Apró cuppanás hasította félbe a hidegtől reszkető csendet, ahogyan elváltunk egymástól. Egyik forró vágytól égő kezét melegen tapasztotta oldalamra, felhevülten emeltem meg magam, hogy másik tenyerét combom alá téve tarthasson meg, míg könnyedén átlendültem. Az ülésebe és egyben ölébe huppantam, majd pár remegő pillanat után újra összeforrtak rózsás ajkaink. Ujjait a belőlem mindent takaró ingje alá édesgette, durva puhasággal szorította azokat csípőmön, mim önkéntelenül rándult felé, hogy elmélyítsem a fogását és a szívemben hevesen lüktető érzést. Sóhajt préselt ki belőlem, ahogy jobban rámmarkolt, többet akartam, néma kívánságom azonnal teljesült. Feljebb kezdte simogatni kézfejét, aprót kóstolgatva, mígnem az érzékeny mellem alatti habpuha bőrt kezdte el lágyan cirógatni.

- Mhm? - Tette fel kimondatlan kérdését hümmögésként.

- Kérlek - leheltem válaszul, bátorításképp karjaira fontam ujjaim. De nem volt rá szüksége, határozottan tapasztotta tenyereit a fázó kebleimre, teljesen beterítve a lángoló melegségükkel. Finomkodás nélkül szorított meg, gyúrmázva adott egy hullámzó érzést, ahogyan dagályként erősödött a préselés, és apálykent enyhült meg. Gerincem ívbe feszült, felkarjába kapaszkodva nyomtam magam bele az idilli fogásába, hogy mégtöbbet tapasztalhassak ebből a mámorból. Vörös gondolatok léptek el agyam, bíborfényű szenvedély töltötte ki a fejem, mi ólomsúlyúként vetődött hátra. Feltártam nyakam, mire ráhajolt és pillangócsókokkal puhítgatta, hogy a meglágyult bőrbe mélyeszthesse fogait megjelölve. Egyik kezét elemelve mellkasomról a megjelölt, tisztafehér vászonra fonta. Birtoklóan harapdált, csípte össze a bőrt belé mélyedve majd ki, tépte, ahogyan a bársonyos inget is, az anyagát lefelé rántva. Az hangosan reccsent, gyorsabban adta meg magát mint én a kezei alatt remegve. Lesimította vállamról a szakadt felsőt, hogy jobban hozzámférve újabb nedves puszikat nyomjon rám. Apránként haladva lejjebb őrölve fel épp eszemet. Fátyolossá vált a világ, összemosódott minden irányítása alatt, édes kavargásként szédített. Fényes csillagmilliárdok vettek körbe minket, ahogyan a lassan szemerkélő esőt felváltotta az aranyragyogású nap, mi gyémánttá festette a csituló cseppeket. De mi egy másodpercig sem csitultunk, száguldott vérünkben a bugyogva pezsgő szerelem. Bársonypuha ajkaival ágaskodó mellbimbómat fogta közre, majd ráérősen kezdte szívogatni, közben kezével lomhán, elnyújtva a mozdulatot írt le köröket a másik körül, hogy néhol belecsempészve egy-egy markolást kényszerítsen ki szégyent elfelejtő kéjes nyögéseket belőlem.
Megvonaglottam, ahogyan egy búcsúztató harapással vált el tőlem, eddig lapockámnál pihenő, engem tartó tenyerét elvette, és az autó kormányának dőltem. Kábultan figyeltem ahogyan megszabadult felsőjétől, lazán ejtette le felfedve a szoborszép pergamenbőrét. Ujjaim felé rándultak, előrre hajolva illesztettem őket vállára, és a vajpuhaságat érezve azonnal elkaptam őket.
Ravasz mosoly kenődött fel arcára, ahogyan utánam kapott.

- Kérlek! - Duruzsolta előző szavamat, majd tenyerével enyémet közrezárva mellkasához tapasztotta. Akarta, hogy bársonypuhaság rabságba taszított a kemény izmot tapintsam, mi alatt a szíve ütemesen lüktetve dobolta az élet pergő dallamát. Majd vezetve csúsztunk lejjebb, végig az árkokkal és domborulatokkal mesterien kidolgozott műalkotáson. Izmos hasfala megfeszült, ahogyan felém hajolva, derekamra fogva emelt meg, hogy feljebb csúsztasson a combján. Öleink összepréselődtek, ahogyan jóleső leheléseink is egymásba fonódtak, miket könnyedén szeltek át egymás után szomjazó ajkaink. Csókba nyomultak, ahogyan egymásnak felsőtestünk, kebleim szétkenődtek kemény mellkasán. Igazodott szapora mozgásuk, egy ütemben hullámozva idomultunk.

- Édes istenem - nyöszörögtem a nektárédes szájába. Majd amikor csípőjét lökte felém, arcomat az autó grafitszürke kárpitplafonja felé emeltem, szívdobbanásnyi szünetet tartva színtelenségét vizsgálva. Épp gondolatok szétfolytak a tudatomban. Súlyosan ejtettem le a fejem, majd mohón martam szájára, fogaink a lendülettől keményen koccantak.
Gojo-san meglepett nyögéssel díjazta hevességem miközben pihepuha hajszálaiba fúrtam ujjaim, hótincsek felhőpuhán fojtak át közöttük.

- Ejnye, hová lett a szendeséged. - Búgó hangja kuncogásba mosódott.

- Miattad tűnt el! - Csúsztattam tenyerem arcát közrefogva, homályosan mustráltam maszatolt macskamosolyt.

- Tudom, Amayám, tudom! - Húzta büszke és arrogánsan öntelt vigyorra mézfényes puhaságait. Zavarodottan hajoltam vissza, hogy lenyaljam az önhittségét, mit harapással jutalmazott, alsó ajkamat fogainak börtönébe taszította, aprót húzott azelőtt, mielőtt elszakadtam volna tőle.

- Nagyon szeretlek, Satoru! - Döntöttem arcomat vállának, beszívtam az érzéki, páratlanul férfias parfümjének illatát, mi drogként kábított, nehezedett könnyedségével a gondolataimra.

- Engem mindenki! - Dünnyögte a fülembe, mire kuncogástól megrázkódva remegve fújtam nyakába. Széles, boldog mosollyal emeltem fel fejemet.
- Én is nagyon szeretlek, Amaya! - Nyomott puszit a homlokomra. Kismadárként dübörgött szívem mellkasom ketrecében.
- Nagyon! - Újabb csók az arcomra.
- Nagyon! - A másik orcámra.
- Nagyon! - Végül ezt már a számra lehelte, leolvasztva onnan a somolygássá simult mosolyt.
- Ne merj ebben egy másodpercig is kételkedni! - Keményedett, meg hangja, de puha volt a kormányhoz képest, minek hátamat döntötte. Belepirultam a mustráló nézésébe, hiába nem láttam, csak éreztem a nyakamon, kebleim, hasamon, combjaimon, ahogyan csúszott tekintete lefelé lehajtva fejét.
- Gyönyörű vagy! - Suttogta miután megszemlélt. Megremegtem szavai hatására, mert el tudtam hinni őket. Elfordítottam a fejem az ablak irányába, a felszáradó felhőkönnyek csillogását bámultam a mocsokszürke utcán.

- Elállt az eső! - Jelentettem ki az egyértelműt, a vágható sóvárgással túlcsorduló feszültség ellen megszeppenve menekültem.
De végül a nyugvó szenvedélyt korgó hasam hessegette el.
Megfeszült márványszép mellkasa, ahogyan élesen beszívta a levegőt, hogy nevetés robbanhasson ki belőle.

- Most meg már éhes vagy, mi? - Kezdte el a gyerekesen pocakomat bökdösni. Karjaimat összefontam mellkasom előtt.

- Ne nevess már ki! - puffogtam él nélkül válaszul.

- Nem nevetlek ki! - mondta még mindig kacagva, mire megforgattam szemeim, és puha mosollyal hajoltam előre, hogy ölelésbe zárjam. Lehunyva szemeimet hallgattam a szívének nyugodt dobogását. Hosszú szünet után szólaltam meg újra.

- Ha valaha is megállna a szívem, szeretném, ha a dobbanások benned élnének tovább - motyogtam a pehelybőrére.
Rezzenésnyi ideig nem válaszolt, így már majdnem elfogott az aggódás, hogy netán rosszat mondtam.

- Ha valaha is megállna a szívem szeretném, hogy a tiédet erősíthethessem, hogy utána talpra állj, és otthonra lelj - mormogta.

- Te vagy az otthonom.

- Te meg az én házam. - Szívem túlcsordult a szerelemmel.
- Mondd csak, beköltözhetek? - Tette fel utalását pimaszul. Zavar rózsája bontott szirmot arcomon, karmazsinpiros virágporral hintette be.

- Ne már, Satoru! Ne rontsd el a pillanatot! - Csattantam fel, hamis felháborodással, miközben eltoltam magam tőle.

- Az egyik legbódítóbb, mikor a nevemet mondod.
Hívj Satoru-nak!

- De az olyan bensőséges - Tiltakoztam.

- És már nincs itt az ideje?

- Megtehetem? - Rágtam ajkaimat bizonytalanul.

- Miért ne tehetnéd? Hisz már rég eljutott oda a kapcsolatunk.

- Miért, mi vagyok én neked?

- Mi akarsz lenni? Mi szeretnél lenni számomra? - Tette fel kérdését várakozva.

- Barátnő? - Válaszoltam félénken. Elvigyorodott.

- Ez a minimum, én kicsi Amaya-chan-om. Határozottan igényt tartok arra, hogy a barátnőmnek tekinthesselek. - Szorította meg derekam.

- Szóval együtt vagyunk?

- Ez még kérdéses? Együtt hát! Ennek megünneplésére elviszlek enni valahova. Úgyis éhes vagy, nem? - Költői kérdésnek szánta, de bólogatni kezdtem.
- Mit szeretnél?

- Valami finomat, gyorsan, és lehetőleg ne kelljen kiszállnom.

- Akkor gyorsétterem drive-ja, jó? Majd máskor viszlek egy flancosba.

- Szavadon foglak! - Kacsintottam rá feloldódottabban.

- Reméltem is! - Nyúlt combjaim alá, hogy visszaültessen az ülésembe. Lehajoltam az ott lévő már megszáradt ruháimhoz.
- Szeretnélek még látni csinos ruhákban. - Vette ingét ő is vissza. Lehető leggyorsabban kaptam magamra vissza a göncöket, hogy elindulhassunk és teletömhessem a hasam a felettébb egészségtelen szennykajával. Őszintén boldog voltam.