Han Ji Sung szemszöge

Minho nem felém volt fordulva, így csak a kócos haját láthattam. Csak akkor emelte felém a fejét, mikor megszólítottam.

– Szia Minho...

Lapos tekintét rám emelte és elmosolyodott. Furcsán nyugtató érzés volt így látni. Mosolyogva. Nekem szánt mosollyal. Még úgyis, hogy tudtam, gyógyszer hatása alatt volt.

– Hali! – húzta el a szó végét és kiemelte a takaró alól a kezét, hogy felém nyúljon.

Jobb karja szürreális pozícióban volt. Az ínszalagok és a csontjai el lehettek szakadva és törve csuklójánál, mivel a kézfejét csak a bőr tartotta vissza attól, hogy leváljon, majd leessen. Amikor pedig a nyugtató miatti zsibbadtságtól elfáradt a karja, leejtette az ágy szélére, ezzel felfedve, hogy alkarján szét volt nyílva a bőr és a hús mellett két helyen is látszott a csont.

Felfordult a gyomrom a látványra, így egyből az alfa szemébe néztem, aki bágyadt tekintetével engem figyelt.

– Mi az? Hiszen hazajöttem...

Nehezen formálta a szavakat. Valószínűleg, ha nem küzdött volna ennyire a gyógyszer ellen, már rég aludt volna.

– Nem értelek.

– Úgy búcsúztál el tőlem, hogy... úgy váltunk el... – Felnézett a plafonra és összeráncolta a homlokát, mintha nehezére esne felemlíteni a pillanatot. – Igen. Úgy köszöntél el tőlem, hogy „ugye visszajössz" – formált idézőjelet bal, sértetlen kezén lévő ujjaival. – És nem haltam meg. Csak szétestem – emelte fel újra sebesült kezét.

– Én nem úgy g-

Kezemet a mondandóm közben nyugtatóan a karjára akartam tenni, ezzel is megállítva, hogy többször megmozdítsa, azonban akaratom ellenére elindult a gyógyulási folyamat.

„Ugye visszajössz?" Tekintete furcsán csillogott. Sehun azt mondta, aggódott értem. Nem hittem neki, ezért megfogadtam, hogy a falkába visszatérve utána járok a dolognak. Ehhez viszont az kellett, hogy élve hazajussak. Morogva nekitámadtam az ellenségemnek, a fájdalommal nem is foglalkozva.

Riadtan léptem el Minho mellől és az ágy szélébe támaszkodva kapkodtam levegő után. Mégis mi a franc volt ez?! Hogyan indította el a folyamatot akaratom ellenére!?

Villámokat szóró szemekkel pillantottam rá.

– Mit műveltél!? Nekem erre fel kell készülnöm, nem kezdhetek csak úgy bele!

Bűntudat tükröződött arcáról, így oldalra fordította fejét.

– Legközelebb akkor nem jövök haza... – motyogta.

– Nem azzal van bajom, hanem amit most műveltél! Nem értem, hogyan lehetsz ennyire türelmetlen! Mindenki más megvárja, mire én segítek rajta.

– Nekem nem kell segíteni!

– Akkor minek indítottad el a folyamatot?!

– Nem én voltam! – villantotta rám dühtől izzó szemeit, azonban hamar elszállt belőle az az érzelem is, a nyugtató miatt.

Nem értem. Akkor, hogyan indult el a procedúra? Magától csak nem. Lenéztem a karjára, ami ugyanabban az állapotban volt. Nem is gyógyítottam rajta!?

– Azt hittem, haza kell jönnöm. Sehun hazudott. Nem is aggódtál értem – szólalt meg újra, ezzel félbeszakítva gondolatmenetemet.

– De aggódtam! Viszont megbántottál! Ki az, aki úgy reagál egy olyan aggódó kérdésre, hogy persze, vagy haljak meg?!

– Nem azt szokták mondani?

Érdeklődő és ártatlan szemekkel vizslatott. Nem értem őt.

– Ezt most nem gondolhatod komolyan...

Szemei nem változtak, és szépen lassan kezdtem összerakni a képet a fejemben. Inseong azt mondta, rátaláltak. A falkában sokan mondták már Minhoról, hogy rideg és érzelemmentes lehet a múltja miatt, és hogy ne vegyük magunkra, ha olyat mond vagy úgy fejez ki valamit. A tekintetében is egy elveszett lelket láttam, így egy sóhajt megejtve magyarázkodásba kezdtem.

– Nem azt szokták. Ilyenkor megnyugtatják a másikat, hogy semmi baj nem lesz és élve visszajössz.

– De nem biztos, hogy túlélem – értetlenkedett.

– Nem számít, Minho. Ezt hívják kellemes hazugságnak. Én is tudtam volna, hogy a szavaid nem feltétlenül lesznek igazak, de megnyugodtam volna, hogy azon leszel, hazatérj.

– De azon voltam.

– Mindig? Vagy csak most, mert meg akartad kérdezni tőlem, hogy komolyan gondoltam-e a kérdésem?

Összeráncolta a homlokát.

– Ezt meg honnan veszed? Nem mondtam ilyet senkinek – értetlenkedett.

Kihűlt az arcomból a vér és szívverésem is megugrott. Ezek szerint tényleg a gondolatait éltem át az előbb? Azt hittem, valami más volt.

Gyorsan hazudnom kellett valamit.

– Csak tippeltem.

– Elég konkrét tipp... – motyogta orra elé.

– Mindegy, segítek rajtad és már itt sem vagyok – szorítottam össze szemeimet és kezeim közé vettem karját.

Most erre kell koncentrálnom, és amint meggyógyítottam, már mehetek is innen.

Olyan hangot hallottam hirtelen, mintha valaki húst választana le egy állati csontról. Emellett éles fájdalom nyilallt a jobb mellső lábamba. Elugrottam az ellenfelem mellől és egy pillanat erejére lenéztem, mit művelt velem. Említett testrészemen egy óriási nyílt seb tátongott. Hirtelen eszembe jutottak annak az omegának a szavai. „Ugye visszajössz?" Tekintete furcsán csillogott. Sehun azt mondta aggódott értem. Nem hittem neki, ezért megfogadtam, hogy a falkába visszatérve utána járok a dolognak.

Pár métert zuhantam, mikor újra talaj volt a mancsaim alatt. Sajnos azonban rossz lábbal tompítottam az esést, amit egy hangos reccsenés igazolt. De fel kellett állnom, mert az ellenség rohant utánam. Nekem pedig haza kellett jutnom.

Ismét elugrottam a társaimtól, de a földre érkezve megcsúszott egy kavicson a rossz lábam és állal tompítottam az esést. Ordibáltak velem, hogy nyugodjak le, segíteni akarnak, de nem hittem nekik. Úgy éreztem menthetetlen vagyok, mint régen. Sebesült, aki rászorul másokra. Pedig még a véres szememmel is könnyebben hazajutottam múltkor. Haza. Az az omega lehet vár rám. Az alfavezér rám parancsolt, hogy nyugodjak le, de nem hallgattam rá. Egy vastagabb tű nyomódott a nyakamnak és éreztem, ahogy szinte egyből szétáramlik bennem a bénultság, ami miatt pánikba estem.

Seonghwa kifordította a karomat, mire rámordultam és vicsorítani is kezdtem. Megint belém nyomtak egy tűt, ami beindította az átváltozást. Iszonyú fájdalommal járt, amiért össze is estem a padlóra. Majd megint egy tű, és ismét lebénultam. Viszont ezúttal nem estem akkora pánikba. Már itthon vagyok.

Lassan megemeltem szemhéjaimat és Minho látószerveibe néztem. Ő már kissé éberebb szemekkel figyelt. Valószínűleg ilyenkor a gyógyszerek hatását is megszüntetem.

Szinte elvesztünk egymás tekintetében. Sebével nem is törődtem, még akkor sem, mikor a karomra simított.

– Soha nem volt okom, hogy visszatérjek a falkába. Soha nem indultam úgy útnak, hogy valaki aggódva jöjjön oda hozzám, hogy várni fog vissza. Tőlem ilyen dolgok távol állnak. Nem is tanultam meg Sehunék szerint az érzelmek kezelését és jelentését. Sajnálom, ha megbántottalak, nem állt szándékomban.

Őszinte szavaitól és bocsánatkérésétől ellágyult a szívem. És nagyon örültem, hogy ilyen nyíltan beszélt hozzám.

– Te se haragudj. Nem tudtam, hogy milyen múlt áll mögötted.

– Ne kérj bocsánatot – simogatta továbbra is karomat és halványan rám mosolygott.

Megmelengette a szívemet és szívverésem is felgyorsult. Aztán észbe kaptam, hogy meg kellene nézni karját, így keze után nyúltam. Alaposan átvizsgáltam, de minden heg nélkül begyógyult. És persze mozgatni is tudta, mivel mikor befejeztem a vizsgálatot ő elkapta kézfejemet és összekulcsolta ujjainkat.

– Működik. Köszönöm, hogy ismét meggyógyítottál.

Kezeinkről testvonalait követve csokoládébarna szemébe néztem. Bárcsak a másik szemét is hasonlóan meg tudtam volna gyógyítani, azonban akkor még nem tudtam rendesen irányítani az erőmet. Azóta pedig egy párszor próbáltam már visszaadni eredeti szemszínét, de úgy tűnt, örökre az a jégkék tekintet fog visszanézni már rám.

Váratlanul görcsbe rándult a gyomrom, mire az ágynak támaszkodva néztem el róla. Ő azonban állam alá nyúlva emelte fel újra fejemet, hogy rá nézhessek. Szívem majdnem kiugrott a helyéről és tekintetemet sem tudtam elhúzni jégkék és csokoládébarna szembogarairól.

– Gyönyörű smaragdzöld szemeid vannak – törte meg a csendet.

Zavarba jöttem és a hasamban lévő görcs is erősebb lett. Amikor pedig kezemet elengedve ismét a karomra simított, szemeivel követve saját ujjai mozgását, úgy éreztem lángolt a bőröm.

Nem is bírtam tovább maradni. Elnézést kértem tőle és a helyiségből, majd az egész házból kiviharozva tiszta levegővel töltöttem meg a tüdőmet. A görcs úgy éreztem elmúlt és testem is kezdett lehűlni, aminek örültem. Nem tudtam, mi váltotta ezt ki belőlem. Lehet, mivel közeledik a tüzelésem, beindultam a domináns csillagánizs illata miatt, ami folyamatos inger volt az agyamnak.

Megráztam a fejemet és Hyunjin háza felé indultam. Futólépésben. Magam sem értettem, miért. Párom boldogan várt, azt kezdte el magyarázni, hogy az egyik ismerőse a városban járt és vett pár kazettát neki. És hogy ezzel van valami. Meg még mondott valamit.

Én azonban nem tudtam rá figyelni, csak azokra a dús ajkakra. Éreztem, hogy megint forrósodni kezd a bőröm és mellkasom is sűrűbben emelkedett.

Hyunjin az utóbbit észre is vette és aggódva simított karomra.

– Jesszus tüzel a bőröd! Lázasm...

Elhallgattattam azzal, hogy ajkaira tapadtam és falni kezdtem őket. Ismételten összeszorult a gyomrom, de most éreztem, hogy valami feszültség jelent meg még lentebb rajtam. Feszítő érzés volt, emiatt oda akartam dörzsölni valaminek. És Hyunjin lába esett a legközelebb hozzám.

Amint kontaktba kerültem izmos combjával, kikapcsolt az agyam és a kellemes érzés miatt a csókba nyögtem.

– Jisung...Jisungie...Sungie... Jis-...

Mindig elvált tőlem és próbált elhajolni, hogy nevemen szólítson, de azonnal követtem mozgását, hogy összetapasszam ajkainkat. Emellett egy újabb vágy jelent meg a testemben. Érezni akartam, tapintani akartam bőrét. Emiatt hevesen a pólója alá csúsztattam kezeimet és hasfalán lévő izmokat kezdtem el kitapogatni.

Hyunjin azonban megállított, pontosabban megakadályozta további érintéseimet azzal, hogy combom alá nyúlva megemelt. Én átkarolva a nyakát kapaszkodtam meg benne és hevesen tovább kóstolgattam ajkait. Szétnyílt lábaim miatt lüktetni kezdtem alul és férfiasságom is jobban megfeszült a ruhák alatt. Csókolózásunk közben éreztem, hogy visz valahova, de nem érdekelt. Csak az érdekelt, hogy az oregánó mindenhol is legyen. Rajtam. Bennem.

Hangosan felnyögtem, mikor a kanapéra ejtett és már nyúltam nyakához, hogy újra magamhoz húzzam, de felegyenesedett rólam.

– Jisung – szólt rám gyengéden, de határozottan.

Lenyeltem a felgyülemlett nyálamat és könyökömre támaszkodva néztem fel rá.

– Nem akarok semmi olyat, amit te nem. És ez most nagyon hirtelen ért. Szerintem tüzelsz, de én ugye nem érzem az illatodat a szagelnyomó miatt.

Szavait hallottam, de nehezen fogtam fel.

– Szagelnyomó... igen, azt szedem... Seonghwa kérte... meg Yixing.

Hyunjin fél percig csak nézett és nézett. Én ugyanezt tettem vele, de arcán kívül a testét is feltérképeztem. Izmos. Szexi. Izgató a látvány. És ő az enyém. Az én alfám. Az én pasim.

Feltűnt az a dudor, ami ágyékánál volt, mire a nadrágja széléhez nyúltam, hogy könnyítsek rajta.

– Hé! Hé... – vette el a kezemet. – Segítek, de nem úgy. Nem foglak ilyen helyzetben kihasználni. Várj itt – utasított, majd kiszaladt a házból.

Égett a bőröm. Lángoltam. Agyamat elborította a vágy, de egy kevés düh így is helyett kapott. Képes volt itt hagyni, ilyen helyzetben. Pedig őt akartam, azonnal.

Melegem volt, így leszenvedtem magamról a felsőt és visszaestem a kanapéra, ezúttal ülő pozícióban. Letoltam magamról a gatyát, ami középen nedvességtől volt átázva. Boxerem még annál is jobban nedves volt. Fenekemből és péniszemből is egyaránt folyadékok távoztak. Levegőért kapkodtam és a nemességemre fogva kezdtem volna bele élvezkedésembe, mikor Hyunjin visszatért.

Lihegett, az izzadtsága csak úgy folyt a hajáról, mint aki az imént maratont futott és egy kisebb dobozt tartott a kezében. Levegőjét próbálta rendezni, míg a kartont a szőnyegre tette, hogy utána furábbnál furább kinézetű tárgyakat vegyen ki belőle.

– Az omegáknak tüzeléskor van egy elzárt helyük, ahol nyugodtan ellehetnek, mindenféle alfa nélkül, de úgy látom, hogy te engem is szeretnél – magyarázott inkább magának, mint nekem. Vagy nekem mondta? Őt akarom, ez igaz. Legalább tisztában van vele. Egyáltalán miért mennék én most más omegákhoz?

Valamit frusztráltan még mondott, de nem értettem, inkább kezemet kezdtem el fel-le mozgatni, hogy elmúljon a feszítő érzés péniszemben. Hamar el is értem az orgazmust, mivel az oregánó illat nagyon izgatott. Alsó részem azonban szinte azonnal újra izgalmi állapotba került.

Hyunjin eközben felállt és a nappaliban lévő konnektorhoz ment, bedugott oda valamit, majd hozzám visszatérve megemelt. Hangosan felnyögtem a fizikai kontaktus miatt és nyakához kapva egyből szájára hajoltam. Vágytól fűtve, éhesen faltam kívánatos ajkait, amit ő nem volt rest viszonozni. A játékba nyelvét is belevitte, miközben a fotelra ültetett. Kezeivel megtalálta mellbimbóimat és azokat morzsolgatva kényeztetett tovább. Tőle elválva, fejemet hátravetve eresztettem ki hangomat, amit ő egy mosollyal díjazott a nyakamra hajolva, ugyanis a mozdulatom miatt számára könnyű célponttá vált a testrészem. Hamar kezelésbe is vette ajkaival.

Életemben nem éreztem még ilyen jól magamat, ezt bizonyította az is, hogy ismét elélveztem. Hyunjin azonban, mindezzel mit sem törődve nyalt végig kulcscsontomon, majd hajolt le bal mellbimbómhoz, hogy nyelvével kényeztesse tovább testrészemet. Nem hittem volna, hogy ilyenekre is képes ízlelőszerve...

Megrándult a testem és a hajába markolva nyeltem egy nagyot, mielőtt megpróbáltam volna megszólalni.

– Hyunj...

Neve egy hosszú, kéjes sóhajba fulladt, azonban szerencsémre felfigyelt rám és elengedett. Testem minden porcikája remegett, már most éreztem a kimerültséget a sok orgazmus miatt, azonban péniszem ugyanúgy mereven várta a következő kielégítést.

Eközben Hyunjin visszahajolt hozzám – nem is láttam, hogy eltűnt oldalra – és ujjai között azt a valamit fogta, aminek elektromosságot adott az imént. Lábaimat fél kézzel a vállainak támasztotta, majd váratlanul, mindenféle figyelmeztetés nélkül a péniszemre hajolt. Egyszerre éreztem meg a szája forróságát makkom körül és ánuszomnál egy rezgő műanyag felületű, hideg tárgyat. Felsikkantottam a hirtelen ingerekre, szemeim is befordultak az élvezettől és egyik kezemmel Hyunjin hajába markoltam, míg másikkal a fotel háttámlájába kapaszkodtam. Muszáj volt őt fognom, különben azt gondoltam volna, hogy egy másik világba kerültem. Repültem az élvezettől és ezért akartam, hogy kontaktusban legyek vele, hogy tudjam itt vagyok mellette és nem szippant magába teljesen az élvezet világa.

Az oregánó illatú alfa nem várt sokáig, pár másodperc múlva mélyen a torkára engedett, aminek hamar meglett a következménye. A következő orgazmusom termékét az utolsó cseppig lenyelte és hangos cuppanással engedett ki a szájából.

Lihegve lenéztem rá, a látvány viszont elvarázsolt. Csillogó szemekkel figyelte minden egyes mozdulatomat, majd egy apró mosollyal a szája sarkában makkomra puszilt. Ez ismételten beindította hormonjaimat és fél percen belül már állt is a farkam, szájától pár centire.

– Jól vagy?

Ez meg mégis milyen kérdés?! Többször is elélveztem már, és még mindig állok, ő pedig egyszer sem ment el. Nekem kéne ezt tőle kérdeznem.

– Nekem... tőled... hogy... elélvezz...

Lihegésem miatt nem feltétlenül értelmesen fogalmaztam, amin ő csak szórakozottan elmosolyodott.

– Csak dőlj hátra akkor és élvezd tovább – bökte meg orrával a péniszemet, majd újra ajkai közé vette.

Ködös tekintettel csak annyit láttam, hogy néha-néha felnézett rám, de kezeit nem tudtam megfogni, mivel az egyikkel élvezetet nyújtott, a másikkal pedig a remegő bal lábamat igyekezte tartani. A jobb lábamat fejének támasztotta, ami a tevékenysége miatt folyamatosan mozgott.

Egy értelmes szót nem tudtam kinyögni az után a mondatom után, pedig el akartam mondani neki, mennyire jó érzés volt minden, amit csinált. Az ajkai, ahogy fel-le mozogtak hosszomon.

Jobb keze, ahogy a műanyag tárgy mellett néha-néha ujjait is megéreztem az ánuszomba hatolni.

Bal keze, ahogy lábam tartása mellett folyamatosan gyengéden simogatta bőrömet.

Orrát éreztem még néha, ha elég mélyre engedett a torkában, ezzel nekinyomva szaglószervét hasfalamnak, ami meglepően kellemes érzés volt.

Perceken belül értem el az újabb orgazmusomat és ágyékomat megemelve engedtem mindet a szájába. Ő készségesen lenyelte, majd felállt, engem otthagyva.

Utána nyúltam, de sajnos nem értem el.

– H... Hyun... Hyunjinie – nyögtem ki nehezen.

– Pillanat – tette fel mutatóujját és tovább kutatott a dobozban, majd sietősen visszajött hozzám. Egy műpénisszel a kezében.

– N-nem...

Tiltakozni akartam, hogy őt akarom és nem valami hasonmást, de karjaim gyengék voltak, így párom hamar ánuszomhoz helyezte azt a tárgyat.

– Én... én téged...

– Shhh – csitítgatott és a számhoz hajolt. – Most nem. Most csak segítek.

Hevesen megcsókoltam és a tarkójára csúsztattam a kezeimet, ami nagyon jó ötlet volt, mivel mikor belém tolta a műpéniszt, volt mibe kapaszkodnom. Elváltam tőle és a plafonra nézve nyögtem fel. Szemeim ismét befordultak, el is sötétült minden a hirtelen élvezet miatt. Foltokat láttam, azt hittem, elájulok, azonban Hyunjin ajkai a nyakamon magamhoz térítettek. Csókolgatni, szívogatni kezdte, miközben mozgatta bennem a szexjátékot.

Hamar a csúcsra juttatott és közel sem az utolsó alkalommal.

Sziasztok! Sajnos a jövő héten nem fogok tudni új részt hozni, de cserébe a mostani fejezet hosszabb lett. Remélem tetszett mindenkinek. ^^