Apróság

Valahogy az ember nem kell szívesen arra, hogy rátörik az ajtót. Ma reggel viszont épp ez történt velem Itadori-san által, és mögötte a másik kettő társa által. A fiú hevesen magyarázott, szavai masszává olvadtak össze, fejem éppen csuklott vissza a párnára mikor Kugisaki-san kilépve a takarásból felém nyújtott egy egyéves körüli babát. Pehelyfehér haja, hatalmas jégkék szemei voltak, egy egyszerű tigrises póló lógott rajta akár egy ruhácska. Pufók arcán finom pír ült, pici kezeivel markolászta a lány felsőjét.

- Mi a! - Pattantak ki a szemeim, majd én is az ágyból.

- Ohashi-sensei! Mit csináljunk? - kérdezgette egyre kétségbeesetten Itadori-san. Átvettem a gyermeket, mire a barnahajú megkönnyebbülten lélegzett fel.

- Egyáltalán mi történt? - Simogattam kényszercselekvésként a csöppség hátát, és selymes haját.

- Hát, megkértük Shoko-san-t, hogy kicsit körülnézhessünk a fegyverek között. És ott voltak fura löttyök. - Kezdett bele mindegy egyes szót elhúzva és megfontolva.

- Ajjaj, rosszul kezdődik. - Nyögtem ki.

- Szóval... - Keresgette a szavakat Itadori-san.

- Jaj, istenem, ne húzd az időt! - Morrant rá Kugisaki-san. - Ez az idióta az egyik üvegcsének a halványkék színét meg akarta mutatni Gojo-sensei-nek de eltörte, és a tartalma ráfojt. - Fejezte be nekem címezve.

- Várjunk csak! Ő Gojo-san?! - Dermedtem meg a simogatásban. Egyszerre bólintottak mind a hárman, mire döbbenet és rémület burjánzani kezdett bennem.

- És Shoko-san mit mondott?

- Kerestük, de nem találtuk! - Sápadt el Itadori-san.

- Meg le akartuk passzolni. Ő baja, hogy nem kapcsolja be ellenünk a végtelent. - fűzte hozzá lány.
- Fushiguro elhozta a ruhákat. - Sötéthajú is kilépett a takarásból, majd az ismerős lila ruhákat az ágyam szélére nemes egyszerűséggel ledobta.

- Akkor nem kéne szétválva keresni Shoko-san-t? - Egyként bólintottak.

- De, megyünk is! Ohashi-sensei addig maradjon itt vele! - Léptek olajra mielőtt tiltakozásra nyitottam ajkaim.

- Most mit csináljak veled? Itt hagyjalak? - Néztem Gojo-san-ra, aki erre dühösen felfújta arcát.

- Érted amit mondok? - csodálkoztam.

- Akkor csak a tested vált baba méretűvé? - Gojo-san erre értetlenül pislogott, választ nem kaptam.

- Akkor nem érted. - Vontam le a következtetést.
Végül égkék szempárja beszürkült, mint az esős égbolt, és forró cseppek kezdtek peregni, mint a záporeső.

- Mi, mi, mi? Mi a baj? - Estem kétségbe, majd az ágyhoz siettem és lezuttyantam rá. Letettem a puha halmokra, és már-már kérlelő hangon szóltam hozzá.

- Ne sírj, olyan kis bátor vagy! Picike, ne pityeregj! - Gügyögtem. Gojo-san megragadta karomat, apró markát hüvelykujjamra szorította.

- Játszani akarsz? - Kezemet szájához emelte, majd bekapta az ujjamat, puha ajkait rápréselte, majd szivogatni kezdte.

- Éhes vagy!? - Értettem meg, mire felemeltem az ágyból, és a karomra csücsült úgy mentünk le az ebédlőig. Egy kézzel szerencsétlenkedtem egy sort, mire pár puhább gyümölcsöt találomra kiválasztottam, majd az asztalra raktam, és ölembe ültettem Gojo-san-t.

- Egyél, jó? - Csíptem le egy kövérebb szőlő szemet. Határozottan ellökte kezemet, a szem kiesett ujjaim közül és tovagurult a parkettán.
- Gojo-san, ne csináld ezt velem! - dünnyögtem.
- Mit akarsz enni?

- Mi van, ha tejet? - Érdeklődött mögülem Itadori-san, mire picit megugrottam.

- Hülye! - Vágta kupán Kugisaki-san.

- Ezt most miért?

- Figyelj oda arra amit mondasz!

- De semmi rosszat nem mondtam!

- Gondolkozz már! Sima tejet nem ihat egy csecsemő!

- És? - Értetlenkedett, a rajta kívül mindhárman összenéztünk és egyszerre feleltünk.

- Semmi! - szóltunk szinkronban.

- Szerintem édeset akarhat! - Terelgettem el a témát. A cukorért nyúltam, majd egyszerűen beleforgattam egy kisebb darab gyümölcsöt, majd azt nyújtottam Gojo-san-nak. Kezei közé fogta, majd vonakodva, de elmajszolta.
- Megtaláltátok Shoko-san-t? - kérdeztem reménykedve. Egyszerre rázták fejüket.

- Akkor vele jöttünk volna vissza - motyogta Megumi. Gojo-san ezalatt megunta a rágcsálást és ragacsos kezeivel megragadta a sötét tincseimet és húzni kezdte.

- Gojo-san! - sziszegtem. - Mi a baj? - Hatalmas szemeiben megcsúszott a fény, folyékonyan kavargott. Egyre lassabban pislogott, egyre tovább rejtette szemeit sűrű, hófehér pillái takarásába.
- Álmos vagy? - Csöpp fejét mellkasomnak döntötte.
- Na, gyere! - Nyúltam alá, majd felkapva elindultam a szobám felé.

- Kérlek továbbra is keressétek Shoko-san-t! - hadartam el gyorsan a diákoknak.
A szobába érve lefektettem az ágyamba és gondosan a becsavartam a meleg takaróba, de amint én magam is Shoko-san keresésére indultam volna az apró ujjacskáival a mélylila felsőmbe kapott és megragadta.

- Mit szeretnél? - Fejtegettem le azokat finoman, de a szorítás csak erősödött. Maga felé rántott, pici ajkait összepréselte.

- A... - maya! - Gügyögte. Én pedig elolvadtam. Vékony hangja elcsuklott, de a tisztán ejtette ki nevemet.

- Maradjak? - Sétáltam vissza, majd felemeltem és ölembe fektettem. Végül betakarva hátradőltem az ágyon.
- Így jó? -
- Birizgáltam tincseit.
Arca kisimult, forró pofiját nekem nyomta.
- Gojo-san - motyogtam neki, de hangomat elnyomta egy finom kopogás.

- Igen? - kiáltottam ki, mire nyílt az ajtó és Shoko-san lépett be a szobámba.

- Shoko-san! - Örültem meg. Szájából egy cigi lógott ki, füstje tekeregve vonaglott felfelé, majd folyt szét a plafonon. Fejét finoman megrázta, majd becsukta zárra az ajtót maga után.

- Nem kellene hangoskodni. - Lépett az ágyam mellé.

- Miért? - Értetlenkedtem.

- Kellemetlen lenne neki. - Bökött Gojo-san felé.

- Hogyan? - Vontam össze szemöldököm. Leintett, majd egy kis fiólát előhúzva a zsebéből lepattintotta kupakját, majd a csemete szájához illesztette.
- Várjunk csak! Az nem ami visszaváltoztatja? Nem kéne ruhákat adni rá először!? - Pánikoltam be, de későn addigra az üveg vérvörös tartalma kiürült. Tompa ragyogás ölelte körbe alakja megnyúlt, súlya megnehezedett a fehérhajúnak, és lefagyott döbbenetemet kihasználva Shoko-san csak kisliszolt a helyiségből. Végül a férfi visszanyerte alakját, és ezt észrevéve megrebbentek szempillái.

- Mi történt? - kérdezte reszelősen, nyitogatva szemeit. Felült, a puhatakaró egészen öléig lecsúszott láttatni engedte a táncoló izmokat. Szélesebb vállát, keskeny csípőjét, hasát mind bársonypuhaságúnak látszó fehér bőr borította, de nem tűnt sebezhetőnek. Mint a jég, mely magával ragadó mámorító szépségű, de veszélyes, fagyossága megdermeszt, és hideg börtönébe rekeszt.
Ajkáról letörölte a karmazsin cseppeket, majd kinyitva szemét végtelen pillantását rám szegezte.

- Amaya? - Végül végignézett magán. Kezében a tigrises póló foszlányait tartotta.
- Mi történt? - kérdezte újfent. Elnyúltam mellette, majd felmarkolva a ruháit mellkasának nyomtam.

- Semmi! - Ejtettem ölébe a finom anyagokat, majd felpattantam, és az ágyról lebukdácsolva egészen a teraszig hátráltam. Ott továbbra is Gojo-san-on tartva tekintetem kitapogattam magam mögött a terasz ajtót, majd kiszaladtam rajta és hangosan becsaptam. Az üveg megremegett, ezernyi fénycsíkot vetített az értetlen arcára. Ajkamba martam, majd elhúzva ajtót elmotyogtam neki pár szót.

- Kérlek a kulcsot tedd a lábtörlő alá! - Remegett meg hangom, majd újfent csattanással zártam be az üveget, és elfordulva jó pár méterrel arrébb sétáltam és egy fa mentén lerogytam. Forró arcomat próbáltam legyezgetéssel lehűteni, alig kaptam levegőt, mintha sivatagban lettem volna. De fejem nem volt olyan kietlen, csak az ő alakja töltötte be.

❀❀❀❀
Um, tudom ez most rendhagyó lett, de egész hétvégén dolgoztam egy falatnyi időm se volt...
Ennek ellenére szerettem volna egy részt megírni és ezzel megköszönni nektek az ezer megtekintést! Csodálatosak vagytok, köszönöm! Nagyon hálás vagyok nektek! ❤️ Remélem nem okoztam csalódást azzal, hogy nem fejezetet hoztam, köszönöm szépen, hogy olvastok!

Fenti gif-et én szerkesztettem felhasználhatod de kérlek kérj engedélyt!

Bạn đang đọc truyện trên: AzTruyen.Top