- Édesem - suttogta Bence, mire lassan kinyitottam a szemeimet.
- Igen? - kérdeztem álmosan.
- Csináltam rakott krumplit. Nem jössz enni? - kérdezte a hajamat simogatva.
- Nem vagyok éhes - ráztam meg a fejem és lehunytam a szemeimet.
- Biztos? Egésznap nem ettél semmit.
- De ettem - erősködtem csukott szemmel.
- Reggel Krisztián érted jött, amikor még itthon voltam akkor nem ettél. A stúdióban se ettél, a hazafelé utadat meg nem tudom, de szerintem nem ettél - mondta.
- Hazafelé vettem egy péksütit - hazudtam.
- Kicsim, legalább az én kedvemért egyél pár falatot. Véremet adtam azért a krumpliért - nevette el magát kínjában.
- Mit csináltál? - fogtam meg a kezét, amin volt minimum tíz vágás.
- Ajj, te - keltem ki az ágyból és kimentem a konyhába a seb tapaszokért, de ami ott fogadott attól teljesen elállt a lélegzetem. A földön rózsaszirmok voltak elszórva és az asztal gyönyörűen meg volt terítve.
- Remélem tetszik - suttogta a fülembe.
- Igen, ez gyönyörű - néztem rá meghatottan.
- Ülj le szépen - vezetett az asztalhoz és kihúzta nekem a székemet. Leültem, majd betolt. Szedett nekem a krumpliból, majd magának is és ő is helyet foglalt velem szemben. A vacsora alatt mosolyogva beszélgettünk és néha felnevettünk. Egyik témából a másikba csapongtunk.
- Ha valamikor a jövőben lenne gyerekünk - kezdtem, de Bence kissé rémülten nézett rám, majd nagyot nyelve bólintott, hogy folytassam.
- Akkor te kisfiút vagy kislányt szeretnél? - fejeztem be a kérdést. Bence csendben rágta az ételt, majd rám nézett.
- Kislányt szeretnék. Egy tündéri kis hercegnőt - mosolygott rám.
- Értem - kaptam be egy falatot. Bence felállt és kiment a konyhából. Értetlenül néztem utána. Olyan negyed órával később visszajött és leült. Ekkor hirtelen valahonnan megszólalt egy lassú zene. Christina Perrie- A thousand years.
- Bence, mi folyik itt? - kérdeztem, de csak mosolygott.
- Ne izgulj, csak lazulj el - kérte, mire bólintottam. Felállt a székről és elém állt.
- Mikor két éve újra találkoztunk a rendőr őrsön nem hittem volna, hogy egyszer te meg én járni fogunk. Az első koncerteden amikor együtt énekeltünk akkor két dolog miatt is győztem le a félelmemet. Először is több száz ember előtt kérdeztem meg, hogy leszel-e a barátnőm, másodszor pedig, hogy több száz ember előtt - mosolygott, majd folytatta.
- Ezzel csak azt akartam mondani, hogy köszönöm. Köszönöm, hogy akkor velem maradtál és, hogy bizonyítsam a hűségemet kérdezni szeretnék valamit - térdelt elém, mire könnyezve kaptam a szám elé a kezem.
- Fellegi Fiorella, részesítenél-e abban az örömben, hogy a feleségem leszel? - húzott ki a zsebéből egy piros bársony dobozt és amikor kinyitotta, egy gyönyörű gyűrűt pillantottam meg.