Nyikorgás, ruganyos léptek majd halk szó ébresztett.

- Amaya! - hallottam a lágy hangot. Megrezzentem. Ismerős volt. - Ugye nem alszol? - búgta egészen közelről. Megrándultam amint felismertem a tulajdonosát.

Kipattantak szemeim.

- Gojo-san? - Hökköltem hátra a felém hajoló férfi elől. Az ágy széléről megcsúsztam a hirtelen mozdulatra, és takaróba csavarodva fenekemre zuttyantam le, a padlóra. Aprót nevetve egyenesedett ki.

- Mi a... - nyögtem fájdalmasan.

- Látom ébren vagy! - Mosolygott ártatlanul. - Ideje edzeni! - Tapsolt párat.

- Hogy lehet valaki ilyen energikus ilyen korán? - nyöszörögtem, majd mint egy zsák krumpli, eldőltem.

--Már fél hat van! - Dugta orrom elé a telefonját. Megcsodálhattam az édességekkel tarkított háttérképét. Hasam hangosan kordult.

- Ez kínzás! - motyogtam. Majd lerugdostam a takarót. - Most éled ki a titkon szadista hajlamaid, mi? - Vergődtem a parkettán.

- Hogyne-hogyne! - Kacagott játékosan. Erőt vettem magamon és hátamra fordulva felültem.

A nyitott ajtómon keresztül beáramló hideg csípdeste bőrömet a lábamon.

- Mondtam, hogy nem kell neked maszk - szólt. Porcelán bőrhöz kaptam.

- De... - találtak ujjaim a sebre.

- Ne aggódj, alig pár nap és csak egy halvány csík fog látszani. - Csak bólogatni tudtam. Végül felálltam, hogy tegnap kapott ruhákat felmarkoljam.

- Amúgy nem akarsz pár cuccot magaddal hozni? Ruhákat például? - jegyezte meg, arra értve, hogy még mindig a tegnapi felsőben, azaz az ő régi pulcsijában vagyok. Zavartan lesütöttem szemem.

- Nem igazán. Otthoni ruháim mind elütnek a mostani ízlésemtől. Egyéb dolgok meg vagy vannak itt, vagy feleslegesek - motyogtam.

- Akkor vegyél párat magadnak! - tanácsolta. Kezét lazán keskeny csípőjére tette.

- Mégis miből? - Néztem úgy rá, mint egy félőrültre. Fityingem sincs.

- Szuper, lebeszélem Nobara-val! - Hagyott figyelmen kívül.

- Kivel?

- Oh, az egyik diákommal. - Nyomkodta a telefonját.

- Te is tanítasz? Oh, vagyis ez logikus, de... - Elharaptam a mondatot, inkább magamhoz szorítottam a puha anyagokat. Az én álmom is tanítás volt. És mégis hiába felejtettem el, valahogy a csalódás és irigység keverékének hulláma rámtört és elárasztott. Fulladoztam benne, levegő is megrekedt tüdőmben. - Elmegyek a mosdóba - habogtam, majd elsétáltam mellette.

- Várj! - Kapott utánam, meleg ujjával a kisujjamat pillangó rebbenésének légiességével végigsimította. Élesen szívtam be levegőt, mint egy újszülött aki most kortyolja először. Majd mellkasomhoz kaptam kézfejem és forró arccal fordultam vissza felé.

Maga elé emelte ő is hatalmas tenyerét, tanácstalanul nézegette.

- Gojo-san? - nyögtem ki elhalóan.

- Huh? Nem fontos! Készülődj! - Hevesen bólogattam, majd kiiszkoltam az ajtón. Fürdőbe érve meglepetten észleltem azt a apró figyelmességet, hogy egy polc az én nevemmel van ellátva, rajta kisüveges sampon, tusfürdő, fogkrém, de még fogkefe és törölközők is voltak. Hálásan emelte le a piperéket, majd fröcsköltem le hűvös vízzel égő arcomat, de a zavar melegségét még a hideg cseppek se fagyasztották meg.

Így egy gyors zuhanyt is vettem, majd picit felfrissülve kapkodtam fel az új ruháimat. Mintha rám szabdták volna őket, kellemesen körbeöleltek. Egy magas gallérű pulóverbe, egy rövidnadrágba és harisnyába bújva léptem ki a folyosóra, ahol Gojo-san várt rám telefonját piszkálva. Felém fordította arcát, majd apró mosollyal emelte fel ujját.

- Egész gyors voltál! - Mellé értem, mire felém nyújtotta a szobám kulcsát és a telefonomat. Meglepetten vettem el őket, de jobbnak láttam, ha nem fűzök megjegyzést hozzá. Elindult, én pedig tudtam tartani a lépést vele már-már kocognom kellett, hogy ne maradjak le. Az étkező mellett is elsétáltunk, édes illatokra panaszosan szólt újra a hasam.

- Nem eszünk? - nyaggattam a férfit.

- Most edzeni megyünk. Ha eszel rosszul leszel. - jelentette ki a nyilvánvalót.

- De én éhes vagyok - makacskodtam látványosan duzzogva. - Mellesleg valami édes lehet ott. - Szippantottam a levegőbe.

- Áh, igen, valószínűleg pudingos párna lehet. - Meggyorsította lépteit, mintha üldözték volna, de egyedül az én hisztim vagy a pudingos finomság iránti vágyakozás lehetett kergetője.

- De ne már, legalább ne áruld el mi az! - nyávogtam. Majd mint egy gyerek felfújtam arcom.

- Na, itt is vagyunk! - Fordult be, majd elhúzott egy ajtót.

A terem egy vastagabb tatamikkal volt borítva, a másik ajtaja résnyire nyitva volt, az udvar tisztására vezetett.

- Ne vedd le a cipőd! - kérte későn, mert addigra rég kibújtam belőle.

- Miért? - Vettem vissza.

- Egész szép idő van, kint fogunk edzeni. - Intett, hogy kövessem, így vonakodva én is ráléptem a keményebb matracokra, hogy utána átvágva a szobán kertbe legyünk. Igaza volt Gojo-san-nak, valóban kellemes meleg fogadott. A nap aranysugarai finoman bevonták csillogással a kósza pocsojákat, de gyorsan itta be azokat a szomjazó föld. A szellő is csak gyöngén fújdogált, kavargó örvénye betekerte a levelek táncának útját.

Édes madárcsicsergést telefonjának éles hangja hasította félbe.

Összerezzentem, majd felé kaptam fejem.

- Kezdj edzeni! - Szólt telefonját bújva, majd egyszerűen köddé vált és csak a kasmírpuha hangja maradt utána. Meglepődve hátratántorodtam.

- Mi? - rebbegtem, lesokkolva sétáltam hűlt helyéhez, kezemet áthúztam a levegőben, hogy biztosítsam magamnak, hogy tényleg eltűnt. Pittyent a telefonom és kis híjján felsikkantottam, majd döbbenten meredtem a készülékre.

- Satoru? - kiáltottam fel leolvasva a képernyőn villogó nevet ami után ezernyi béna süti, meg szívecske díszelgett. Gyorsan rákoppintottam az üzenetre és olvasni kezdtem a sorokat, amelyek tömören leírták a feladatsort, amit meg kellett csinálnom.

- Most komolyan itt hagyott? És tényleg feltörte a telefonom? - habogtam ledöbbenve. Majd új sms érkezett, melyben megkért, hogy ne bambuljak, hanem csináljam a feladatokat. A felkiáltójel feszültségét pedig egy nyelvkinyújtós smiley-val oldotta. Dühösen és felháborodva raktam el a zsebembe, hogy nekiálljak nyújtani.

Már sokadik kör kocogásánál jártam, mikor Gojo-san végre visszatért. Kezében egy papírzacskót tartott, másikban pedig egy péksütit, melynek jócskán a fele elfogyott. Nagyokat pislogva bámultam rá, majd azzal a lendülettel ahogy hangot adtam volna felháborodásomnak hanyatt is estem. Palacsintaként nyúltam végig a földön mikor a mellém ért.

- Jól vagy? - hangjában se nem szánalom, se nem gúny nem csengett. Talán egyedül az aggodalom halvány foszlánya tette dallamosabbá.

- Azt hiszem? - ültem fel. Egyedül a tenyeremet hasítottam fel, nagyobbacska karcolás tátongott rajta. Szerencsére az új ruhák sértetlenek voltak. - Milyen jó anyagból vannak ezek a ruhák! - csodálkoztam rá ismét. Felálltam, hogy épp kezemmel valamelyest leporoljam magam.

- Be kellene kötni a kezed! - Bökött a tenyerem felé. Helyeslően bólogattam, majd elkocogtam mellette egészen a tegnap látott gyengélkedőig. Ott beléptem az üres szobába, majd a üvegszekrényből kivettem a fertőtlenítőt és a kötszert, onnan, honnan Shoko-san is elővette. Percekig bénáztam a kibontásával, de a kezemre való feltekerés még több nehézséget okozott. Képtelen voltam ugyanis megcsomózni. Kínomban számba is vettem, de hiába. Teljesen belemélyedtem a tekergetésbe így észre se vettem, hogy Gojo-san az pár méterre ácsorog tőlem.

- Esetleg ne segítsek? - Döntötte oldalra fejét. Összerázkódtam, felkapva tekintetem hevesen ráztam fejemet.

- Nem szükséges, megoldom! - Tiltakoztam, de a kötszer mondatom végére lehullott a földre.

Könnyedén lehajolt érte, majd finoman megragadta csuklómat. Maga felé húzott hogy jobban rálásson tenyeremre.

- Tényleg nem kell! - Húztam volna vissza karomat, de megfagytam a mozdulatban. Ugyanis Gojo-san elnyílt ajkakkal teljesen belefeledkezve csavarta a fáslit ujjaim közt. Vékony szájára a napsugár festett fénypettyeket, szinte már-már festői szépségű volt, mint a lágyan táncoló cseresznyevirág a szellőben. Finoman alsó ajkába harapott, mire az rózsássá duzzadt, és már-már attól féltem hogy vérét fakasztja mikor elengedte azt fogai rabságából.

- Kész is! - Kis híján felsóhajtottam, majd ráébredve eddigi tettemre, hogy bámultam, visszamenekült a hang a torkomban. Lesütöttem tekintetem.

- Köszönöm - rebegtem. Egy pillanat múlva azonban újfent meglepett.

- Ezt igazából neked hoztam! - Nyújotta felém a zacskót, benne az egyik pudingos finomsággal. Bizonytalanul elvettem, majd beleharaptam. A krémessége kitöltötte számat, édes mámorba taszított. De valahogy nem tudta mézessége kiragadni a darázsként dongó gondolataimat Gojo-san körül.

❀❀❀❀
Fenti videót én szerkesztettem felhasználhatod de kérlek kérj engedélyt!