extra?
Amaya: Ha- Halló?
Nobara: Várj, Amaya, ha így beszélsz összetöröd a negyedik falat!
Amaya: az lenne a célom
Itadori: Uuu, miért, valami különleges alkalom van?
Ez nem egy szokványos fejezetnek néz ki
Szerző: De nem ám! Ugyanis be jelentem, hogy fejezet lesz!
Nobara: ez most komoly? Fejezetnek írod meg azt, hogy maaaajd fejezet lesz?
Szerző: eheh? Mint látod? Valamiről nekem is kell írnom!
Nobara: mondjuk írhatnál a történetről!?
Szerző: jogos *behúzza a nyakát*
Itadori: ha dolgokat teszünk csillagban vannak? *Lelkesen felpattan*
Nobara: mi ez? Character ai?
Amaya: ugh, figyeljetek egy kicsit a szerzőre
Szerző: *mosolyogva figyeli a káoszt* *Gojo Satoru megjelenik*
*már nem mosolyogva figyeli a káoszt* Uh, huh, üdv! *Bámul*
Satoru: Yo! Már vártatok igaz?
Amaya: Igen!
Szerző: *bólogat*
Nobara: Nem...
Itadori: Sensei már megint késett
Satoru: szóval ha már mindannyian összegyűltünk mi lenne ha meghallgatnánk mit akar még mondani a szerző *néz az irányába*
Szerző: ne néz rám, ne néz rám, mert szívrohamot kapok *néma sikítás*
Amaya: *kuncog*
Nobara: nem zavar hogy a barátodon simpel!?
Amaya: őszintén, nem. Satorunál egyértelműen várhatóak a simpek. Nem vagyok féltékeny típus. Plusz, a szerző és én olyan egy és ugyanaz. Többnyire önmagát írja le bennem
Szerző: hát azért én egy kicsit féltékeny vagyok
Satoru: miért mennyi simpem van?
Megumi: az, hogy azt kérdezed, mennyi, és nem azt, hogy van-e sokat elmond
Nobara: te eddig is itt voltál?
Megumi: mindvégig, csak te nem vettél észre
Nobara: a szerző sem! Nem is írt eddig ebbe a fejezetnek hívott valamibe bele!
Itadori: Fushiguro-senpai! *Integet*
Szerző: Na! *Tapsol kettőt*
Jaj, most rám figyeltek. Khm, khm, szóvaaaaal, nemsokára fejezet lesz. Nagyon remélem. Gáz lenne, ha ezt megírnám aztán semmi. Mindegy. Jön a fejezet. Mindig is terveztem befejezni a történetet, de az utóbbi időben elég elhavazott voltam, nem tudtam időt szakítani erre
Nobara: utóbbi idő alatt érted a teljes évet!??
Szerző: sose adtam fel az írását! Csak, öh, felraktam a polcra?
Nobara: jó magas lehet az a polc. Miért nem kérted meg Satoru-t hogy vegye le neked onnan?
Szerző: viccet félre téve tényleg ő az aki leveszi *pislog rá Nobarára* *megrázza a fejét*
De azzal hogy kijött a második évad újra ihletre leltem!
Szóval menjetek, nézzétek meg! Ha már nem tettétek.
Nobara: kár lenne kihagyni, ezzel egyetértek
Amaya: az openingben Satoru hangja *lesütötte a szemeit zavarodottan*
Satoru: hmm? Milyen a hangom? *átkarolja Amaya-t*
Szerző: örökké szingli leszek
Legalább a delulu énemet táplálhatom ezzel a ficcel
Nobara: amit képtelen voltál írni egy jó hosszú ideig!
Szerző: upsz? De, de most eszküszöm visszatérek! Már ott van a draftban egy csomó szó!
Mellesleg az évad sokat segít a fantáziám megindításában!
Fanficet így akárki tud írni, ha az ember arcába nyomják az inspirációt
Nobara: kivétel te, aki elhagyott minket egy évig
Itadori: ne legyél vele szembe ilyen szigorú!
Amaya: vajon emlékszenek még rám az emberek?
Satoru: rám biztosan! Elvégre felejthetetlen vagyok! *Csillogó, ragyogó effektek*
Nobara: ő miért kap sziporkázást ha én nem!? Én is akarok! Egyáltalán te vagy a főszereplő!?
Satoru: hehheheh~
Amaya: az én lennék azt hiszem!
Nobara: ezzel ki tudok békülni
Satoru: szóval minden amit Amaya tesz benne van a történetben?
Amaya: még a gondolataim is!?? *Pánikol* ez olyan bensőséges!
Satoru: még a felnőtt tartalom is?
Szerző: Ohoh
Satoru: fogadjuk hogy baromi jól nézek ki ebben a történetben, és azok a jelenetek, tehetséges vagyok, nem de?
Szerző: dícsérem magam, ha azt mondom igen, nagyon is? *Zavarban van, így a legelső gondolatait mondja ki*
Amaya: halkabban, itt kicsik is vannak!
Nobara: milyen kicsik? Én? Megumi aki tud mindenről?
*Mutat rá, aki csak felvonja a szemöldökét*
Vagy Itadori akinek Jennifer Lawrence bikinis poszterja van fent a falán?
Itadori: ezt most miért kellett felhozni?
Szerző: nem hiszem el, hogy már az 579.-ig szónál járok, úgy, hogy semmit se mondtam. 589
Nobara: nagy mennyiség *forgatja szemeit*
Itadori: több a semminél! Nem mindenki ír még ennyit se! Fejezetet írni nem lehet olyan egyszerű feladat. Csomó utánajárás, fantáziálgatás, gondolkodás. Biztosan ezen is sokat tanakodott
Szerző: igazából hajmosás közben ugrott be
Satoru: ha nem bánod nyugodtan odaadhatod a történetet, kíváncsi vagyok mióta szerelmes belém Amaya
Szerző: ez még nekem is zavarba ejtő
Nobara: csak azért vagy zavarban, mert Satoru beszél hozzád!
Szerző: *félrenéz* ebbe van valami, de egyáltalán nem az én hibám! Nézz már rá! *Mutogat Satorura*
Satoru: *csak elégedetten mosolyog*
Szerző: az a történet célja, hogy mások olvassák a delulu énem fröcsögését. Hogy tudna az az énem beszélni, ha nem vesztené fejét, mikor meglátja!?
Satoru: szóval az egész regény célja az, hogy simpeljenek értem?
Nobara: ne legyél ennyire elteve magadtól!
Szerző: igeen, de nem. Mármint igen, egyetértelműen igen, de nem csak ez. A további célom, hogy Gege alkotásból csipegetve a szereplőket, az alapokat használva megteremtsem a magam comfortos zónáját. Egy kis safe place-t és ezt megosszam, ezt a boldogságot ami az elmémben született ne tartsam csak a fejem keretei között és kiöntsem magamból a többi embernek aki idő pazarol arra, hogy ezt olvassa és netán átérezze a boldogságom. Itt nincsenek véres tragédiák, vagy szívszaggató fájdalom mint amit... *Elmotyogja*
Nobara: szóval happy end lesz!?
Szerző: nem gondolod, hogy spoilerezni fogok?
Satoru: aha, szóval én vagyok a boldogságod forrása? Meg a többiek itt a Jujutsu Kaisen-ből?
Szerző: nagyon is *fátyolos szemek*
Nobara: akkor hol van Maki-senpai? Inumaki, Panda, a kiotóiak?
Szerző: ez egy privát party? Ha az olvasók akarják, majd lehet ők is meg lesznek írva
Amaya: miért érzem, úgy, hogy főszereplőként most alig jutok szóhoz? *Suttog alig lehet hallani*
Satoru: EGY KIS FIGYELMET KÉRNÉK! AMAYA HATÁROZOTTABBNAK KÉNE LENNED!
Szerző: Satoru, ne játsz a hangerővel kérlek!
Szóval mit is akartál mondani? *Fordul Amaya felé*
Amaya: igazából annyira semmit, csak...
Nobara: találj ki valamit gyorsan!
Amaya: ühm, öh, fejezet vége?
Nobara: máris!? Alig szerepeltem valamit!
Megumi: ezt te mondod?
Satoru: várj nekem kell lennie az utolsó szónak!
Bạn đang đọc truyện trên: AzTruyen.Top