre kell menni?-kérdeztem végül rá,mert Jungkook is csak állt mellettem.

-Merre akarsz?Arra is és arra is haza tudunk menni.-mutatott mind a kettő irányba.

Hát köszi,akkor előrébb vagyunk,,ja várj,nem.

-Merre szebb?

-Hm..lássuk..Itt..-mutatott rám.

-Vicces vagy.-fojtottam el egy mosolyt.

-Gyere.-megfogva a kezemet vezetett.Egy darabig csak a kezünket néztem,a tömegre sem figyeltem ezért elképzelhető,hogy néhány embernek majdnem neki mentem.

Lehet,hogy anya nem mondott akkora hülyeséget és Jungkook tényleg érez valamit irántam?Képzeletben felpofoztam magam akkor hátha felébredek az álomvilágból.Ameddig magamat akartam kirángatni a saját agyam által kreált világból,ahol Jungkook szeret meg is érkeztünk...egy parkhoz.

-Te egy parkban laksz?

-Vicces valaki..Nem,mondtad,hogy egyszer valami piknikezéshez hasonló dolgot szeretnél,úgyis jó idők vannak már.A héten ide el akarok jönni veled.

-Tényleg? - csillant fel a szemem, mert tényleg régi vágyam volt egy piknik. - Jungkook. - kiáltottam fel. - nézd! - mutattam egy kiskutyára aki a parkban kóborlolt. - oda kell mennünk.

-Minek mennénk?

Megmakacsolva magamat húztam magammal Jungkook-ot, mert a kezemet még mindig nem akarta elengedni.

-Sziaa.-emeltem fel a kiskutyát miután oda értünk. - hol van a gazdád? -néztem körbe hátha megjelenik egy kutyátlan gazdi.

-Sziasztok. - jött oda egy srác hozzánk. - nagyon szépen köszönöm, hogy megtaláltátok a kutyámat.

-Nézd csak, itt vannak érted. - adtam át neki a kutyáját.-örülök, hogy tudtunk segíteni. - simítottam meg a fejét a kutyusnak.

-Köszi megint.. Bingó nem szokott elszökni csak úgy.

-Bingónak hívják? Szia Bingó, én Tae vagyok. Aranyos.

-Köszi, de én valami aranyosabbat vettem észre. - nézett rám a nevétnemismerem srác.

A bókra csak bénán mosolyogtam és éreztem, hogy egy kis pír jelenik meg az arcomon. Nem voltam hozzá szokva.

-Oké, szerintem nekünk menni kéne. - jött közelebb Jungkook.

-Barátod? - lepődött meg a fiú. Hah.. Bárcsak.

-Öhm..

-Igen. -vágott közbe Jungkook. - kicsit meglepődötten néztem rá. Kicsit félre értetted most ezt Dokikám.

-Csak barátok. - mondtam ki egy kissé szomorúan.

-Akkor nem bánod ha bemutatkozok? - tette le kutyáját az öléből. - Suwon vagyok. - nyújtotta a kezét.

-Taehyung. - fogadtam el a kézfogást.

-Szereted a kutyákat, ugye?

-Igen. - kezdtem kicsit furán érezni magamat.

-Arra van több kutyám is, sajnos ott kellett hagynom őket a haveromnak mikor Bingó elszökött.. Megnézed őket?

-Tényleg?Lehet? Hol? Mennyi? - lelkesedtem a kelleténél picivel jobban.

-Nem messze vannak. Itt a kis tó partján.

-Jungkook, egy nagyon picit oda megyünk? Mert.. Hát.. Kiskutyák..

-Persze. -egyezett bele, megragadtam Jungkook kezét, a másikba meg elkaptam a táskám fülét és indultam meg a kutyák felé.

Leérve a partra egy csomó kiskutya volt ott. Olyan volt mintha egy mennyországba csöppentem volna.

-Elmegyek a közeli boltba, veszek vizet. - szólt nekem Jungkoo, hogy tudjam eltűnik egy kis időre.

Csak hümmögtem két sor, mert annyira le voltam foglalva a kutyákkal.

-Mondd Tae.. - ült le mellem Suwon. - van valakid?

Nem értettem, hogy egy idegen embert mit érdekeli ez.De nem akartam bunkó lenni, ezért válaszoltam.

-Nem, nincs senkim.

Ezután csak pár percig csendben ültünk, szerencsére ott voltak a kutyák, mert eléggé kényelmetlenül éreztem magam mellette.

Nem kicsit ért sokk, amikor az arcomra a semmiből nyomott egy puszit. Amikor felé fordultam, hogy ez mégis mi volt a szám sarkára is érkezett egy váratlan puszi.

-Mit csinálsz? - húzódtam el tőle.

-Lopok egy csókot.-hajolt közelebb azzal a szándékkal, hogy megcsókoljon.

Egy kisebb pofont adva neki pattantam fel a helyemről és megragadva a táskámat indultam vissza Jungkook-hoz, aki már közeledett felénk.

-Menjünk minél előbb innen, kérlek. - mondtam mikor egymáshoz értünk.

-Mi történt? Mit csináltak? - kezdett ideges lenni.

-Semmi, csak menjünk. - ennyiben nem hagyta a dolgot, elindult feléjük. Elkapva a kezét állítottam meg. - Mit csinálsz?

-Ha te nem mondod el akkor majd kiszedem belőlük, mert tuti, hogy csináltak valamit ha már így el akarsz viharozni.

-Nem fogom elmondani, mert ez picit gáz, hogy igy szereztem úgymond az elsőt.

-Első mit? Ugye nem azt akarod mondani, hogy...

-Jézusom, neeem.. - esett le, hogy kicsit félreérthetően fogalmaztam. - első csók,ami annyira nem is volt csók, mert csak ide adott puszit. - mutattam a szám sarkára. - de ilyet eddig még senkitől sem kaptam.Szóval ez valamilyen szinten az első vagy nem?nem tudom de szerintem igen. -magyaráztam egy kicsit túl. 

Ismét a kezét elkapva állítottam meg újra.Nem nagyon akarom,hogy bármi hülyeséget is csináljon.

-Menjünk,le akarok pakolni.-Jungkook feladva a tervét vezetett a házához.

Kissé sötétben értünk már oda így kívülről nem nagyon láttam de belülről nagyon szép ház volt.Nem tudtam,hogy egy orvosnak ennyit fizetnek.

-Sziasztok.-jött egy hirtelen hang mögöttem én pedig összerezzentem,nem számítottam arra,hogy van itt valaki.

-Szia Jin.

-Tae,hogy vagy?Múltkor elég rosszul voltál.

-Mostanában egyre jobban vagyok,azt mondják,hogy gyógyulóban vagyok.

-Ja akkor itt is kezelésekre jársz?

-Nem tudom,Jungkook ezen a héten is lesznek kezelések ameddig itt vagyok?

-Nem,ez a hét nem csak anyukádnak lesz pihenés de neked is.

-Te egész héten itt leszel?És hogy még csak haverok vagytok?

-Már mi mások lennénk?

-Tae...még amikor jártak Hobival ő sem jöhetett ide be..pedig a barátja volt..még évek után sem hívta be ide soha..Téged meg lazán ide enged egy hétre?..-sóhajtott Jin.-Annyira nem látod át.-veregette meg a vállam és azzal ott is hagyott.

-Mit kéne látnom?Jin?-nem válaszolt..szépen lelépett.

-Mit kéne látnom?-kérdeztem Jungkook-tól hátha ő megmondja.Ő is csak Jin után menve ott hagyott engem válasz nélkül.Akkor valamit nagyon nem látok meg?Körülnéztem,hogy mi az a dolog amit nem látok de semmi furát nem találtam.

Táskámat felvéve követtek őket abban reménykedve ha azt nem is mondják meg,hogy mit nem látok legalább azt közlik velem,hogy hol tudom letenni a cuccomat.

Jungkook bevezetett a szobájába,az első dolog amit észre vettem az egy PS volt.Ránézve egy apró mosoly jelent meg a számon amikor eszembe jutott,hogy nálunk is mennyit játszottunk.

-Szeretnél játszani?

-Micsoda?

-Azt hittem szeretnél játszani,annyi nézted.

-Nem,csak egy emlék jött elő.

-A szerelmes emlékek mindig csak így hopp.-csettintett.-előjönnek.

-Nem szerelmes emlékek.-tagadtam le.

-Nem?

-Határozottan nem.

-Akkor miért pirulsz egyre jobban ha nem azok?

Azért mert ezek az emlékek rólad szólnak.-Csak úgy.-mondtam inkább ezt.-Ne piszkálj.-löktem meg egy picit a vállát.Csak féloldalas mosolyra húzta a száját és nyúlt az oldalam felé azzal a szándékkal,hogy megböki azt,de nem hagytam neki.Túl csikis vagyok ahhoz.

-Szóval csikis vagy?-én csak mosolyogva megfogtam a kezét,hogy ne csináljon semmit.

Jungkook egy nagyobb lépéssel jött közelebb én pedig ezzel párhuzamosan léptem hátra,aminek következtében neki ütköztem a derekammal egy kisebb szekrénynek.Továbbra is a kezét fogva álltam,nem akartam,hogy megcsikizzen.Kihasználva azt,hogy nem tudok hátrébb menni jött újra közelebb hozzám.

Ahogy jött közelebb úgy változott a tekintete egyre komolyabbá.A kezét a derekamra téve nézett mélyen a szemembe.Mellkasom a szívemet alig tudta a helyén tartani.

-Mit csinálsz?-kérdeztem,mert fogalmam sem volt mire készül.

-Semmit.-suttogta majd közelebb hajolt és...

Ez lett az eddigi leghosszabb rész,amit írtam..picit belemerültem a történetben