Kilépve a sütizőből egy hűsítő, sós fuvallat csapott meg, a tenger hűvösséget kapta fel magával, hogy bőrömet simogassa, szoknyám fodraival játszon. Jóvalta délután járhattunk, bohókás felhők szürkére voltak mázolva, föld felé azonban érett mangó narancsába festődtek át, mintha lángoltak volna a lemenő nap vörös tüzében. Az utcácska lefelé vezetett, szinte hivogatott, hogy magam is engedve a gravitációnak lefelé szaladjak, széllel szemben.

- Milyen gyönyörű! - bámultam a kissé nyugvó forgalmú utcán megbabonázva az eget.

- A parton sokkal szebb lehet. Le szeretnél menni? - Ajánlotta fel, én pedig kapva a lehetőségen bólogattam. Kérdés nélkül ragadta meg kezem, hogy összekulcsolva ujjainkat lefelé vezessen, még finoman lóbálta is őket akár egy gyermek. Furakodva tolta néha félre a lézengő embereket, ilyenkor mindig aprót szorítva fogásán, mintha félt volna, hogy a kavalkádban elszakadok tőle. Pár perc sétálás után le is értünk a tengerhez, Gojo-san-nak igaza volt, a hullámzó víz maga is élénken narancslott, a habcseppek csillagként tündököltek vissza és mosódtak össze a part homokszőnyegével, a forró árnyalatban összeolvadva. Lágyan morajlott, mintha búgva édesgette volna oda az embereket, még a rohanók is futó pillantásokig elbambultak szépségén.

- Vedd le a cipőd! - Fordult felém, ajkán az ismerős csalfa mosoly hívott játékba. Így gyorsan lekaptam a fehér cipelőt, hogy inmárom mezítláb lépkedjek felé a forró homokban, mellé érve a táskám is a földön landolt. Lábával lerúgta magáról sajátját, majd nem törődve azzal, hogy otthagyja azokat megragadta karom, és a vonagló habok felé húzott. A forró homokkal éles kontrasztot alkotott a víz hűvössége, a sercegést is nyálkás cuppogás váltotta fel. Hirtelen elengedte kezem, hogy lehajolva tenyerébe csordogáljon egy kevés tenger, majd felkapva, ezernyi prízmacseppé szakítva szét rám fröcskölje. A barna felsőmön sötét pettyek igyekeztek átfesteni a világos foltokat.

- Gojo-san! - csattantan fel felháborodva, de a játékba belépve magam is rátámadtam, azonban a víz nem érte el, lecsordult a láthatatlan falán.
- Ez csalás! - fakadtam ki, de csak nevetve kinyújtotta nyelvét, majd újabb adaggal ajándékozott meg. Most már kissé bosszúsabban spriccoltam le, persze újfent kivédte próbálkozásom. Élettel teli nevetése az egész part eddig nyugvó csöndjét felverte, érzésekkel pumpálta fel. Hol bosszúsággal, zavartsággal, hol döbbenettel és értetlenséggel. És nálam túlcsorduló boldogsággal. Szemem könnybe lábadt, képtelen voltam az érzéseimnek gátat szabni, kitörtek belőlem, nevetve és egyszerre könnyeimmel küszködve mosolyogtam rá. Soha nem éreztem magam még ennyire boldognak. Csintalanul újabb adaggal lepett meg, azok pedig hideg simításukkal összefolytak az arcomon lecseppenőkkel. Én is visszaadtam kedvességét, de most nem védekezett, a gyémántcseppek hófehér hajába tapadtak, ingét áztatták át végiggördültek napszemüvegének kerek lencséjén. Egy hideg fuvallat kirázott, neki pedig habszálait felkapta, pillanatig homlokát is láthattam.

- Fázol? - Lankadt le egy pillanatra mosolya, fejemet rázva próbáltam elűzni aggodalmát, de a vontatott mozdulat nem győzte meg. Megindult felém, majd mikor elég közel ért hozzám, megragadott és magához húzott. Meglepett nyikkanásom egy apró sikolyba fordult át, mikor a talajt kiszakította alólam, karjaiba kapott, erősen tartott térdem alatt, széles tenyere hátamra simult.

- Gojo-san! - hebegtem döbbentem, hangom teljesen elfúvóvá vált, mikor arcom mellkasának nyomódott, egyedül a hideg inge tompította bőrének perzselő forróságát. A topánkámat és táskámat könnyedén felkapta, a cipőjét pedig egyszerűen felhúzta lábára.
- Szerintem le rakhatsz már - nyögtem ki, de fejrázást kaptam.

- Biztos, hogy nem! Vizes a lábad, nem? Saras lenne a cipőd! - Préselt jobban magához, leblokkoltam és minden porcikám megfeszült, egyfajta furcsa bizsergés szaladt végig gerincemen és lehajtva vörösödő fejem beleegyezően bólintottam. Győzelemittasan elkuncogta magát, majd karjaiban tartva vette az irányt felfelé. Az autó előtt viszont pillanatra megtorpant, elkezdek leengedni, de mielőtt talajt érhettem volna szembe fordított magával egyedül lábaimnál tartott, így ijedten karoltam át nyakát, majd fontam lábamat dereka köré, hogy megtartsam magam. Szoknyám kissé felcsúszott, égető ujjai közvetlenül érintették combomat, melynek nyomán perzselő érzés szánkázott végig bőrömön.

- Ezt nem így terveztem - suttogta szélnél is csendesebben, és egyedül csak azért hallottam, mert ajkai közvetlen fülem mellett voltak, lehelete kellemesen csiklandozta fülkagylómat. Gyomrom gombócba zsugorodott, felkúszott torkomba, és nem engedte, hogy a tiltakozó hang kicsússzon onnan, csak egy megfeszült nyögést tudtam kipréselni magamból. Kinyitotta a kocsiajtót, és az ülésre helyezett óvatosan mint egy porcelánbabát, de az autóra nem vigyázva kissé erősen csapta be az ajtaját.
- Itt a táskád! - nyújtotta nekem az ülésről, tekintete szigorúan előre meredt. Érintése elől menekülve gyorsan kikaptam kezéből, majd inkább az árnyékos falakat kezdtem el vizslatni az utcán. Felmorrant a motor, majd lágy dorombolásra szelídült ahogyan a színes utcákat kezdtük el szelni.

Elhagyva a várost a színes házak szürkévé tompultak, majd a kissebb faluba érve teljesen színtelenek lettek, fehér, fekete és barna masszává olvadtak össze. Buckás földútra értünk, kavicsok nyikorogtak a kerék alatt ahogyan lehajtott az útról egy apró utcácskára beérve. Azon talán a falu egyetlen szállója roskadozott, málló vakolata sem csalogathatta az embereket az épületbe.

- Bocsánat, de muszáj minél közelebb lennem az átokforráshoz így a faluban maradva ez az egyetlen ahol aludhatunk. A városban is volt pár, de félek, hogy az messze lett volna. - Megráztam a fejem, a gyanúm beigazolódott.

- Semmi baj, egyáltalán nem nagy ár ahhoz, ha így életeket menthetünk. - Kinyitottam a kocsiajtót, majd a talajra léptem. Cipőm vékony talpán keresztül minden követ egyesével éreztem hogy talpamba fúrják magukat, tompa fájdalmat ígértek melyet be is teljesítettek mikor felálltam. Picit bukdácsolva tipegtem a csomagtartóhoz a cuccaimért, majd a korhadt faajtóhoz mely a nedves levegőtől megduzzadt, egy picit se mozdult mikor be akartam lökni.

- Hadj segítsek! - szólt Gojo-san, majd mögém lépve nekifektette a tenyerét az ajtónak és benyomta. Az lassan tolódott befelé, majd egy ponton elengedte magát, keretétől elszakadva nagy lendülettel vágódott be, mi pedig szinte bebuktunk a váróba. A néhol sárgára ázott egykoron fehér falakat penészfoltok is tarkították, mintha egy ocsmány tapéta lett volna az egész.

- Üdv fiatalok! - Cuppogott egy hang az egyik sötétebb sarokban, melyhez az izzó pislákoló fénysugarai már nem értek el. Egy idősebb férfi vált ki az árnyakból bőre megereszkedett, arca ráncok barázdáiból volt kifaragva. Egykoron nagy szemeit vékony csíkká varázsolta a lelógó petyhüdt szemhéja. Kopasz volt, csak néhol virított fején egy-egy ősz hajcsomó, vékony ajkai cserepesek voltak, de a borostyánszín zsírtól csillogtak. Ujjaiból kiejtette a csirkecombot, majd maszatos kezét cafattas és foltos trikójába törölte.
- Szobát kértek? Egy órácskára vagy...

- Egy éjszakára lesz. - Vágta félbe éles hangon Gojo-san. A férfi megnyalta cserepes száját, majd elvigyorodott kivillantva sárgás fogait.

- Vastagak a falak. - Jegyezte meg ahogyan a kulcsokhoz csoszogott, vizenyős szemeit rám tapasztotta, minek hatására a kibújva a nézése elől a fehérhajú háta mögé léptem. Tettemre a férfi elröhögte magát, rekedtesen, károgva, az undor végigszánkázott testemen.

- Két ágyasat. Külön fürdővel. - Fűzte még hozzá Gojo-san, a recepciósnak vigyora elkenődött. Ledobta a pultra a számos bilétával ellátott kulcsot, amit Gojo-san el is vett, és egy nagyobb összeget annak hűlt helyére hajított. Az öreg akár egy szarka a pénzre vetette magát, nem is figyelve ránk tovább ahogyan a szűkös folyosón én szinte kapkodva a lábam eltűnünk.

A falatnyi szoba sem volt a legbájosabb, az ablakon keresztül besütött az ezüstös hold még sápadtabbá téve a halvány csillagfényt. Árnyékot festett az ágyakra, amelyeken a takaró gyűrötten árválkodott gombócban a közepén. Levettem a cipőm. Egész helységben dohos penész szag keringett, de az ablakot nem mertem volna kinyitni, hogy friss levegő szökjön be, mivel félő volt, hogy kiesik. Mégis oda léptem, hogy az előtte félig takaró függönyt megpróbáljam arrébb húzni. Kevés sikerrel, mert inkább szakadt volna, minthogy egy centit is mozduljon.

- Használod te elsőként a fürdőt? - Kérdezte tőlem, mire bólintottam, majd félve a bőröndömhöz érve kihalásztam pár ruhát és lenyomtam az újabb ajtó kilincsét. A mosdó nem múlta felül várakozásomat, leginkább az undorító jelzővel tudtam volna illetni. Szétrothadt falak, vízköves csap, falatnyi zuhanyzó melynek falán egy hosszú kékre festett hajszál szelte át a csempét. Legyűrtem a fintorom, majd a csaphoz lépve percekig tekergetve csenevész sárga víz csordogált ki belőle mellyel leöblítette arcom, majd lekapkodva ruháim tétovázva a fülkébe léptem. Amit nem kellett volna, mivel így ráláttam egy elhasznált kotonra, mely szét volt szakadva, tartalma ráragadt a falra.

- Fúj! - nyögtem fel elszörnyedve, gyomrom összefacsarodott, hányingerem támadt és hátratántorodtam. A nyirkos tálcán megcsúszott a talpam, fejem a falnak koppant és csillagokat látva csúsztam le a földre fejemet fogva, majd a valóság vászna pillanatra elszakadt.

- Amaya! Ha nem válaszolj bejövök! - Húzott vissza a tudatba Gojo-san hangja, a kilincs lefelé fordult mikor észbekaptam.

- Minden rendben! - Szóltam elfúvó hangom, de az ajtó lassacskán tárulni kezdett.
- Ne gyere be! Nincs rajtam ruha! - Kiáltottam ki reszkető hangon, az ajtó pedig becsapódott, remegés végigfutott a falon, a vakolat darabokban morzsolódott lefelé.
Égő arccal felkapkodtam ruháim, hogy aztán percekig a kilincsen pihentetve kezem tanakodjak azon, hogy vajon le nyomjam-e a hűvös fémet teret nyitva ezzel a kínos légkörnek. De végül a józan eszem győzedelmeskedett, és a cuccaimat felkarmolva kiléptem.
Gojo-san az ágyán feküdt, hátát a megfakult háttámlának nyomta, és a jól ismert telefont tartotta kezében. Nagyon nem köthette le annak tartalma, mert rögtön felpillantott, majd végignézett a kissé szégyellnivaló ruházatomon, mely egy bő, cicás pólóból állt és egy babarózsaszín nadrágból, és melyet pizsamának neveztem ki még annó.

- Elmegyek mosdani - szólt rekedtes hangom, én pedig válaszra nyitottam ajkaim, melyben figyelmeztettem volna a fal mentén talált kellemetlen meglepetésről, de a hang megrekedt torkomban és csak biccentésre futotta. Beszórtam a ruháimat a bőröndre, majd amint kattant a fürdő zárja krumpliszsákként dőltem bele az ágyba, mi hangosan nyekkent alattam, hogy látványos vergődésbe kezdjek.

- Olyan hülye vagyok! Minek kellett hozzátennem? Áh, elég lett volna annyit mondanom, hogy jól vagyok! Hogy lehetek ilyen béna? - Fakadtam panaszra a párnának, aki hallgatva értett egyet azzal, hogy mennyire balek vagyok.
- Te meg tiltakozhatnál! - püfföltem bele az ártatlan párnába, ami ennek hatására egy adagnyi port köhögött fel.
- Csodás - fintorogtam, hogy végül fejemre húzva a takarót elmeneküljek ügyefogyott tettem elől. Mégis félálomban úgy éreztem hogy valaki megigazítja rajtam a dunyhát rendesen kapjak levegőt

❀❀❀❀

Fenti képet én rajzoltam, felhasználhatod, de kérlek kérj engedélyt!