Hirtelen megéreztem a kezét a derekamon. Óvatosan hátra néztem és láttam, hogy most kivételesen alszik. Nem vettem le a kezét, nem akartam felébreszteni.. És amúgy sem zavart. 

Reggel Jungkookon feküdve ébredtem fel.  Amikor realizáltam,hogy mi történik reménykedtem benne,hogy még alszik.Pechemre mikor felnéztem egy mosolygó Jungkook-ot láttam.

-Ez így sokkal jobb,mint amikor a falra nyomtál fel.Szólhattál volna,hogy bújós vagy.

-Nem vagyok az

-Mondod ezt még mindig rajtam fekve.-amilyen gyorsan csak tudtam felpattantam az ágyból.

-Nem mondtam,hogy zavar.

Nem válaszolva kaptam fel a ruháimat és vonultam be a fürdőbe.Miután elkészültem gyors megcsináltam a reggeliket ameddig Jungkook készülődött.

-Anyukád üzeni nem biztos,hogy itthon lesz mire haza érsz.A kulcs a szokásos helyén lesz.

-Ezt mégis mikor mondta neked?

-Nem sokkal azelőtt,hogy felkeltél.

-Azóta fent vagy?Miért nem ébresztettél fel.

-Pont azért amiért te sem amikor átöleltelek

-Te akkor ébren voltál?

-Jól színész vagyok?

-Le kellett volna lökjelek.

-Túl kedves vagy ahhoz.-meglendítettem a kezem így a pohárban lévő víz kis része Jungkook pólóján landolt.

-Vagy annyira mégsem.Jövő héten ezt vissza kapod.

-Tényleg..Akkor jövőhéten megyek?

-Azt beszéltük tegnap.

-Akkor jövőhéten.

---------------------------------------

Kicsivel több mint egy hónap telt el azóta, hogy Jungkook ott aludt nálunk.Sajnos az a terv,hogy előbb megyek nem jött össze.A szülei meglátogatták két hétre így nem szerettem volna zavarni őket.

Az orvosi vizsgálatokra is szorgalmasan jártam és mindig egyre jobb és jobb híreket kaptam,gyógyuló félben vagyok az elmondásuk szerint.Igaz volt egy idő amikor majdnem többet romlott az állapotom mint javult.Akkoriban kaptam egy új pszichológust,mert Jungkook-nak el kellett utaznia majdnem három hétre.Amikor vissza jött kicsit meglepődött az állapotomon de kicsivel többet jártam hozzá és egész gyorsan vissza állt a javuló sorba.

Most anyával a váróban ülünk,azt várjuk,hogy Jungkook kinyissa azt az ajtót,amit már egy órája folyamatosan bámulok és közölje velünk az eredményt.Végre ma mennék hozzá,erre meg nem akarják oda adni az eredményt.

Ahogy telt az idő egyre idegesebben ráztam a lábam,anya tíz percenként pattant fel sétálni egy kört.Ő talán még idegesebb volt mint én.A barátja próbálta nyugtatgatni,akiről kiderült időközben,hogy nagyon jó fej és kedves is.Örültem neki,hogy sikerült kifogni neki anyát.

Hirtelen kinyílt az ajtó és mindenki egyszerre kapta oda a tekintetét.Anya amilyen gyorsan csak tudta letámadta Jungkoo-ot.

-Kérlek mondd,hogy meg van az eredmény.

-Igen,megvan de szeretnék a szülőkkel beszélni.

-Hé..-böktem meg új családtagunk vállát.-Te is menj..szülőféleség vagy.-mondtam miután nem indult be az ajtón.

Nem mondott semmit csak a vállamra szorított egy széles mosollyal.Tudtam,hogy fontos anyának,hogy elfogadjam..és tényleg nem rossz ember.

Újabb idegőrlő várakozás után végre anyáék kiléptek a szobából és végre rajtam volt a sor,hogy megtudjam,hogy várjak még a végrendelet írásával vagy azért elkezdhetem megfogalmazni.

Úgy léptem be Jungkook rendelőjébe,mintha csak haza érkeztem volna.

-Tae..veled mindenképp külön akartam beszélni.

-Adnál egy papírt meg tollat?

-Minek?

-Végrendelet jegyzet.

-Taee..Fejezd be..

-Bocs..és miért akartál velem külön beszélni?

-Hogy hogyan és miért alakult ki a betegséged..és,hogy hogyan is lehet meggyógyítani.

-Gyógyítható?Mármint teljesen?

-Elképzelhető,hogy igen..Tae,azt mondtad,hogy akkor alakult ki amikor édesapád elhunyt.-helyeslően bólintottam-Akkor már sejtettem,hogy a betegség kialakulásában ez közre játszott..Amikor apukádat elveszítetted akkora traumaként ért,hogy kialakult a betegséged,olyasmi,mint a depresszió..Az is egy mentális betegség és ez is.Amikor a bátyádat is elveszítetted akkor csak súlyosbodott a helyzet..Javulásod oka is az,hogy kezded megtalálni azt a pontot az életben ami boldoggá tesz.Akkor voltam biztos benne,hogy ez milyen betegség is amikor rád jött az a kisebb pánikroham ott a kori pályán.Meglátva azt a fiút minden rossz emléked előjött és ezért történt..Szóval csak meg kell találnod azt a dolgot vagy személyt vagy bármit ami boldoggá tesz téged.

-Akkor..ez egy mentális betegség...itt valami nincs rendben.-kopogtattam meg a homlokom.-és ahhoz,hogy ne sülön ki az agyam boldognak kell lennem.

-Nagyon csúnyán mondva,igen.

-És ha már megtaláltam azt a személyt aki miatt van egy kis boldogságom...de ő nem akar velem boldog lenni?

-Miért mondod ezt?

Azért,mert te sose fogsz belém szeretni.

-Semmi,csak úgy kíváncsiság.

-Szerelmi gondok?

-Nem vagyis igen..inkább nem tudom.-a hirtelen kirohanásomra Jungkook picit meglepődött de meg is értem miért.-Sose voltam szerelmes,nem tudom milyen,nem tudom,hogy amit érzek mi.Lehet,hogy csak egy nagyon szoros barátságot érzek,de akkor miért gondolom totál helyesnek..Miért örülök amikor látom,igaz egy barátnak is lehet örülni,de annyira,hogy majdnem kiugrik a szívem?Miért utálom az exét?Miért mosolygok amikor haza kísér?-borultam ki egy kicsikét,inkább magamnak aminek szem és fül tanúja volt Jungkook is.

-Ez minden?Ki adtad magadból?

-Igen,bocsi.-sütöttem le a szemem.

-Kezdem megszokni az ilyen dolgaidat..-nevetett.-Akkor itt össze pakolok és mehetünk is hozzám.-kezdett el pakolni.

-Addig szólók anyuéknak.

Kilépve az ajtón anyuék mosolyogva fogadtak,fogalmam sincs,hogy mire volt az ekkora örömük.

-Fiam,nem akarlak megbántani de béna vagy a szerelemben,miért nem mondod már el neki?

-Te miről beszélsz?..várj..amit az előbb mondtam..azt ti mind hallottátok?

-Tudod,a falak nem annyira vastagok itt és még talán egy picit kiabáltál is.

Kisebb sokkos állapotban néztem körül,szerencsémre csak egy idős hölgy volt ott aki egyre jobban biztos volt abban,hogy a pszichológusnál a helyem...Láttam az arcán.

-Kicsim,miért nem mondod el neki?

-Hát..mondjuk azért mert nem akarom totál leégetni magam előtte.

-És ha ő is azt érzi amit te?

-Amit érzem az maximum a szembe szél ha rám néz.

-Fiam.-emelte fel a mutató ujját.-Először is ne becsüld le magad..és melyik orvos alszik ott a betegénél kétszer is,melyik orvos megy el veled korcsolyázni,melyik orvos hív el a házába,ráadásul még azt is akarta,hogy előbb menj..Ki csinál ilyet ha nem érez a másik iránt semmit?

-Tae,igaza van anyádnak..Ebben nagyon.

-Mi az,hogy ebben?Egy nőnek mindig igaza van.-viccelődött.

Jungkook egy széles mosollyal lépett ki az ajtón,ami miatt nekem is mosolyra húzódott a szám.Nem sokáig.

-Figyelj a dolgok mögé fiam.-mondta anya majd azzal le is léptek.

-Csak egy játék.-legyintettem.

Felvéve a csomagjaimat indultunk el végre.

A kórházból kiérve nyugodtan sétáltunk le a buszmegállóig,mert volt még bőven időnk.Az állomással szembeni cukrászdába ültünk le elütve egy kicsit az időt.

Kicsit ideges voltam,nem igen aludtam még ott senkinél sem,főleg nem egy olyan személynél aki tetszik.Az ujjaimmal dobolva próbáltam le vezetni az idegességemet,ami Jungkooknak is feltűnt mert a kezemet megfogva próbált lenyugtatni.

-Nyugi,nem vagyok pszichopata és nem azért viszlek a házamba,mert rabszolgát akarok belőled csinálni.-a fura elméletre felnevettem így valamilyen szinten sikerült lenyugtatnia.

Lassan visszamentünk a buszmegállóba,mert már ott volt a busz.Felérve vettünk jegyet és elfoglaltuk a helyünket.Rövid időn belül a busz elindult és már úton is voltunk Jungkookhoz.